Övegh Zoltán

Mi a teendő, ha a Nő bízik benned? Ám nem szeret, csak kedvel. Ha a Nőnek nemet mond, kérdőre fogja vonni: baj van - e? Ha belemegy, nem kap semmit a vágyon kívül. Igazságtalan választások a pokol szeretetében. Egyik oldalon a kihívást igénylő szerelem, a másikon az érzelem nélküli kavarás a szerelem könnyező oltárán a kád ágyában megkeverve. A másik Nő megvan, de csakis az ajak őszinte szívére. Ha tudnák, hogy Én mindkettejüket szeretem. De most, ez időkben csak az egyik lehet az enyém. Nem állok szóba az ördöggel, mert akkor értetlennek fog hinni. Odamegyek és szeretem ezt a környéket. Nem a város legszebb része, de felvirágoztatott s azért hordoz magában nekem; a szememnek emlékeket (melyeket aztán az, tovább ad elmémnek). Itt vagyok s megérkeztünk. Igen, igyunk meg valamit és beszéljünk át pár dolgot. Bő kettő óra áll rendelkezésre s szépen lassan a sugarával nyugalomra int a nap délutáni kóborlása. Egyáltalán, legalább egy kicsit is szeret engem? Nem felel nekem. Egy kitérő, ám nekem valamennyire értékes választ ad. Bocsánatot kér, amiért eddig nem tudtunk nyugodtan együtt lenni (Ez már saját ház). Menjek el? Ne, még maradhatok. Azt mondja a 'nyereg munkája' alatt, készüljek egy meglepetésre. A barátnője mondott valamit neki s tudja azt, hogy nekem az fontos. Hogyhogy még nincs férjnél? Megint nem arra felel, amit kérdezek. Az hagyja el a száját, a telefont figyeljem. Ha üzen, megint itt a helyem s akkor újra a szemébe nézhetek, mialatt Ő alattam van (de: mikor fog szeretni? meddig 'akarjuk' még ezt a játékot játszani? Nem bízom benne, csak adok esélyt. Nem határozottabb nálam, de... erősebb, nagyon is erős a jelleme hozzám képest) S a sirályok könnyező hangján élvezi magát a csúcsra. Azt mindenképpen meg kell hagyni, gyönyörű ház ez a város északnyugati dombjai között (már majdnem az emelkedőn).

Még fel se keltem, a redőny sincs felhúzva (lent van). Fent vagyok, csak éppen az ébrenlét állapotában. Azt mondja apám, egy több mint ifjú hölgy jött hozzám a nagyapjával. Aláírok s miért csókol meg kövér szenvedéllyel e több mint cuppanós csókra? Azt mondja a lány, ez egy kellemes dolog s még kérdezi is: nem szabad csókolózni? (ha engem nem csókolhat meg szabadon, akkor feleségül jön hozzám) Nagyapa kérdez: ezt a férfit választod, unokám? A második vagy harmadik lánya lehetnél. (Én ugyanilyen nagy cuppanósra viszonzom az Ő kövér érzelemben hánykolódó csókját, ha már így 'a sirályok biztatva visítanak'. <Megcsókolom, ha már szabad>)

Nem fogadja el a lány, hogy nem vehetem feleségül (kérdez a papájától: férjhez mehet hozzám?). 

(Apám is megnéz'i ezt) /Na, most már felöltözhetem, de nem nagyon enged hosszú pórázra a lány. (Csak időnként benéz a szobába, hogy mit hányok magamra) /

Amikor a naptej beszél hozzám és a nő németül karattyol az utasülésen, leszállhat az éj ezen a nyári éjen. Fogalmam nincs, melyik hónap. A nap járásának hadoválása tart szóval meg a hőfok, hogy milyen évszak van. Közeleg a szállás megközelítése, igaz? Hát, a nap már lement. A busz világítása adja csak a világ fényét. Egy határozottan nyílt dekoltázs hív át magához majdhogynem melltartóban, hogy: miért ülök egyedül? (És? Ő is egyedül van). Érdekel ez a test, de az is: amit mond (ide nekem az arcomba). Na, azt ott. A lényeget akkor kapom meg, hogyha eladtam magam. És, érdekel? Kezdjük az elején, átülök a hölgyhöz. Nem vettem észre, észre kellett volna vennem. Ismerem Őt, csak hát: mással voltam elfoglalva. Egy órán belül meg kell Őt puszilni, mert: azt hiszi különben, hogy valami baj van vagy bajom van vele.

Nem sokáig ajánlatos habozni, de tényleg. Honnan tudtam volna, hogy Ő ezen a járaton fent lesz? Nekem nem szólt.

A szállásra érve (s átöltözve) dugjam meg Őt, ellenkező esetben megbántom. ezt nem mondja, ám a szemébe van írva. (Kérdezem a lényeg után, minden rendben? Most már igen s azt mondja. Az jogos, hogy Ő nem szólt. Elfelejtette. Na, jó: megdugták. Kérdezem, akkor: Vége? Nem, dehogyis. Mert Én még szeretem. Azt pásztázza a szemével, ideje elkérnie a számomat. Na, akkor ennek így már van kavaró értelme)

Az egyik este alkalmával az út során beőszült és rövid hajú férfira leszek figyelmes (itt hátrébb a buszon).

