Övegh Zoltán

Barbara csak egy lány, de sok barátnővel a saját világában. Minden nap szikrázóan kék. Örömmel telien hullámzik a tenger, ha Ő gördeszkára téved. Nem fogott még vezetői engedélyt, mégis mindenhová elkormányozza Őt járgánya. Egy nap, a paradicsom varázslónőjéhez fordul. Azt mondja ez a kuruzsló s igazmondó javasasszony, rés van a pajzson. Azonban hozzáteszi azt is, helyre lehet hozni a zavart az erőben.

A kis Barbara játékbaba útra kel és először kerül az utazás során a fejére vadnyugati kalap s megtapasztalja a dekoltázs érzetét is. Vele tart Ken, a jóbarát szomszédja is. Neki teher ez az út, de a Barbie-ért vállalja. Ámulnak meg bámulnak e való világban, hogy itt be tud borulni az ég. Nem minden ruha pont a testhez áll illetve nem minden csinos doboz a babák kényelmét szolgálja. Azért Barbie jó élményekkel ia gazdagodik. Például mondják neki, hogy szép.

(BARBIE 2023)

Senki sem látja, de ott van fejükben. Az Ő lakja az odu, a barlang. De vajon megengedheti magának a szerelmet? Vágyik rá, de az éj még nem ad engedélyt rá. Széljebb azokat a szárnyakat. Te odavagy a csajért, de: Ő nem tudja, hogy ki vagy. Egyvalamiben lehet igaza, másban nem értünk egyet: minden embernek bármikor közbejöhet valami. Ez egy takaros s türelmes és művelten megnyilvánuló Nő. De vajon tud ekkora magasságokban gondolkodni, mint Én?

(Denevérember)

Melltartót és dokiinget fel, Mari vagyok és szintén egy Mária nevű beteghez tartok. Felébredt az eszméletvesztésből és valahogyan foglalkozni kell vele, mert Ő gyerek elmében egy tudatára ébredt felnőtt testben: Nő. Az ápolókkal segítek neki felöltözni. El kell neki magyarázni, melyik ruhadarab miért kell.

Még ráteszünk fekete nadrágot és ízléses bulis bordós kosztümöt kap. Séta a kikötőhöz és kedve van betérni egy ivóba. Egy ápoló bemegy és onnan kijőve sétálunk még kicsit. Érkező meg távozó hajók moraja az estében.

Mária ismerkedik az estével, a testével, az emberekkel és a kikötő hullámzó csillagaival a víztükör tajtékain. Nem korbácsolja semmi a habokat. Néha a pántjához nyúl. Ez tetszik, hogy nem mindig az ápolónak kell kezelni azt. Mari beteg érzi az ösztönök jelenlétét, a nő jellegzetes ösztönét.

Hallani a hangját később a kezelés során. Itt a kikötőben meg másutt is. Ez jó kel, akkor gyorsabban vissza tud illeszkedni a társadalomba a balesete után. És az is tetszik, hogy barátokról meg személyekről mesél.

Akkor tényleg van rá esély, hogy egyszer hazaengedhetjük e szanatóriumból. Már érdeklődik afelől, hogy hol az otthona e hetekben és kell neki magyarázni. Hogy azok a férfiak. Ez is jó jel, talán már fogalmazódik a fejében a család gondolata.

Egyenlőre ott tartok a beteggel, hogy megérti azt: A férfi és a nő egy pár. Együtt egészítik ki egymást s a kettő egy pár. Most éppen játszunk, amit követően hétvége jön. A kezelés folytatódik, a felettesem pedig javaslatot küld az asztalomra. Hozzuk be a hétvége során a családját meg egyéb hozzátartozóit illetve ismerőseit. Az eredménytől függően születik döntés arról, hogy Mária beteg esetleg mondjuk hazabocsájtható - e? A családja körébe, a rendes életébe.

(A nő, mint olyan. Ötödik, évadzáró darab. A Mr. Soums [1970] eszmélése alapján)

Négyen vannak, négy pajkos s kaján ifjú hölgy. Igazuk van valahol, nem túl nagy buli e korban apával lógni egy szokványos hajókiránduláson. A kvartettben ott lakozik az ész és a tudás. A négyes azonban tesz az ösvényre s inkább a magasból e vad tóba ugrás. Ez itten egy szirtekkel körbe vett tenger öbölje. Nem kellene lemenni oda le a bizonytalan mélybe vagy legyen inkább egy óvatos próba a nagy merülés előtt? Az ész, a hang és a tudás dönt.

E víz alatti útvesztőrendszer szép, de jobb inkább felülről nézni. Most, hogy egy csinos meg pofikás nadrág is megfürdetve, csak óvatosan lefelé. Itt minden látszik. Addig amíg mutatja a fentről beszűrődő napfény. Előny csajok az, hogy a víz jobban továbbítja a fényt, igaz? Igen, de utána csak a hordozható fény a szemetek. Azt mondta apa, ezt a járatot a Te családod fedezte fel a napokban. Akkor viszont eléggé vigyázni itt a tempózásokkal. Nem az, hogy nincs békauszony. Az a balhé, hogy az ismeretlen veszély akkor úszkál erre, amikor akar. Így igaz, óvatosan körbetempózni e mutatós maja oltárt. Apa azt mondta, ez nem volt mindig víz alatt s a maga idejében ez vala a bűn városa.

