Övegh Zoltán

Személyes
MotoszkaDaniel•  2021. szeptember 4. 15:29

Tanóra

Felel a diák, emelkedik a padból. Tartom neki a puskát, a tanárnő várja a barátomtól a szót.


Elő a papírral, estin van e számonkérés. Látja a puskát, amit tartok? Feljebb nem emelhetem, mert akkor kiszúrja a tanár szemét.


Sikerül a kísérlet? Indul a felelet, megbökték a fülem. Várakozás következik padban ülve.


/álom/

MotoszkaDaniel•  2021. szeptember 4. 14:44

Savaria

Kitáncolta magát? Nem tudom még. Nincsen vége, amíg a zene jön a dobozból. Barnán omlik le a haja e kapualjból.

Ő most megy tovább, de merre? A szeme az enyém mellé ül le. El kell mennie, ami hol is székel? E hely neve Szombathely, de követ engem még a bársony tekintete.


{álom}

MotoszkaDaniel•  2021. szeptember 4. 11:37

Harci környék

A szabadban csatangol dombok között és hó fed mindent. Odalent katonák őrjáratoznak, nem kellene felszívódni innen? Most amíg nem látnak s nem vesznek észre.

Minden fehér és csendes, lánctalpas harckocsik sehol s a hó sem legel. Fegyverek csörtéje egymással beszélget, nem keresnek ott lent. Hol lehetek? Úgy, majdnem ezer méterre a fejük felett.


(Szabadon 4., álom)

MotoszkaDaniel•  2021. szeptember 4. 00:24

Nyár közepén 3.

A délután a nap sugarában fürdik, a mederből derűt merít.

Lépcsők után kutat a spriccelően meleg szikra, az édes víztükör vakít.

 

Kettő út tereli a vizet, a partról szurkol a homokozó. Lányokat fürdetnek, melyik csapat áll jobban a dobott ponttól?

 

Mólókat szúrja a nap.

A kedv fecskét ad a testekre,

merülés a kamrába néhány hosszra.

A folyam tartja a gerincet, az ág sodrása selymes.

 

Mi zavarja a nap sütését? Csak számolom az ágait. Dobálok a partról gyűrűket magasból, de mind be is talál alakzatra? A sugár aranyat keres a fenéken és lapát nélkül nem fog találni.


/a megújított/

MotoszkaDaniel•  2021. augusztus 13. 00:49

Péntek tizenhárom

A holtak a helyeiken nyugszanak, lelkeik cselekvően a gyertya kanócát nézik. A viasz szorgalmasan égve baktat, szállítja az alvó elméket síkokra az éjben kirándulni.


A mindenség ösvényén a kellemes meleg takarja pihenésüket, a fény soha nem sorvad el. Amikor az ősz a tőkéket járva telinek érzi a puttonyát, kortyol: a boros pohár nem süket. Az ültetvények homokja humusszal porozza takaróikat. A fekete cica dorombol és sétál körös - körül, ez a sírok pereme.


Éjfélre mind a halandók, talán bölcsebbek s szállnak alá ágyaikba heverni. A szél nem támad fel, pedig üt számukra az óra? Akkor a szellő már letette őket aludni.


Az áramlat megsüllyedt sírhelyeknél szorgoskodik, belepte őket az avar. A szundító testek felett a tűz pislog, a levelek hintáznak? Fejfákra baktat fel az őrláng, a fuvallat a vésett betűket vizsgálja.


(Vegyes a péntek tizenhárom megítélése, éppen ezért nem írtam 'sötétre' :) Én nem szeretem, de pont ránéztem az órámra, hogy péntek 13 van. Mondok, megkísérlek írni róla.)