Övegh Zoltán

Katherine keresztbe font gondolataiban sínylődik a hullámokban s látogatja meg Őt Vilmos. Az irodából kimennek a szeles partra fegyverben, ugyanúgy vonaglanak a tajtékok és éneklik kalászaikat a kukoricák. Összenéző ügynökök zavart s egyenes gondolatai ezek, sok óra még a nap nyugtáig. Megnapoztatja a múlt a színben úszó homokot.

 

Minden tajték szép s ez a napozás ideje lehet, a róka veszi a fürdő nadrágját és a vadász démoni csábítója pedig a vagány meg dögös rétegére hámozza le vörös ruházatát. A nap szemüvege öltözteti a női arcot, napoztassuk csak meg azt a finom bőrt krémmel. A kalász imádja a selymesen finom illatú kosztümöt, még ha néha tüzes bot is kell szóljon az égbe. A szabad partok most is szabadok, csak új csemeték szeretnék kivívni a sirályok csodálatát.

 

A habok a régiek és a szél is a régi szavában fúj, az elme szava szintén ugyanúgy dörög a helyenként támadó felhőkben s a villám e találkozások során nem hal el. Halványul a nap boldog korongja, ám mindig üde illatú az orvos vasalt meg finomban egyenes ingje. Betévedve a nyaralóba a rókának fel kell öltenie cserfes mosolyát s húzni az alkonyat oszló felhőiből gyufát majd a gyertyának. Az óceán mindig háborog, de a tengerek is életvidáman habzanak? Csukni a nyaraló ajtaját, ketten hallgatjuk a kintről régi aktákat köszöntő áramlatok selyemben begyűrűző illetve örvénybe fonódó moraját.

 

Az igazság ideát van? Segítünk megírni dolgozatát. Dana kényelmesbe vedlik s Én a róka is lazábbra váltok. Kedvencem a szotyola, a barátok búgnak a sötétségben és isteni a levegő e hullámzó földeken. A lélek rejtelmeiből meg a racionalitásból íródott a szakdolgozatom, a kolléganőmé a tudományból meg orvoslásból. Amíg a bálnák el nem kezdenek énekelni, az utókor rendelkezésére állunk e vízparton.

(https://filmsor.hu/x-aktak-sorozaton-dolgozik-a-fekete-parduc-rendezoje/?fbclid=IwAR2hYq03PUtVUlm9tWr5ttBEbZDqFyQmdhHJeSwzZMdLMbUqtGAYn6wUbFY)

Litvániából átvonatozik tanulmányaiból Livánia és mire bezakatolva megérkezik a budapesti pályaudvarra, ruhatárat rendez. Felkutakodja a vasparipa után a valószínű emeletes csuklóst s kérdezi a jóképű sofőrt meg a többieket. Kérdezné, de már látja is őket. Szóval közébük megy rágyújtani. Fogadja a pajtások részéről az arcpuszikat és gyülekezik a hőhullám így júliusban, őszi ruhákat lehet arrébb tenni.

 

Mesél a cimboráknak, hogy az úton belékötöttek s a vasúton csak jegyellenőr van, kidobó nincs. Maradt az, hogy ágyékon rúgta a támadókat meg pofon vágta és majdcsak meghátrálnak. Fel kell tölteni gázolajjal a tankot és szerválni is kell hozzá diesel - t, mert a közelben nincsen ilyenre mód a csuklós paripa számára. Akkor jöjjön még egy szál, azzal sicc?

 

Játékosan gúnyolódnak vele, egysorosokat hallgat Livánia. Megint kell neki segíteni, szóval Balázs udvarias és újfent ad neki tüzet. Soma és Nikolász meg Tomasz megkínálják, adnak számára tartalék pálcát. A székeket elviszik, mert a többi lány már elment s így Livánia arra helyet foglalva egyedül leülve rá; szívja a halál pálcáját.

 

Két nő érkezik, de nem igényelnek széket. Megtankoltatik a csukló és fel a járatra, Livánia Balázst nézi s felszálláskor Őt követi. A haspólóból szellőzik a fehérneműje és a pasikhoz hajolva Mátyást puszilja arcon. A szelek országa az úticél, kapni fogják majd Irmától az altemplomi iratokat.

