Övegh Zoltán

(a perjeltől már minden az én képzelgésem)

Ő van itt. Én Őt hallgatom, Ő pedig adja nekem az illatát. Azt mondja, tudok bánni egy nővel. A szívem mintha másé lenne. Meg még azt is, hogy az utunk egy. A sorsunk azonban nem. Ez nem az én hazám, de nem az ellenség hajléka. Kér, hogy gondolkozzam el. Nem a csókon múlik a távozásom? Mert nem az ajtót mutatja. Egy szál lámpa lóg az égésben az íróasztalon és most az Én szavamra (lóg). Igen, másik Nő is van a gondolatomban. De Ő számomra az első. A város néma fényei súgnak a szemembe, nem akarom elveszíteni Őt. Itt fekszik mellettem a vetetlen s kényelmes ágyon, jön a karjaimba és bontott ingben. A szemébe nézek, mert nemcsak a teste érdekel és mellém fekszik. Már ki is rúghatott volna az éjbe, hogy a talpamra vetett cipő szeressen csak engem. De  nem teszi, behever hozzám. A némaság csöndje ülepszik e félhomályos szobára és a megbocsájtásra áhítva lélegzem be az illatát, hogy Ő milyen jó hozzám. Nem érdemlem meg a bizalmát és nincs több esély (Ostobán a reményt szívatom). A reményt nyitva hagyja, mert egy érzelmi szemétláda vagyok és ugyanakkor mégsem egy aljas gonosztevő. Az ajtó még kitárva sincsen, tehát hallgassam meg Őt. /Simogatom, de nem tapizom. A pisztolyhősök ideje lejárt. Azt mondja, mégis szükség van rám. Itt alhatok, nem tesz ki az utcára. Egyébként magasan is vagyunk és szerelmetes levegőért nyitva az ablak. A tekintetemhez beszél, mondjak valamit? Igen, szólni kívánok a szó jogán. Szabad? Az ajkaihoz nyúlok és néma, de cselekvő szenvedéllyel elfogadja. Ezzel nem tettem jóvá semmit, csak a hibáimat igyekszik elfojtani magában. Én meg azokat elfojtani. Érzem az ölelését az ajkain csordogálva és ez nem mesterkélt csók Tőlem. Odavagyok érte! S meddig tűri e mutatós hölgy a csapongásaimat!? Ez nem egy buta lány és az ész mellé szépség is társul. Az utca beszédét sem hallani. Felnéz rám valamikor e tettem után. Nem érdekli a szenvedély simogató íze. De lehet ám, hogy értékelte. Az ajkamra nyúl ujjával és beszél. Én vagyok a legjobb, de fogytán a türelme. Nem a hűséget várja el, ám: amit mutatok feléje, az igaz legyen! Igaz legyen az, valahányszor hozzá érek. Nekem az Ő szeme tükre sokat jelent. Ezért más asszony már kirúgott volna s könnyű ilyen magasról kizuhanni. Ha őszinte vagyok hozzá, a liften vagy a lépcsőn távozom. És a bérgyilkosok nem ilyen megértőek.

Tartozzam a tolvajokhoz. Szájpuszival kívánok válaszolni az egyenes válasz mellett és erre átkulcsolja ujjait az enyémen bizalomként. Egy esztendőt kapok, hogy mennyit ér Ő Nekem. Azt mondja, neki nem kell másik férfi. De igyekezzem Önként feltárulkozni Néki. Ne játszam el a bizalmát. Ajkával hajózik az ajkaimra finom 'falat'okban. De nem olyan szenvedéllyel, mint ahogyan azt Én tettem. Na, akkor kíséreljük meg. Ez az asszony megbocsájt Nekem. A bérgyilkosoktól jött, ahová Én kívánok átmenni a jobb kereset reményében. De félt engem s tartsak Vele. Tartozzam a tolvajokhoz. Én nem szeretem Őt, de kifejezetten kedvelem. Azt mondja a csókok között: Nem a jóképűség adja egy férfi erényét a tolvajok között, hanem az esze. És ez az észjárás ritka a férfiak között. Ne rohanjak a vesztembe. Azt mondom ez illatot követve az agyam érdeklődő körforgásában, hogy ennél kevesebbel is (bőven) meggyőzne. Mosoly nélkül, de néma szenvedéllyel rám illetve az ajkamra néz. Segít kilépni a bérgyilkosok közül. Éveket töltött ott (tudja, milyen)./

(álom)

Jók ezek a vendégek, azonban nem e hon az otthon. A fehér nép képviselteti magát eleinte kettő, majd négy fővel és lenge öltözékben. Megyünk bele a nyárba? Megnyerő a kacér megjelenésük, ám Én nem ide tartozom. Nehezen és végül egy nőszemélyt szóra bír a (bennem lévő szalonképes) állhatatosság, szűk félóra s ki lehet keveredni e rengeteg marasztaló szépségéből.

