Övegh Zoltán

Írisz érkezik a fényképészeti üzletbe. Istvánt találja a pult mögött és dekoltázsával behajolva a finom mozdulatokban mozogva az ajkaival köszön neki az ajkaira. Még nincs bent a felettes.

Írisz helyet foglal egy pamlagra. Mire István odaér, összevonja ruháját, ami egy szépséges (kékben pompázó, ám nem átlátszó ing). Dekoltázs már nincsen, karba tett karok azonban igen. István Írisz szemébe. Írisz István ajkait nézi (azt mondva ezzel, nem kell ennyit beszélni). Istvánnak nincs ellenére az elfoglaltság. Ja, hogy ez egy csinos fotel? A nézelődő dekoltázst nézi egy újabb ajaknak az érintkezése után.

Mindjárt hétvége van. Előfordulhat, hogy ilyenkor kevesebb ember fordul be ide. Kilenc óra lesz s gyülekeznek a férfiak. Na, akkor jön a főnökség? Vezetőség? Írisz felvetése volt, hogy István jöjjön ide dolgozni (mert férfiasnak tartja). Istvánnak nincs gondja Írisszel, de olyan mélyen nem bízik benne. E hét során valahányszor érintkeznek: mindig hagyja, hogy Írisz csókolja meg. Amikor pedig jobban telik a gyakorlat; van, hogy már nagyobb dekoltázsban van Írisz. Ez két hét és általában azt fűzi e flörtökhöz Írisz Istvánnál, hogy így jobban telik az idő. A második héten már rákérdez Írisz Istvánnál (na, akkor már nem elég neki a csók?). Afelől érdeklődik, hogy: nincsen kedve Őt megdugni? Istvánt ez még érdekelné is, körbeszaglássza a terepet. Hogy Írisz mennyire megbízható.

(álom)

Amikor a reggeli csillám kelti a fű szálát a hegy magasodó oldalában, füttykoncertre pattanhat a kerék némely autó tengelyén. A délelőttbe érkezve kettő tüzes szekér vagánykodása ez s senkit nem veszélyeztetnek, csak éppen ez nem olyan út. Az arcukat nem látni és most látja a nézelődő szem a harmadik, fekete autót (Ez egy kisbusz, de a maga nemében szép). Abból mintha kettő férfi szállna ki és bódé nyitást csinál. Némileg kopaszodó férfi nyit ki az utcára, de van még haja. A másik inkább teljesen kopasz, néhány foltnyi haja van. Dehát az is több a semminél. Mit lát még a nézelődő szem e nyári délelőttben? (Itt fent a magasban, de szép kilátásban)

Anya és fia várnak vállalkozó családot, hogy közösen töltsenek időt. Gondolom én, hogy egy villában. A fiú kimenti anyját és értékeiket a váróból, ugyanis ez esővédett bútorzat megcsuszamlik s néhány métert arrébb lejjebb gurigázva megrongálódik. Ez egy hasznos s aranyos meg elég férőhelyű váró. Kár, hogy valami végett odalett így. Egyetlen gerendát kell helyrehozni rajta ott alul, ami egy nagyot tart. Semmi más baja nincsen.

Közelednek a csikorgások valahol, most arrébb megyünk kicsit. Lányok szállnak ki s az egyik pihenőnél rá kívánnak gyújtani. Tényleg, miért nem autóban? Hát, egyrészt akkor nem lehet annyira figyelni. Másrészt bebüdösíti az autót. Ilyenkor kényelmesen el lehet szívni.

Egyikük telefonál a komáknak, hogy dél elmúlt s itt vannak - e már bent? A srácok kijönnek és innen mennek be. Hogy mit esznek? Vagy azt mivel öblítik le? Azt talán majd legközelebb elmesélik, ha találkozom velük.

Az egyik autóra emlékszem, sportautó volt vörös színben. Ezeknek elég jól bírja a motorja az ilyen túráztatást.

(A TIHANY, Balatoni utcák elbeszélésváltozata)

Valami ismerősökkel vagyunk összeülősdiben. Kettő autó érkezik a hegyoldalba vájt útba (ahogyan 'néz'em haladási irányukat, keletről), mind a kettő nagy sebességgel jön e torkolatba (a kanyarban sem fékeznek. Ám míg az egyik nagyobbat kíván vagánykodni, addig a másik kisebbet).

Itt van mellettünk egy tákolmány, amire vigyázunk. Az értékeinket sikerül kimenteni, mielőtt a 'verem'be zuhanna e városbútorzat. Csak megsérül, nem semmisül meg. Némit összeesik.

PEPSI Kulipintyó van itt, melybe ember érkezik. Onnantól, van benne kiszolgálás. Ez egy gyorsétkezde, presszó vagy falatozó lehet.

(álom)

[Férfiak kérik a lakom elé érkezve, hogy szálljak be az autóba. Az üzletasszony váltani kíván Velem pár szót? Mert ez egy hölgy. Ismerem Őt. Azt mondja, át kellene beszélnünk pár dolgot.] A kocsi jobb hátsó ülésére kell beszállnom. A szemébe nézek a hölgynek és intézi mondatban a kérdést, mi a véleményem? 

Azért érkezett ide, mert beszélni kellene? Az én szándékom az, hogy a lelke érdekel. A szíve nem lesz az enyém, de rám vár itt az ülésen. Löki a rizsát, hogy akkor most mi lesz? Én az ajkával szemezek és vár, hogy én mit adok elő? Megkísérlem megcsókolni, mert Én azt szeretném. /Nem sokáig lepi meg, de nem erre számított. Az autó nem áll meg, ám a csók sem. Szenvedély van benne, türelem kevésbé. Rosszabb türelmű nők is léteznek. Belassítok hátha érdekli és szeretném látni a szavát. Szép napos idő van, de nem az a kifejezett meleg. 

