Övegh Zoltán

/Józseffel fel a buszra s kijavítom az általam múltkor elmondottakat, merthogy én semmilyen szőkével nem találkoztam s nem flörtöltem vele. Az kiszínezés volt, Én csak egy veressel voltam s volt vele az a nem várt flört (Én se számítottam rá)./

Haladás felfelé, mert a következő az a végállomás s Budapest. Még szállnak fel az utasok, mikor is jön Mariska a megnyitott zakójában. Üdvözöl minket a szemező dekoltázsában (könyökölvee karfán), majd megy vissza előre.

Jácint az, kinek a várakozás jár és ül is le. Mindjárt indul a járat, mert tekervényeit köszörülve felbőg a motor. Mariska mutatja, hogy őrizte a helyet s így Jácint foglalhat helyet. Azzal, kivel érkezett. Ez egy kis család gyermekkel.

Ezek a főváros vonalai és Mariska leszállt vagy csak jól tud eltűnni. Ott van, már száll is fel egy másik járatra. Megy át Budára? Nekünk ez a végállomás. Mariska kényelemben elhelyezkedik s integet nekünk, miközben egy férfi huppan mellé. Mielőtt nézné a kilátást indulás előtt, elcsábítja partnerét s nem igazán siet, de nem is hosszú (a) csók. Ezt nem látni, csak sejtem. Mert gyülekezik az árnyék az indulásuk következtében az ülésekre. A csók elejét még látom. Mondja nekem József, le tudta smárolni ott a felszállás környékén. Megdugni nem. Nézi, amerre mutatok és mondja. Az a férfi (ott mellette) megdugta már és Zsoltnak hívják.

Miután Mariska az enyelgés végére ért Zsolttal, leveti a zakóját és feltesz neki egy kérdést. Zsolt a budai szállásra érve megdugja, majd utazik tovább. De Ő most már, haza!

Kopogás és Józseftől érkezik a veres barátném a megnyitott öltönyében (hagyja, hogy nézzem a melltartóját). Azt mondja, József kapott Tőle szájpuszikat (de dugni, Velem akar!) Mire visszatérek, levedli magáról az öltönyét s munkához is látok. Szex közben mondja, hogy a csatlakozó járat késett (Már itt lenne). Néz rám a pásztoróra után az ágyon fekve (na, erre nem gondoltam. De meg tudom oldani a helyzetet). Azt szeretné Mónika, hogy kérjem meg a kezét. Az igen elhangzása után kezdünk itt a pesti erkélyen smárolásba, rajta csak nadrág van (a felső fehérneműn kívül). Simogatom Őt, aztán nézzük a gyönyörködtető kilátást. Mondja nekem, ami érdekel. Igaz, körülbelül tudtam róla. Holnapig legkésőbb késő délutánig  megyünk haza. Azt mondja még ezután, több kérője is volt a napokban. De Ő Velem tudja elképzelni az életét. Hozzáteszi, egy gyerekkori barátját előztem meg illetve be s nehezen is viselte a (Mónikától kapott) kosarat.

Én nem szeretem Pestet és Ő se pesti (Az majd kialakul). Hálunk egyet éjfél körül meg még reggel, a kellemes délelőttben.

Mariska kéredzkedik be Józsefhez este, hogy lehet - e Vele? A vendége már elment. József már tudja, hogy megdugni úgyse fogja. (Legfeljebb egy erős flört, ami juthat neki. Tényleg, hogyan kerül Mariska Pestre? Azt feleli, egy helyi járattal átbuszozott. Úgy volt, hogy Budán marad. A barátnői azonban nem érnek rá ezen a hétvégén.) Elfekszik az ágyra és József a szexet leszámítva azt kezd Vele, amit kíván. Józsefnek ez is jó. Gondolkodik a csókok hullámos araszolása közben; eddig nem tudta megfektetni az évek során, ezután se fog menni. Tapizásba kezd; nem, a melltartó nem kerülhet le. Attól még mindent szabad ott vizsgálni a mellkasnál, csak 'abba' ott nem nyúlunk bele.