Sötétkék pulóvert visel (élénk sárga apró csillagos szegélyezésekkel a mellén). El kívánja venni a sötétbarna nadrágomat. (Az az enyém) Visszaadja, mert látja. Hogy tévedett (illetve mindössze ugratott).

Persze, hiszen az én aprópénzem van benne,

Kérdezi, mi van azzal a nővel?

Vele? Hááttt, a semminél több valami történt a zárt falak között. (Lefeküdt Velem)

Be kell menni az órára. Nem lehet megkerülni. Nem lesz semmi baj. Itt a lány is, aki fontos nekem. Menjek, tartsak velük. Nem kívánok kötélnek állni. A lányocska cuppanósra megcsókol az ajkamat jelentékenyen csörrentve vele, hogy értsek a szép szóból (ha már ennyire nehéz eset vagyok, és nem fognak bántani ott bent a tanteremben) /fürdik az ajkam az Ő adta vágyban. Kell még juttatás? (vagy ez elég volt) / Ez sem győz meg, de így már nem fordulok vissza. Én is kérek ilyent s kérem az ajkát (ugyanúgy nem sietem el, ahogy Ő. Cuppan a méz? tényleg olyan, mintha az történne). Cuppanás s néz a szemembe határozottan, hogy: nyomás! Kötelező részt venni az órán, Ott lesz Velem s nem lesz semmi baj. Ki nem csapnak, ha ellógok. Ő szeretné. Miért nem ezzel kezdi? Indulnak a lépteim a tatyóval, táskával s megyek. Csak ennyit kellett volna mondani Nekem, mehetünk (egyébként minden tanszer meg eszköz az egyéb szükségesekkel nálam van). Mindig érdekelt a szeme, a finom bőre, a hangja s az ajka. 

(álom)

Aki túljár a hatalom eszén, arra körözést adnak ki. Nem térek oda vissza, azért szöktem el. A hideg futkos a hátamon attól az oktatási intézménytől. Itt mindenem megvan s jó. Ja, eddig. A lányok hozzák a rossz hírt, napokon belül el kell távozzam innen. Fejvadász várható s mit akar? kérdezem Én. Oda visszavinni. Na, azt nem! Én oda vissza nem lófrálok. És ha nem? Akkor visszatoloncolnak. Mutatják a lányok, hol tudok eltávozni majd a napok során. De ha tudok, visszavárnak. Első nap: megdugom egyiküket a délutáni órákban, szép kis szőke. Második nap: megkefélem a barnát is, ugyanolyan hasonlóan (az időpontot illetően) délután. De: nekem is hiányozni fognak. Az esemény kölcsönös. Megígérem Nekik s a törpéknek is. Ha tudok, visszajövök. Hamis okmányokkal indulás útnak (másnap reggelre már keresnek). Senkit nem bántanak a barátaim közül, de: azt nem tilthattam meg nekik, hogy ne mondják tovább: hová láttak engem menni. Őket hagyják békén. Ha Én kellek nekik, találjanak meg!

Ezt mégis hogy képzelik a megbízók? Most már nemzetközi a körözés? Nem..., nem hiszem. Inkább valakit lefizettek. A mindenségit neki, megoldom! A törpék otthonára is érvényes a körözés. Futás! Felfelé a lépcsőkön és ez egy izomköteg. Omlanak a falak. Rombol, amit ér az óriás, kinek Arnold Schwarzenegger arca van. Dühös vagy? Kapj el! Én nem adom meg magam. Na ne akasszá' ki, hogy: Én ezeken az elegáns lépcsőkön haladva felfelé gyorsabban futok, mint ahogyan Te az emeleteket rombolod? Na, kivallatsz most? Hát, el is kapnál. Csak balszerencséd van. Hol is vagyok Én? Ezt a fordulót megnyeri: úgy elkap, mint a sicc. Nem tudom, mi a parancsa. Én gondolom, hogy engem visszavinni oda. Kis kukszli s ez egy törpe, rendelője? Pont olyan feje van, mint a Dr. Csernus Imrének (fürtös haj). A nyakának esek és szorongatom, hogy csak kicsit legyen csend. Majdnem elkaptak. Elengedem a torkát, hogy nyugalom. Az ajtót gyorsan becsukom. Pár pillanatnyi egéridő a jutalom, mert az óriás biztos, hogy körbe fog nézni. Nem hiszem, hogy halálparancs az utasítás. Akkor már halott lennék a szegény kis törpeorvossal együtt. Ezek élve akarnak engem. A törpe nehezen nyugszik meg, most csendben van meg csend is van. Megnézem a törpét. Szép, fehér ing van rajta. Ez tényleg egy rendelő. Nagy, régi keretes szemüveget hord. A szára fekete. Én elfekszem, mert nem törpe vagyok. Ki tudom nyújtani a lábamat. Húzzon már el ez a dög. Ezt a parancsot megnézném: Ki adott engedélyt arra, hogy egy óriás belépési engedélyt kaphasson az elfogásomra a törpék birodalmába?