Amíg azon incselkedtek a civakodásban, hogy ki a szexisebb. Addig Sasha körbenéz, hogy itt erre lent a lámpáitokkal mi lehetett az az árnyék ott a sötétben. Én magam négyszer is megtettem ezt s nincs ott semmi. Ezek az általam kilélegzett buborékok, a többi pedig a forrás híján terjedni nem bíró fény szűkülése illetve különös szűnése. Más is megjegyzi, hogy botorság volt ide leúszni vezérkötél nélkül és miért is nem tettünk fel béka talpat? Haladni még tudunk e járatokban, csak éppen a vak cápák meg hallanak. S nem éppen aprók e világtalan ragadozók.

Itt minden szép, csak fölöttünk meg szikla nehezedik ránk eme öböl partján és kizárólag egyfelé jutunk ki. Mivelhogy magunkra omlasztottunk egy századokkal előtti maja szobrot. Levegőnk van, időnk az nincs. Sovány vigasz, de a cápán kívül más veszély nem nyomja ránk a nyomást. Ja, hoppá. Ezt elfelejtettük megkérdezni, igaz? Ezek az útvesztők vezetnek is valahová vagy csak egyre jobban le a romvárosba? Mert ezek a sármos lépcsők a víz fürdetésében csak lefelé léptetik a kijáratot kereső szemet s a kezedben lévő fény sem tart örökké. Bár, szerintem az tovább ad világot az utadnak. Mert a levegő mindig előbb elfogy, mintsem az történne  fény esetében.

Egy, csak egy kicsi rés van itt a magasban és fényt ad a teteje. Alig van helyetek s más út nincsen, megpróbáljátok? Ezen átpréselitek magatokat vagy mögöttetek ott a fehérszemű cápa. Aprót igyekezzetek a kászálódással e beállt sziklafalak nyakánál, mert alig hatvan másodpercig tart ki a levegőtök. Az áldozati oltár nem omoltatik be, de ez feltáratlan barlang. Sőt, inkább egy mesélő omladék. Tehát a legközelebbi bulira vezérkötél legyen s békaláb úgyszintén. Sasha még aznap olvasni vél egy másik feltáratlan omladékról, ahol spanyol hódítók jártak egykor. Lehet, ez a víz alá került maja járat annak a másik fele? Mert az nem került víz alá, csak a gyanútlan látogatók elé ott másfajta veszély leselkedik s oda messze nem jut le ennyi fény.

(Negyvenhét méter élyen 2. - 2019)

- ÓKAT... VAN, AKI URALJA A FOLYÓKAT. DE KI? -

Én csak Fanny - t ismertem. Azt állította, az itteni emberek szörnyetegek. Ez oké, de mi a helyzet Judith - el? Az apa (ha él is még) lehet, hogy már halott. De most nem is ez számít. Azt mondja, rühelli a rendőröket. Hát engem otthon is utálnak, de alapvetően senkit sem szoktam bántani (csak pökhendin nyers vagyok). Ezt a nőt én nem biztos, hogy fel tudom szedni. Nézzük meg, hogy Max hadnagy mire jutott?

Mindegyik a hegyekben illetve alatta van már. Mindegyik szemétláda, aki alámerült a bűn megtapasztalásáért. De akit én Judith - nek hittem, az Fanny s Judith Herault inkább bosszúra éhes Fanny - val szemben. Jól átvertek minket, de Fanny Fereira - nak esze ágában sincs meghúzni a ravaszt. Na most az van, hogyha Judith Herault papíron nem létezik és akármelyik bűnöző lehetne szellemként az általuk kijátszott körözési listán, akkor Fanny Fereira a megtévesztés vagy az áldozat? Ehhez; ennek megítéléséhez az apát is meg kellene hallgatni, de. Lehet, hogy már késő.

A válasz egy részét zúdulásában elnyeli a hó. Fanny - ról mindent tudok és meghalt, akkor Judith Herault - val mi van? Ő csak megsebesült, de már holnap megölne minket Max - szel. Igen, nem ártana megnősülni. De Judith Herault meg nem éppen efelé a szándék felé hajtogatja a dolgait a legközelebbi gleccser robbantáshoz.

Azt kérdezték az imént tőlem, mért félek a kutyáktól? Másnap délelőtt elmesélhetem? Amíg kitalálom, Judith hova kíván szökni (?) Fanny azt mondta, nem vagyok túl fortélyos csábító. Ha errefelé úgy gondolkodtak, hogy a hibátlanokat keresztezzék a tökéletesekkel, mért hagyták, hogy Andreé és lánya kereket tudjon oldani Gernon - on át Saracaz - ba? Az egyiket nem találják meg, hacsak valakinek nincsen türelme füzért morzsolgatni. A másiknak nincs arca se teste (meg úgy semmilye), de Ő bárkit felragaszt bármilyen párkányra egy esetleges szikla falon. Mondjuk ezek inkább domb vagy hegyoldalak a völgy felett.

Tudják az az érzésem, a folyókat uraljuk. De a bíbort még nem.