Övegh Zoltán

Itt az árnyéknak is feje van, beleszagol a kürtő felfelé hömpölygő porába és a csorba szikla hegyezte fül hallja a cseppköveket? Ha a sziklák zuhanásban egymásba fekszenek, e denevéremberek is csapdába esnek. Beszorult a láb a szűk hasadékba? Kószálva osonó rohanás a két mérföld mély katlan szélén a padkára.

A könyvnek nincs értéke a spórolt hang mellett, e rajz a durva szikla gerincen is befejezetlen. Itt lent a sziklák beszélgetése villan a fény homályos kóborlásában és a törésre rázott csat adja a fáklyát, talán felzabálja a sötétet vagy meleget lobogtat a női test köré e vonulatban. A nő idelent lehet akármilyen szép meg vonzó, ha a csuhás jár a vágatok között s e tárnát a pap a saját kriptájaként óvja.

Ez egy templom, de a sátán bölcsőjének. A poros deszkák sem a semmitől óvják a megfontolatlan kalandorokat. A szarvast elejthette a Jeti, ugye nem portyázik a közelben a hegyi ember? Fejlámpa kapcsolóján álljanak készenlétben az ujjak.

Hét órára a mosdó patak elcsobogja a sziszegő kezén, hogy itt lefelé a kezdő mértékegység a kilométer a méter a helyett. Ez a belsőlapos tó egy véres tócsa megduzzadva és itt akkor lel a szem kamrára, ha hasadékba ragad. Csapdában a csajok s mi mindnyjájan, mert e tárna még nincs feltárva. Amit látni a rések szoruló repedéseiben, az egy sebtiben a szikla falába rótt térkép karcolt tervezete.

Ha a szemedbe pislog az egykori bánya vágat világítóteste, az nem feltétlenül a borzalom előjele. Kihuny a fény és csak azt hallod, hogy a lélegzeted megtalálta a fejeden a lámpa kapcsolóját. Poros előtér sok kacattal, átlépni az egykor állatok illetve csúszómászók csontvázán. Itt nincsenek csarnokok, csak nagyobb termek s e fejtőhely az ideg fejőhelye.

Plafonon rekedt barlangász lány testével át lehet hintázni magunkat a túloldalra? Addig nem vágjuk le a cseppkőről hanyatt lefelé lógva, utána kiszabadítjuk. E denevéremberek szaglásznak a levegőbe, szóval a kürtőkben kúszva mértékkel osonni a kézzel a helyenként hegyesre sebződött koszban ázódó sziklákon és csínján a rádió használatával. A fény a kobakon lényegesen tovább bírja a szuszt?

Lábujjhegyen a zaj csapásával, a bányaló is ásítva nyerít. A kápolna mélyén itt Csepelnél nincsen remény, se túlélés, a derűlátás azonban az életben maradáshoz erény. A másik fél aki a férjem, Ő valahol kint vár a barlangon túl s innen másodjára szintén ki kell jutni. A szellőzőkön sétálva rántom a gyeplőt, nem itt kívánok vacsorázva éjszakázni e hűvösnél.

Nem tetszik, hogy az üde víz néhol a mocsokban úszik. A botor, hitetlen seriff beledurrant kolttal a levegőbe és omlik ránk a tető, valamelyikünket a hang omlasztotta szikla agyon is nyomhatta volna. Aki itt eltűntnek számít, nem feltétlenül van meghalva. Tulajdonképpen a sátán pokoli kapujából csak paci vontatásával van mód távozni?

(A fagerenda szakad THE DESCENT PART II)

Soha nincsen teljesen sötét, mert a csörgedező csermely visszacserzi a cseppkő arcát. Nem az arctalan verem adja a veszélyt, itt lent fehér denevéremberek tanyáznak és vakok. A hang az, amire vadásznak s e veremből kétfelé vezet a kijárat. Le lehet jutni a beakadt csörlőn, aminek pillog a pilácsa vagy a szűk rés bokáján a fák gyomra köszönti az orrot.

Mindig óvatosan, e vágatokban a hang nyugdíjazásában tolong a köveken és igazi kincsek a hasadékok. Egér vagy patkány is préda e sűrűn maguk fölé szimatoló lényeknek. Mivel e hegyesfülűek vakok, teljesen mindegy a zseblámpa vaksága vagy a fejen lévő tartalék szem bogarának állapota. A víz iható s suttogni nem veszélyes, Sára baktat éppen a levegő pihenők között az alagsori fürdőszobákban illetve az emeleten az életben maradásért csinos szekerce osztja az észt.