Övegh Zoltán

Amikor is körbenéz a szem innen fentről, a magában felhömpölygő folyamon kívül feltárul a szomszéd parton elterülő utcák tekintete. A pislogó járdák szorgos szempillája söprésre kerül a légmozgás leverte ágak által. Nem lehet feljebb nézni, fentebb az ég van. De nem bóbiskolt el valamicskét az elme kalandozó hajszála e könyökölésben?

Mindjárt nyolc órához sétálhat a mutató és irány fel az épület emeleteit megnézve oda be. A portás már fent van, de a többiek közül más is? Aki borozásra érkezik annak még korán lehet. Nem, megvan a társ s ott gubbaszt flörtölésben a pultnál.

Illat csapja meg a vékony nózit itt magamon, ez bizony női parfüm. Mutat nekem, hogy máris mehetek hozzá szintén kóstolásba. És miért nem most? Azért, mert az Ő kacér illata el kívánja s kapja is a legényt barátságos csókra az ajkakban fürödve.

Szimatolja a két kémény kijárata az erjesztett szőlő zamatát és én is szöveget tolok, de jó bor! Most azonban menjek a hölgyhöz ott túl. Másfajta bor különlegessége van ott? Na, nézzük akkor meg.

Csilla kapja a pusziját. Ő nem kérte, de ellenére sincsen (nem< is> zavarja). Na, vissza a disco-ba. Az udvaron rá lehet gyújtani, mert Ő azt szeretné. De ahhoz mért állítja egymásnak szembe a karját a mellén? Merthogy ezt csinálja levegő(ér)zés alatt.

Yumi Fiorentini számára idő, míg elfogadja a helyzetet. Ám sok pár hónap nagy segítséget nyújt ebben. Valahogyan el kellene jutni(a) Nyugat - Európába. Huber azonban apaként lehet, hogy ettől még megkíméli. Momo azonban irány - surány oda Párizsba, a bőröndben azonban mi van? Mert Huber még a repülőgépen utazik a karóra alapján. Hát ezt lehet, hogy Japánnak kell megoldania. Nem, mösszjő Fiorentini nyugodtan szeretne lenni az ülésében és kalandos úton (a vámosokat kikerülve) magához veszi azt.

Momo rászánja magát az utazásra? És hoz még Wasabi - t.

Mösszjő Cápa értesül róla, hogy Fiorentini Huber - nek van egy lánya. Az nem érdekli, hogy Miko Kabayashi milyen körülmények között halálozott el (Ez a közrendvédelem és nem a titkosszolgálat). Az annál inkább, hogy a Japán kiruccanása után Huber mennyire más emberként tér vissza? Hatással volt rá a Tokiói út vagy minden maradt úgy? Hát, minden maradt úgy. De elképzelhető, hogy jobb is. Japánban ezek a módszerek szokatlannak, itt meg borzasztóan tűrhetetlenül felháborítóak.

Yumi örökölte az apja szertelenségét. Elfogadja, hogy egykor 'ninja' volt az apja. De az nehezebb számára, hogy Párizsban otthon érezze magát. A kétszázmillió dollárhoz hozzájuthat már, de egyenlőre Huber (édesapa) rendelkezik (annak) a használati joga felett.

Égnek a lámpák és az élet a fénnyel is él, fényt a villanynak a szobá(k)ba. A nappali megvolt, a hálószobába kíván menni e hosszú nap után a test a lábbal. Barna a szem a gesztenyében (A haj ugyanaz csak sötétben, a pápaszemet le).

A feszített tempót kövesse kellemes elterülés a lepedő fodrokon. Kosárba öltött pálma a párna a nő bájos szépségéhez e finom bőrű nyak alatt. A kényelmesen érzett ing a fehérben csinosságot lejt a testnek a pofi alá s szép, mutatós (így, a kényelembe lélegzett hangulat). Feltárul az ember előtt a pihenő bőr mindene. A nap sovány, gályázó teste majd holnap jön ezt újra megtekinteni. Most (azonban) mindent a simulásnak s semmit a szemnek. Nem kell ide más s semmi ruházat, az ágy beszél a porcikák mindenéhez. A köldök ragad hozzá hangosbemondóként megafont, mert most a sóhaj is pihenjen.

A fekete fehérneműbe öltözött bárány arany bőre nem pusztán szimbólum! Kettő égtájban is szót kér, pedig pihentető takarásban van a bántó s sértő és becsmérlő szavak végett! Az ereszkedő pántok néznek be a kosár mögé. Ereszkednek bújva s nézik a fáradtságban pihenő test finom, illatos gőzét. Ez nem egy királyi lakosztály, egy személynek jó. Most csak nézni kell ki a fejből vagy befelé kicsi alvásért ezen a méretes ágyon.

A fej felett kissé jobbra tökjó töklámpák fénnyel integetnek. Befejezi a száradást a bőr (érzi a ruha térhódítását a test hajlataiba e zegzugok sarkain). Ez a robotmunka mára elment nyugdíjba s jöhet a kényelmes sóhajok órája (a süppedő ágyban). Nem hallani az utca óráját e sűrű fővárosban. E nadrág okét pillant a szemnek, itt fent pedig a kényelmes ing mondja: Ez a nap vége s megnyíltak a gombok? Az utcáról a kényelembe vált a hangok orgiája az emberek szájából, nem sebzi a fület. Ideje kényelembe ülni ezen a kanapén, szemüveg nem kell. /Ilyen az körülbelül, ahogyan egy nő érzi magát egy zenei napot követően fürdés meg átöltözés után./

A halál erre nem elfogadott dolog, de elismert. Most nem is vele értekezik az elme. De tényleg, kivel csevegnek a gondolatok? Mert errefelé aztán mindent lehet, de főleg gondolkodni. A magasság megfelelő hozzá, de a hely is. A hőfokról döntsön a test, hogy megfelel - e neki? Mert nélküle nincs utazás a síkok között. Márpedig aki idejön gondolatokban elmerülni, az nem tíz percre érkezett. Odafent a képzelet felett is vannak kőtömegek, volt róla szó már? Csak azért a felvetődött kérdés, mert így is éppen elég magasan végződik az ülés. Senki ember szája nem mondta, hogy ez Törökország. Inkább Kína vagy India s a nézelődőt jobban érdekli az, hogy a megvilágosodást kereső e kövek között megleli a számára keresendőt? Itt senki nem zavarja, akár egy hétig vagy évig is ellehet.