Fehér szó

Égnek a lámpák és az élet a fénnyel is él, fényt a villanynak a szobá(k)ba. A nappali megvolt, a hálószobába kíván menni e hosszú nap után a test a lábbal. Barna a szem a gesztenyében (A haj ugyanaz csak sötétben, a pápaszemet le).

A feszített tempót kövesse kellemes elterülés a lepedő fodrokon. Kosárba öltött pálma a párna a nő bájos szépségéhez e finom bőrű nyak alatt. A kényelmesen érzett ing a fehérben csinosságot lejt a testnek a pofi alá s szép, mutatós (így, a kényelembe lélegzett hangulat). Feltárul az ember előtt a pihenő bőr mindene. A nap sovány, gályázó teste majd holnap jön ezt újra megtekinteni. Most (azonban) mindent a simulásnak s semmit a szemnek. Nem kell ide más s semmi ruházat, az ágy beszél a porcikák mindenéhez. A köldök ragad hozzá hangosbemondóként megafont, mert most a sóhaj is pihenjen.

A fekete fehérneműbe öltözött bárány arany bőre nem pusztán szimbólum! Kettő égtájban is szót kér, pedig pihentető takarásban van a bántó s sértő és becsmérlő szavak végett! Az ereszkedő pántok néznek be a kosár mögé. Ereszkednek bújva s nézik a fáradtságban pihenő test finom, illatos gőzét. Ez nem egy királyi lakosztály, egy személynek jó. Most csak nézni kell ki a fejből vagy befelé kicsi alvásért ezen a méretes ágyon.

A fej felett kissé jobbra tökjó töklámpák fénnyel integetnek. Befejezi a száradást a bőr (érzi a ruha térhódítását a test hajlataiba e zegzugok sarkain). Ez a robotmunka mára elment nyugdíjba s jöhet a kényelmes sóhajok órája (a süppedő ágyban). Nem hallani az utca óráját e sűrű fővárosban. E nadrág okét pillant a szemnek, itt fent pedig a kényelmes ing mondja: Ez a nap vége s megnyíltak a gombok? Az utcáról a kényelembe vált a hangok orgiája az emberek szájából, nem sebzi a fület. Ideje kényelembe ülni ezen a kanapén, szemüveg nem kell. /Ilyen az körülbelül, ahogyan egy nő érzi magát egy zenei napot követően fürdés meg átöltözés után./