Érezni a kerék haladását. A szagát a hátsó felemen. Én azt várom, hogy az üzletasszonynak megfelel - e a válaszom? A szemei érik a legtöbbet. A csók az csak a köszönés nyomatéka. Nem szól a sofőrnek, hogy álljunk meg. Úgyhogy gondolom Én, hogy elégedett a válasszal. Nekem piszokul ízlik az ajka (Izzik a sílécek siklása e tetőről lefelé és édes a fékezés megérkezéskor a völgyben), de a szenvedély sem tétlen az ajkakon utazva. Ja, és: láthatom, ahogy a szeme engem néz? Az a tengerkék. Jó, én adtam egy választ. De remélhető, hogy jó is. Még le se kacsintottam a mellére, nehogy az beleköthető legyen. Én nem tudom, hogy miről kívánt beszélni. Annyit intézett felém, hogy beszélnünk kell. Itt érzem magamnál az ölelő testét az ajkai szuszogó karolásában. Egy egyszerű középosztálybeli vagyok. Na,a válasz így jó neki? Jó kedve van. Láng a tekintetében és beszél meg néz. Valószínű (akkor), hogy e nő ezért jött ide?/

(álom. Az első zárójel az bevezető, azt Én találtam ki. A perjeltől meg saját képzelgés)

(a perjeltől már minden az én képzelgésem)

Ő van itt. Én Őt hallgatom, Ő pedig adja nekem az illatát. Azt mondja, tudok bánni egy nővel. A szívem mintha másé lenne. Meg még azt is, hogy az utunk egy. A sorsunk azonban nem. Ez nem az én hazám, de nem az ellenség hajléka. Kér, hogy gondolkozzam el. Nem a csókon múlik a távozásom? Mert nem az ajtót mutatja. Egy szál lámpa lóg az égésben az íróasztalon és most az Én szavamra (lóg). Igen, másik Nő is van a gondolatomban. De Ő számomra az első. A város néma fényei súgnak a szemembe, nem akarom elveszíteni Őt. Itt fekszik mellettem a vetetlen s kényelmes ágyon, jön a karjaimba és bontott ingben. A szemébe nézek, mert nemcsak a teste érdekel és mellém fekszik. Már ki is rúghatott volna az éjbe, hogy a talpamra vetett cipő szeressen csak engem. De  nem teszi, behever hozzám. A némaság csöndje ülepszik e félhomályos szobára és a megbocsájtásra áhítva lélegzem be az illatát, hogy Ő milyen jó hozzám. Nem érdemlem meg a bizalmát és nincs több esély (Ostobán a reményt szívatom). A reményt nyitva hagyja, mert egy érzelmi szemétláda vagyok és ugyanakkor mégsem egy aljas gonosztevő. Az ajtó még kitárva sincsen, tehát hallgassam meg Őt. /Simogatom, de nem tapizom. A pisztolyhősök ideje lejárt. Azt mondja, mégis szükség van rám. Itt alhatok, nem tesz ki az utcára. Egyébként magasan is vagyunk és szerelmetes levegőért nyitva az ablak. A tekintetemhez beszél, mondjak valamit? Igen, szólni kívánok a szó jogán. Szabad? Az ajkaihoz nyúlok és néma, de cselekvő szenvedéllyel elfogadja. Ezzel nem tettem jóvá semmit, csak a hibáimat igyekszik elfojtani magában. Én meg azokat elfojtani. Érzem az ölelését az ajkain csordogálva és ez nem mesterkélt csók Tőlem. Odavagyok érte! S meddig tűri e mutatós hölgy a csapongásaimat!? Ez nem egy buta lány és az ész mellé szépség is társul. Az utca beszédét sem hallani. Felnéz rám valamikor e tettem után. Nem érdekli a szenvedély simogató íze. De lehet ám, hogy értékelte. Az ajkamra nyúl ujjával és beszél. Én vagyok a legjobb, de fogytán a türelme. Nem a hűséget várja el, ám: amit mutatok feléje, az igaz legyen! Igaz legyen az, valahányszor hozzá érek. Nekem az Ő szeme tükre sokat jelent. Ezért más asszony már kirúgott volna s könnyű ilyen magasról kizuhanni. Ha őszinte vagyok hozzá, a liften vagy a lépcsőn távozom. És a bérgyilkosok nem ilyen megértőek.

Tartozzam a tolvajokhoz. Szájpuszival kívánok válaszolni az egyenes válasz mellett és erre átkulcsolja ujjait az enyémen bizalomként. Egy esztendőt kapok, hogy mennyit ér Ő Nekem. Azt mondja, neki nem kell másik férfi. De igyekezzem Önként feltárulkozni Néki. Ne játszam el a bizalmát. Ajkával hajózik az ajkaimra finom 'falat'okban. De nem olyan szenvedéllyel, mint ahogyan azt Én tettem. Na, akkor kíséreljük meg. Ez az asszony megbocsájt Nekem. A bérgyilkosoktól jött, ahová Én kívánok átmenni a jobb kereset reményében. De félt engem s tartsak Vele. Tartozzam a tolvajokhoz. Én nem szeretem Őt, de kifejezetten kedvelem. Azt mondja a csókok között: Nem a jóképűség adja egy férfi erényét a tolvajok között, hanem az esze. És ez az észjárás ritka a férfiak között. Ne rohanjak a vesztembe. Azt mondom ez illatot követve az agyam érdeklődő körforgásában, hogy ennél kevesebbel is (bőven) meggyőzne. Mosoly nélkül, de néma szenvedéllyel rám illetve az ajkamra néz. Segít kilépni a bérgyilkosok közül. Éveket töltött ott (tudja, milyen)./

(álom)