 

Vilma pár perce, hogy fent van illetve Emma szokásosa flörtöl valamint éppen érkezik félbefont karjában az emeletről és mosolyogva. Balázs megáll, teszi be magát a székbe s haspólóban behajolva helyet kér tőle a nyiladozó kabátkájában Livánia. Cuppan a nyomott szájpuszi köszönésként, de a lecuccolás megtörténik somolygós csókokban. Livánia az ablakhoz szeretne ülni.

 

Matyihoz megy hátra anyagokért, amiket szétoszt és ezt Irma díjazza. A királyságig hagyja ezt az öltözéket, onnan azonban lecserélődik nyári kardigánra. Legészakabbon indul a szoknyák nemzete a kékfehér zászlajában. A háromlábú oroszlánjával a középszeles várak ötórai teája következik, ami illendőségből be lesz lafatolyva.

 

Na, itt mi lesz kipecázva? Livánia be se húzza a cipzárt nyári kardigánján, annyira mondja a negyven fokot a rádió. Ez itt a híres s szép hídjuk a nagy órával, na kiszállás a hegyeknél és munkára meg dologra! Balázs nézi, hogy Livánia leveszi a haspólót.

 

Itt semmivel nincsen gond, beengednek minket viszontagságok nélkül. A világtalan boszorkányok repkedése a sétáló woolfmen - ekkel azért ijesztőleg hat és persze sűrűn kell innunk. Korábbi szerencsétlenül járt kutatókba botlunk e sírkamrákban úgy húsz percenként s a helyenként beszélő brit halotti maszkokhoz nem vagyunk hozzászokva. Idelent erősen meleg van, de ez nem hőség őszintén szólva.

 

Siessünk innen és szedni a lábakat vissza a buszra még az éj megérkezése előtt, mert nemcsak a hölgyeknek nem tetszenek e hangok. A suhanásokkal, melyek az ég felől jönnek s a táj még így alkonyatban is angolosan szórja a szembe a csillagokat. Villámok sorakoznak a lányok dekoltázsára, nézés oda fel.

 

Igen, közel a kövek pecabotja. Fedezékbe vonulás illetve le a kamrákba e cikázó tömbök elől, na itt nyugodtan lehet kutatni. Tomasz, Nikolász s Soma odarohannak a kőtömbökhöz vizsgálatokat végezni és aztán nyomás fel a különjáratunkra meg kompolni vissza. Az utolsó állomás Albánia.

 

Már meg van reggeledve, amikor éledeznek a tudós tagok valamint Livánia egymásba van fordulva Balázzsal illetve kalinkáznak lassú ajkakban. Livánia megkoppintja Balázs orrát, aztán bevonja kardigánját és keresztezi karjait sóhajban. A simulások már mélyülnek simogatásra a mosolygó arcra e csókok alatt s a tudós csapatból azért mögöttük még alszanak.

 

Albánia gótikusan és középkorosan gyönyörű az ízlésesen kialakított középszűk utcáival s sűrű illetve mélybe ívelő ivóival. Itt mit is kell felmérni? Irma annyit tud csak szintén, hogy a mélybe vezető lépcsőt kell keresni és józan ésszel nem lehet megtalálni. A lányok meg fiúk az egyik söntésben összedugják a fejüket a piálásban. Bandee hoz nekünk még egy kört, gurul is le a torkunkon a likőrözés és csakhamar nem látunk semmit.

 

Táncolunk egyet a Dschinghis Khan Pistolero - jára és leisszuk magunkat, aztán megjelenik dühös Peat. Egy beszélő keselyű az asztalunknál. Hallotta hírünket s amit keresünk, az a raktár mögött nyílik egy ajtóból. A falban van egy kallantyú és azt elfordítja, mehetünk a mélybe valamint hamarosan a kamráknál leszünk. Vilma lennék továbbra is, Bandee átölel eme útmutatás hallgatása során.

 

Itt kisebb piramisok vannak a sírkamrák után, nyájas az idő és erre nézelődünk. Mit lehetne e helyen feljegyezni? Megfogom Andris kezét s azért mi lányok jegyzetelünk. A férfiak fényképeznek, azért ezek is szép piramisok!

