A hegy kebelje

MotoszkaDaniel•  2022. szeptember 28. 22:03  •  olvasva: 21

A szellő leendő húsos kendőjében szelik magukat a léptek a viharnak heves szava előtt, fel tudok lépni a királynő kegyeihez? Minden pláza cica szoknyája alá benéz ilyenkor a szél ahelyett, hogy a topánjaikra nézne rá. Gyakorlottabb erre a szélnek hintázása, minthogy a fésűhöz nyúlnál és megértem a csók tiltakozó intését a hegyekhez. A hegyekhez menekülhet a csoszogásod, csak elnyomja az áramlat lába.


Nézz fel a hídhoz, látsz valami felhőt az égen járkálva? Persze, hogy először a korlát kerül a szemeid elé. Még a nadrágod szakadt cérnája is hintázik. Te csak egy céllal másztad meg görbe derékkal e vonulatok állát. És addig a híd sem roskadhat be, amíg nem hallod a zsákok szavának bekötött száját. Az ajkad nem a szenvedélyre éhes, hanem a dombok nyakán kígyózó őszinteségre és ahhoz a rángatózó szeles zsákjai üdvözlését kell lesni.


A hidak partja a kialudt lelkekben utazik, az elmédet mindig meghallgatja. Az utca köve és a házak pedig a szívedet. A lejtők érzik azt, hogy mi ringatózik a száraz könnyed mélyén, az emelkedők nem is kérdeznek inkább a hátad megviselt bordáit hallgatva. Le vagy hajlandó térdelni a szőlővesszők előtt, ez neked a második fészked az életedben.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom