Övegh Zoltán

(Ezek az én feljegyzéseim és senki másé.) (Olyan a helyzet, hogy) nem szeretik a saját véleményt képviselőket. Pedig én csak túlélési tudást adok a rámbízott embereknek. Az is igaz, hogy ezek itt fegyencek s mindenhonnan válogatva illetve túrva egy ilyen gödörből vagy gödörbe. Olyan mélyedésből, ami sár (csak másé).

Nekem van igazam, de az senkit nem érdekel. Belemegyek ebbe a hülyeségbe vagy kezelhetetlenség végett megyek a rács mögé. Azt mondják a tábornokok, gyakorlati érem nem létezik. Valahol igazuk van, na munkára. Egyvalami biztos, hogy nekem nincsen igazam (de most a szél beszél). Na, most meghallgatom vagy kivárom a szélvihart? Csatában nincsen csend. csak lapuló reménykedés. Az meg vagy eljön vagy nem. Az igaz, hogy tenni is kell érte.

(A legtöbbet érő ez) a saját elvekkel rendelkező katona (azonban hát). (Sajnos Ő se tökéletes, egyszerűen) csak a rosszat látja a dolgok nagy részében. (Tehát) amint megjelenik az őr. Azt hiszi, az az ingerek keltéséért van ott. A rendben nem hisz és abban sem, hogy van értelme bármiért harcolni. A segítségnyújtásban hisz (és semmi másban nem). (Egy igazi polgári zsoldos a lelke, de) az ilyenek nem alkalmasak békefenntartóknak.

Oké, nézzük meg a következő éjszakát. (Például ott nincs igazam, hogy) ezt a szentelt írást szagolót (valóban) haza kellett volna küldeni. (Ezzel a felvetéssel csak az a gond, hogy) még egy vallásos ember is jobban értékítéletet tud hozni. Ez az elítélt szinte minden egyes szavában azt a könyvecskét (ott) idézi. (Lehet, hogy nincsenek is saját gondolatai? Nem. Szerintem az lehet a megoldás, hogy) az szerinte az élet tintában fogant megtestesülése. (Még ezt is elfogadnám, de) akkor legalább az imákból tudna valamit. A többi csak egyszerűen legfeljebb szenvedélyes (Igaz, ezt a szót ne erre a közegre tartogassuk).

Jobb az élet a Roxfortban, amióta McGalagony professzor asszony vezeti. Az alakot felvesszük, amint felérünk a lépcsőn és így az igazgatónő fogad minket. Azt mondja Minerva, megadja Lupin tanár úr címét. De előre szól, az elátkozott gyermektől óvakodjunk. És valószínű, hogy nem fogjuk megtalálni. Hát az nekünk egyáltalán nem jó hír. Egyáltalán Cornelius még a mágiaügyi miniszter? Azt mondja a Roxfort vezetője, egy helyre még elmehetünk. Az azonban veszélyes és Ő maga nem is járt ott, Henry Polter s Hermione azonban igen. Na, nagyon meg nagyon sovány vigasz. De akkor induljunk. Azért tanakodásra még összedugjuk a fejünket odalent.

Az egyik csaj megszólal, Ő Ronra is emlékszik. Ronald Wisley - re, hogy Ő is járt a Malfoy házban. Ma este meglátogatjuk a Malfoy házat. Itt senki sincs egy langyos kandallón kívül, ügetve megérkezünk a többiekkel e házba. A csajok illatot éreznek és megfordulok, Luna? De miért egyedül van? Amint meghallja, kit keresünk. A pálcáját leeresztve csóválja a fejét. Azt mondja, ilyenekkel nem foglalkozik a mágiaügyi minisztérium. Akkor menjünk, ne tartsuk itt fel Luna - t s apját. Ekkor egyvalaki tűnik fel, de ki az? Dobby, és közénk jőve adja elő a foszlányokat.

(Felvesszük az emberi alakot, hátha akkor többet is hallunk Dobby - tól. Arra kér minket, kövessük. A pince felé veszi az irányt és csettint. Ahová megérkezünk, azt mondja, innen Ő nem megy tovább. Megbízom e manóban, a bodza pálcámat is rábíznám. Emlékszem, mit mondott a házimanó. E környék a mi erdőnk után van. Körbeölelik a mi környékünk hegyei ezt az erdőt s ez erős alkony, amikor neszbe ütköznek a füleink ez úton. Egy fiatalember lép ki a fák közül és beszélve ránk szegezi a pálcáját. Itt valami tévedés lesz. A manó azt mondta nekünk, hogy ez egy vadember és nem tud beszélni.

Megnéz minket, ránk néz. Aztán ránk lő és mindannyian elveszítjük az eszméletünket. Én nem értem, de a többiek sem pár dolgot. Amikor éledezünk, ez egy elegáns kunyhó s akkor találkozunk Thaddeus Malfoy - jal. Azt mondja, megszökött otthonról és a törvények elől csak így tudott elrejtőzni. Nem a szüleivel van gondja, hanem a törvényekkel. Itt, ennyire bent az erdőben meg távol a hegyektől még a háklis halálfalók sem találják meg. A másik felvetésünkre nincs jó híre. Fogalma sincs, ki taníthatná e nemzedéknek a sötét varázslatok kivédését.

Valószínű, hogy tovább nem maradhatunk. Mert gyorsan a téma bezárására tér át. Átad nekünk egy tárgyat meg papírfélét írással rajta s azzal távoznunk kell. A homlokunkat érinti a pálcája mellett és immáron nélküle az általunk előbb érintett tisztáson vagyunk erdőben kicsi illetve kezdetleges ködben körbe ölelve, aminek hurkából kikerülünk végül. Elérünk Dobby - hoz s örömmel látja, nem üres kézzel vagyunk visszatérve. Azt mondja, nem mondhatott mást. Ezek más idők. Annyival vagyunk előrébb, hogy tudjuk, hogy az elátkozott gyerek jól van. Semmi egyéb többel. De a többiekkel ezt meg kell beszéljük, hogy hogyan tovább.)

Hermione - t otthon találtuk és azt mondja, átvette a hatalmat az iskola felett egy másik kor. Most mitévők legyünk, cimborák? Ezt a helyzetet mi pusztán nem tudjuk megoldani, akárhányan vagyunk a falkában. Talán menjünk el Rémusz Lupin tanár úrért? Csak attól félek, Ő még nem látott beszélő szürke ordast. De itt hiába ácsorgunk az iskola kastélyának előterében. Keressük fel a holdat és hívjuk a többieket. Norbertet is lehet hozni sárkányként, de Ő itt nem zongorázik.

Menjünk túl a tiltott rengetegen, ahol már csak a hegyek lélegeznek és nyugdíjasan hajlongva integetnek a fák. Komolyfekete jó lenne, de Őt sajnos megátkozta a nagyúr második embere s síkok között lebeg. A pókokra ügyeljünk, habár ránk nem jelentenek veszélyt. Az a baj, fiúk. Hogy nem sokat tehetünk, de azért fel a fejjel. Srácok és lányok, mi legyen? Menjünk a bérceken túlra? Ott a mi birodalmunk határa van, de nem kapunk segítséget. Csak Minerva - hoz mehetünk, oda a galagonya bokrokhoz. Ez az ötlet támadt, nem tudunk máshoz fordulni. Ő vezeti most az iskolát.

Hölgyek, gyertek ti is. Bátran, szerintem rátok is szükség van. Most rögtön indulunk, másodperceken belül. Mindenki igyon, galoppolunk vissza az erdőn át a rengeteghez és be a Roxfortba. Tanácsot kérünk, miképpen beszélhetnénk Rémusz tanár úrral. Az elátkozott gyermeket a farkas vére találhatja meg leginkább s az igazgatónőn kívül nincsen más, aki át tud változni. Segítségre van szükségünk. Nem, nem törünk be éjjel. Megalszunk a kastély előtti lépcsőn. Emberként akkor mehetünk be, ha elmúlt már nyolc óra. Állatként nem fogadnak minket, márpedig Ő talán tudja. A választ arra, hol lehet az elátkozott gyerek.

Nem, nem kell gyorsabban vágtatni. Megérkeztünk, csajok. Még ki is fújhatjátok magatokat. Fújja ki magát mindenki. Ez a Roxfort kastélyiskolának az előtere. Itt, innentől varázslók is vannak. Mi boszorkányok vagyunk. Régi vágású, régebbi korok boszorkánymesterei. Szunnyadjunk egyet, pár óra és felvehetjük alakjainkat. A lányoknak ott oldalt láttam vájút meg itatót, tudnak inni. Hol most nincsen, de a kastély éji fényei adnak nekünk ideki fényt. Mindenki nyugodjon meg, símogatja szőreinket a fáklya fénye. Én is félek. Most pihenjünk. Félek, hogy nem leljük meg még McGalagony professzorral sem az elátkozott gyerek rejtekhelyét.

Azt mondja Rubeus Hagrid, hogy Grópi valóban az Ő öccse. A féltestvére s itt él az erdőben. Igen, de akkor kicsoda az öcs apja? Amíg ezen Henry Polter elfilozofál, az iskola vadőre folytatja a tudnivaló szétosztását és ez immár eme erdő bájos sötétsége. Hogyan kerülhet ordas e katlanba?

Erről majd később, a farkas különben se magától keletkezik. És az így sincs megmagyarázva, hogy mi baja a holddal. Rémusz Lupin tanár úrért (viszont tényleg) kár, az előző tanév után idénre lecserélte Őt az aranyvérűek társulata. Nem mi hárman váltjuk meg ezt a világot s tényleg, hol van Hermione? Hát itt, csak beszürkül a aranyos szürke pulóverével e kék, bekékült levegőbe. Igen, bealkonyodott!

Rubeus Hagrid, háztáj őrző vadőr szavaira ébred az elmém. Hermione gyermeki fecsegése tetszik eme óriásnak, hadd kapja fel kicsit magához! Lehet, hogy nem is látott még nőt. (Most viszont) hamarosan irány haza, mert éled(het)nek e ragadozók.

Nem kellett volna Rémusz tanár urat leváltani. Aki most van, az tudásban ott van, de nem tanárnak való! A fenébe, ránk sötétedett. De még nincs öreg este, úgyhogy indulás!

Már megyünk is, így hárman. Nekünk csak mesélték a vérfarkasokról  létezésüket, de nem láttunk még olyat. Hagrid mondja, hogy mehetünk. Szóval, irány - surány a körletünkbe. Éjfél - tíz körül van takarodó, össze tudunk még ülni esetleg. A távolba meredve a toronyból, farkas - lesre!

Barbie lány ébred a világában és kifogástalan a szobája az otthonában. Sminkelheti magát, fésülés meg fürdés s tükörtiszta tükörben műveli a haját. A barátnőknek miért nincs autója? Az enyémben pedál sincs, mégis megy. Ki énekel velem? Csak nem Ken az, aki még énekel? Barbie-k, nézzük meg a többi férfit is! Hogyan babáznak velük a lányok?

Itt soha nem nyugszik le a nap, soha nincs hideg. Nincsenek betegségek és táblák nélkül is betartatik minden szabály. Mert Ken - nel ezeket halljuk a velünk játszó gyerekektől, hogy milyen jó játszani velünk! Ja, és nem kell dolgozni. De, tényleg. Összenézünk Ken - nel, mi az a munka? Mi még az órarend meg az idő fogalmát sem ismerjük. A Ken - ek és a Barbie - k egy csoportja megindul, hogy megnézze az emberek világát. A varázslónk megnyitja az átjárót, majd jövünk!

Ken - nel visszafordulunk, hogy vajon átjutunk - e újra? Haza és otthon a hazában, gond nélkül aludni s vígadni meg hálni az ágyunkban illetve tisztálkodni - játszani akarunk. De az emberek velünk együtt áttévedtek ide, bajban vannak. Megpróbálunk segíteni rajtuk? Nálunk nincsenek ilyen jelenségek. Tudnakjátszani a megjátszóink!, akkor olyan nagy gond nem lehet.

Minket nem zavarnak Ken - nel illetve a barátainkkal. De azért jobb, ha visszakerülnek a saját világukba. És mi van akkor, ha Ők azt nem akarják? Netán csak segítségre van szükségük? Hallgassuk meg őket. Én, a többi Barbie. Ken, s a többi Ken mind csupa fül vagyunk.

(Barbie, 2023)