Mary, a kalóz ebföldön 2.

Hajamat mérik és a nőinasom sündörög körülöttem. Nem térhetek haza a legénységgel, mert kérésre lehorgonyzunk testvéremtől hazafeléjövet a tatároknál. Jó volt látni az öcsémet a szigeten. A vizek csapkodják a partot és a vezér tolmácsolja, az egyik faluban a kalózok összevesztek a len zsákmányon.

Fizetek a számukra aludt arannyal, igazit nem kapnak. Hát jók ezek, mit akarnak? Forgatom a szemeimet én, Mária. Tudjuk le ezt azzal, hogy nem értenek a lenhez, illetve nem néznek rá rendesen. Kiügetünk a legényeimmel a tüntetőkhöz s kapnak tőlem a korábban általunk orozott példányokból. Ezek csak nadrágok, mit állnak sorban a lányok? Fütyülök a lányoknak, hogy fehérneműt is adjanak, ha akad.

A felvasalt hajammal az ivóba tartok, állítólag a kutyafejűek elsőtisztje tárgyalni óhajt velem és hogy ne legyen olyan zárt az öltözékem. Kellemes zongoraszó beszél hozzám a csapóajtón túl és kidobó mutatja az utat. A kalózvezér nem talált semmit a talmi lenről nyugati partvidéken. Behajolva a vállaimmal biztatom, az embereimmel mi is ránézünk a héten illetve legfeljebb hónapokban ott a katlanra.

Szól még a billentyű és igen a kérdésére, hajtsunk fel pár finomat! Rablók gyűlnek be fortélyolni, kortyolni, némelyik kártyázni s nők visznek néhol cipót elébük. Batyut kapok a tolvajtól ajkak találkozása után. Finom, illatos női darabok vannak benne összehajtva. Kardomra és pisztolyomra teszem a kezem távozás előtt, hogy felderítem embereimmel a hamis len hazáját. Nyitom arca kapuit ajkammal, amíg a zenés percek engedik. Érzem ölelő karját a vállamon, délután elejét pityergik a billentyűk.

Nő is meghívhat rablót valamire? Igyunk még egy kört. Ezek az apró csenevész löttyöket elbírom, hát mikor jutok én száraz torokkal rövidekhez? Észre sem veszem a dallamban, hogy a pödört ajkaira mászom e vasalt ingemben. Lágyabb hullámok érkeznek a mélyebb ölelésbe s a kalapomért nyúlok. Forduljak el, kéri a bal fülemet becsíptetésre. De legalább jól áll? Ehhez kell majd még egy. Szép, középméretes s szürkeréz karika inog benne.

Még nem lötyögök sehová, csak kicsizmázom a kocsmából. Egyszer ki is kell józanodni és nem a hosszú, méretes csókon töröm a fejem. Ütögeti a pia, meg égeti padlásomat az imént őt simogató borosta nélküli kan szájszél. Azon töpreng elmém, hol találtak ezek rabolt és rossz állapotú lent? Ki vezette meg a szaglásukat? Most kezdek elkajtatni a söntés utcájából.

A tüntetés még tombol, egykét lövés száll a fülem járataira. A zsákban nívós darabok, fényes kicsi kard illetve töltények is vannak pisztolyhoz. Lelátogatok a presszóba zárás előtt a legénységgel piára. Bor hördül a torokra piszmogón. A fülbevaló ajándék volt, ezért jár nekem a tisztektől almabor? Egy hónapon belül hajózás el nyugatra, valaki hamis lennel árut terít a piacra! Néznek rám a tanakodó tekintetek, én húzok a gyümölcsvodkából.

(Mary, a kalóz a zajos ebföldön)