Minden szép rajtuk, némelyiknek az arca is. Én meghagyom Őket a férfiaknak illetve a férfijaiknak. Az ajkaikkal nekem incselkednek vagy éppen egymás felé játékot játszanak (de azok nem találkoznak végül)? Ez figyelemfelkeltő vagy (éppen) elterelő (hadműveletű) játék is lehet.

Engem egy szinttel lejjebb e hídról odalent vár a kék bmw. Ott a lényegi cél és célba is veszem. Több, mint verőfényes napsütés ízleli az arcom, e nyerő hölgyek elvonulnak feljebb. Ez Buda széle lehet Pest után? Egy elég új autóhoz kell eljutnom, a lányok távolodnak. Egyvalaki lóg ki a falusias magában, a többi mind pesti lehet. Na, indulás innen lentről. Ez a rakpart pereme lehet?

(álom)

A nevem Amíla és eljutok a hegyekbe, a többiektől elszakadtam. Megesett a hó, de még nem fáradt. Inkább lábtörlőt képez e ház elé, ami elé tévedek. Rám esteledik? És mivel fogok befűteni? Van itt fa? Azt hiszem, van itt más baj is.

Érkeznek a fogaim és a sörények is a testemre. És,,, nem vagyok egyedül? Az lehet, de meg is tudom védeni magam. Legalábbis legutóbb sikerült. Pattogó fa s  fel - alá sétálás után leteperedés a díványra. Még magam vagyok, de már nem sokáig. Megbotlott a telihold? De már átvedlettem ordassá. Itt vannak a vendégek? Akkor fogadjuk Őket.

(ÁLOM alapján. A földfelszín alatt, második évad)

Értelmes Tünde keleget és a tíz órában nézi a buszt. Dél körül vagy után kell indulnia a járattal. Sötét van, de a jó látási viszonyok beintegetnek s akár ez lehet az indulás szele is. Még ha ezt az este meg kívánja beszélni az alkonyattal, úgyszintén az útra kelés ideje van. Tünde szól egy partnerének, hogy van - e kedve pár szót váltani vele illetve látni Őt? (E férfi a tartalék sofőr s egyben váltó személyzet, szóval mindenképpen jön. De nem is ez most az érdekes.)

E járatot a domborzati viszonyok között az emeleten el kell vezetni néha kilométereken át és ez az alkonyat mosolygó szeme, de megfelelően szárazon hagyott (talpak) ablak(os) magányával. A férfinak van kedve az utasüléseket megporolni? Első megállóhely, ha van egyáltalán több. Tünde feláll, hogy leülhessen az utolsó szusszanásra és ezek csak nem fellépők? Mindjárt szállhatnak fel, csak előtte váltás nézze meg a rejtett dekoltázst az összevont kar felett az elrejtett melltartó hiányában. Csókot kap, egészen kis aranyosat és finomat. Na, szállhatnak fel ezennel az utasok.

(Ez az előző elbeszélésváltozata akar lenni)

Különleges iskolába érkezés a természet vágatai között, még arrébb az érkezés. Ez utazás  szempontjából nem végállomás, a nap szempontjából viszont igen. Mert itt fekhely van és szállás hölgyeknek s uraknak, hallgatónak meg oktatóknak. De az éj állandó jelenség most eme órákban a nem igazán szűk úton helyenként kanyarogva, ám eső az Ő csapadékával nem nehezíti a haladást.

Beborulnak és ez a nők készülődése s a diákok között, mert a következő völgy az az intézmény vonalaihoz vezet. Az út viszont egyenletesebb szemcsére válásában ásít, na ez már a srácok éledése is az ülésekből. Lassító motor zaja dübörög fel, a bőröndöket kézbe s a lábak keltsék fel egymást, el kell foglalni a szállást. Minden szép itt, csak hát ez azért mégiscsak a szikla nyugdíjban alvó szeme. Indulhat meg a menet az utasokkal , ez a járat reggel megy máshova. Ma már nem s hölgy készül lenni annak az alkalomnak a sofőrje, aki jelenleg kellemesen durmol.

(Méretes sebességváltó. álom)