E járat mindig jó, mert ezt leszámítva nem könnyű feljutni Budapestre. Mariska hiába érzi itt otthonosan magát, ha a baráti köre nem ér rá. Én azt mondom, bizony Ő Budapesten fog letelepedni. Kevés az esély rá, hogy Zsolttal. Mert neki van már kiszemeltje s Zsolt nem egy széllel bélelt típus.

Mariska körbenéz s három napot mégis marad, mert egyvalakit talál még a telefonkönyvében. Valakit, akivel dughat. Mivel a napi három mennyiség neki az alap.

Rebecca

Ő nem az enyém és nem is biztos, hogy valaha az lesz. Nem lehet csak úgy kivívni a hon csodálatát. Elfoglaltságom nem lészen, irány a dombok ölelő kedveléses érdeklődése. Pár nap múlva esedékes s az érkezés legyen ide a majdnem hegy pereméhez.

Hol is van ez a jogi egyetem? Csak oda kell találni, a kanyarok minden értelembeni dobáló zihálásából a személyem megérkezve. Itt most Őt meg kell találni az emeletre feljutva s már messziről kiszúr engem, oda tessen fáradni a szemem zöldben. Csakhamar csak Ő marad és ezennel Én üljek le, mert Ő jön iménten az ölembe.

A szeme világa csillog ide az enyémbe, a nyílt sziklák dombja mellett e fehér pólóba borítva Őt is nézzem s most ide van rám fekve és az ajka nyílik nekem? A szépesen fehér fogak várakoznak e dombi fuvallaton, ez az Ő válasza lészen a szemem kérdésére? Akkor Én most a szeme kérdését nézem és az Én kérdésem ŐHozzá csókban érkezve a dekoltázsban tevődik fel nékem. Ezzel nincs elnyerve az Ő szíve, ez a ráhelyezett csók negyedik menete az ajkain és engedi azt magán elsimítva (uralkodni) egyengetni e terelgetésben.

E szemek szerintem most is kérdeznek. A jelentős dekoltázs szilárdan álló kérdőjel és akkor ez az Ő kérdéseinek ütköztetése a szemembe. Nézzen abba bele s így is a jó, mivel Ő szeretné Ezt. Azt, hogy itt legyek.

Olyan, mintha e nap soha nem érne véget. Az Én részemre lesz előbb vége. Azonban, amíg a kicsi kobakja ide simul, leszek ezen irodák illetve termek előtt az Ő fotelje. E nyílt fehér pólóban pediglen időnként ezen 'asztal kínálatát' szemügyre kell vegyem.

(álom. Ugyanazonnak a negyedikje)

Látogassam meg? Már szedelőzködöm is Pécsre. A szép és napfényes késő tavaszi út fogad, Őérte mindent! Az út ágazik, vele együtt a kíváncsiság is s most dombra fel!

Meg kell találni az egyetemet, Őt még kitikkadva is felismerem. Izgulok, de a kíváncsiságom a kanyarok élességénél is szélesebb. Merre van a szívem lelkének egyetlen királynője? Ő kívánja, hogy járuljak a színe elé.

Babafehér póló s ekkora dekoltázzsal tisztel meg engem? Elkülönülve hozzám, foglaljak helyet és Én vagyok a fotel? Az ölem után arcomat kéri karosszéknek. Ez így több mint elég megtisztelő, szinte nem is várakoztam semennyit se.

A betüzelt szem szikrája a láng nyelvével szemem tükrét pásztázza forróra. Őt nézzem s ne csak a testén legyen a tekintetem. Ez tetszik, mert akkor ez továbbmegy a vágy haladó szekeréről az érzelemre. Én kezdeményezzek és rajta?

Az ápolt fogak tekintete a szem és arc meg ápolt haj után akkor a puszié legyen a szerep? (s megkísérlem rögtön szájra) Meddig szabad a terep? Mennyire szeret? Mert ez már több mint játék.

ajfürtök beszélnek

A betonnal beszélgetve társ érkezik a csendbe. Így mégiscsak jobb s kérdezi, mi a helyzet állása? A várakozás után kelni fel a szállás lépés talpára, mert az út előttünk. A társ a meglepődöttség merev tekintetében hallja, a Nő korábban leszállt. S azt nem látta, hogy miképpen történt köztem meg közte a búcsúzás. Erről mesélek most a számára, legfeljebb pár percben e helyet foglaló napsütésben. Érkezés a részemről a járatra s a rajtam lévő szem nézi a számba vehető helyeket, mikor ismerős szempár jelez nekem orrom s homlokom közé; hogy tessek ott mellette helyet foglalni. Én úgy döntök, téve egy próbát, elfogadom a kínálását. Nem sok öltözék a hölgyön s az sincs rajta bő lére eresztve bezárva. Egy alig mellény rajta vala és az se 'rázár'va, hanem az ülésben szabadon napozva. Utalgat rá, pár órája hatoltak be a barlangjába; aztán míg le nem száll Tőlem, a rajta lévő ajakhoz fordul a személyem érdeklődő ajka üdvözlésre. Simogatásba kezdek ez üdvözlés alatt; azt mondja e vereske, fehérneműn át mindent lehet. Pár kilométer meg megálló után jön ez az állomás. Mi addig vagyunk a dohányzón is s mesél új vörös hajáról.

Most jön majd a járat újabb indulása, Én egy baráthoz szállok be, megint hellyel kínálás s ez némelyest kihívó dekoltázs (Én megkísérlem Őt megcsókolni; Ő nem szól rám, hogy mit szabad vagy nem szabad (akkor viszont 'kibővít'em az üdvözlést, mivel a vöröskénél erre azért csak mértékkel vala mód. Mármint a simogatásra). Örömmel foglalom el a helyet, a társ itt mellettünk rögtön párhuzamosan. Indulás tovább s innen nincs is messze már a végállomás, mert az már a szállás lesz.

(álom)

a kastélyba: REBECCA

Az elmém azt gondolhatja, ismerkedjem a testével. Illat nem száll fel, a szíve akkor nem az enyém! Mindene az enyém s tegye szemem magamévá a testét! Itt ül bennem teljes testi valójában s csak Ő legyen a minden most a gondolataim folyami vihari valójában. A gondolatok bennem vannak és s szájam ajka nem beszél, de a szemem igen! Pillantása barázdát s sávot 'vét'. Rám néz a pillantásával, hogy ezt is szerethetné. Én ezt szeretném? S megnyitja az ajkát csillogóra ápolt fogaival és a fogazata az arcom cselekvésére vár? Én tudom jól, hogy mit szeretnék. Az Ő tekintetében az van benne, hogy lehetne. Az Én lelkem mitévő legyen? A szíve a célpont, de azt valaha is megkapom? Nyomjuk egy pecsétet ajkára, hátha az megnyitja a szerződést. Ezzel itt az ölelésében én elvagyok az esélyben úszva a remény engedélyében, de ettől Ő még nem az Enyém! Azt birtokolja a lelkem, amit az Ő szeme most (!) eme mély lelki elterülésében a részemre megenged. A pudingnak nincs ilyen finom érintése, a kedvenc magnum jégkrémemnek pedig mindig lesz erre igénye. Annyira fontos Ő nekem, nem merészkedem le a nyelvéig. Azt szeretné tenné tenni a szándékom minden gondolata, mégis azonban e pillanatok sarkos sarkaiban a szenvedély az ajkak szélein evez csak a mérték fondorlatosan határozott csapásaiban. Az ötödik körbe kezdene az Őt elárasztó üdvözlő csókom szenvedélye és még mindig Őt érzem itt magamban.. s magamon. Nincsen meg a szíve, az esély kínálkozik csak fel. Ez az ajkak harca biztató tapsolás nélkül, de akkor bizony Én feljutok itt Vele illetve hozzá a páholyba. A leheletét se érzem, szóval akkor még a bizonyításért lélegzik? Nem sok nőnemű rendelkezik ekkora türelemmel, azaz becélozni az Ő bizalmát. Lehet még több? A bennem ébredésre éhes elme éhezik rá, vagyis a türelemben e fotelban Véle ülve ismerkedni az Ő mindenével. Lehet, ez az ötödik kár. Ám minden körben az Ő ajkában feszíti a vizet e csónak.. s nem is akar felébredni.

(álom és újra gondolatok ugyanazon álomról)