 

Átmenő levegőt érzek a dekoltázsomon, a közeli illetve velünk szemező domboktól jöhet eme kellemes fuvallat? Nézelődöm a tájban és András hátulról átölel, menjünk vissza! Mondják a tudós urak, mert elkészültek. Akkor jöhetnek a kamrák, ezek lényegesen barátságosabb kinézetűek a keleti társaiknál s segítség kellene.

 

Jön Livánia, hogy megnézi. Amit mond, azt írjuk. Haladunk a kamrákkal és kellemes meleg van, de ezért nem fogunk most feljebb öltözni. Bájos nyárban közlekedünk s nem unjuk. Végzünk azonban e gyertyák vagy mik társaságában, ott a falak sarkaiból ontanak ránk olyan pisláknyit.

 

Kígyózzunk vissza e nem túl mély veremből. Megtaláljuk ezt a kondorfélét, elköszön s feltesz pár kérdést. Emléket is kapunk a kutatásainkért cserébe? Albán zászló meg címer, köszönjük szépen!

 

Vissza a buszhoz, de előbb a kocsmába érkezünk. A csaplár azt állítja, semmilyen dühös Peat nem létezik. A jegyzeteink meg a fényképek is megvannak, amit megnéz. Azt mondja a csapos a fejét vakarva, akkor mégiscsak van alapja a néphitnek s búcsúzóul egy kört iszunk még és ilyen bódult állapotban csattan az érzelem rám Andrástól.

 

Ezt nem engedem el és hagyom benne sodorni magam. Még át is ölelem Őt s ez már a busz fedélzete, mennünk kell Egyiptomba. Egész éjjel úton leszünk, reggelre érünk oda. A férfiak még valameddig karattyolnak, mi nők alszunk.

A TOLLAK TÜZESEDNEK A FELTÁMADÁS KÜRTŐJÉBEN. DÉL ITÁLIAI DOMBOK

Mivel Claudia-ról nincsen hír, Rorro a lányokhoz fordul. Kutassák fel Sára Dillettit (vonják ki a forgalomból). Az előleget most megkapják. Az összeg második felét a munka elvégezte után. Sinore Rorturro aggódik is, hogy: Elkapták Őt vagy pedig átállt (?). Telefonál egyet és azon meglepődik, hogy egyáltalán valaki felveszi a telefont. Azt kérdezi, kivel beszél? Az inas, hangzik a válasz (Roberto Melania, Rómából érkezett ide Szicíliára). Inas vizsgálódik Claudio úr egyik birtokán (valójában Sára egyik öccse, aki kutat a nővére után. Annyit hallott, hogy merénylet áldozata lett. Azonban nincs meg a holtteste). És a vonal végén Ő kit hall? Vállalja nevét, Roberto még nem hallott a Rorturro családról. Kié most a tulajdonjogolás a birtokon? - érdeklődik Rorro úr. Claudio Rorturro úré, uram (Rorturro úr). Akkor az öcsémnél maradt, értem (nyugtázza a választ az idősebb Rorturro testvér). A későbbiekben esetleg tájékoztassam valamiről (megpróbált cselt bevetni Roberto, mivel pontosan az a cél: hogy Claudio-nak szimatoljon; Van - e még valaki, aki Sára életére kíván törni? illetve a gyanakvásnak van - e foganatja?) ?

- Megadom az okosom számát is. Ezt a számomat kiírja a készülék, Sinore Melania?

- Hogyne, uram. Igen.

- Na, akkor csak ezt írja. Amit most mondok.

 

Rendőrség, Polizia érkezik néhány nappal (vagy talán héttel? egy hónappal később? de addigra a lányok már útnak vannak indítva levadászni Sárát. Azért a szerződésben Rorro megtartja. Elfogni is lehet, csak végszükség esetén fizettessenek vele vérrel). Van kicsi tűzpárbaj, de a keménymagosok után a többi feladja és megadja magát. Rorturro úr kérdezi, mi a vád? Gyilkosságok elkövetése s emberölési kísérlet. A fia (Bertillio) kiszabadíthatná az apját, akkor azonban magára hívja a rendőrök figyelmét. Visszatolja a kakast (Legfeljebb öt embert lelő az előny végett, a többi rálő) és elhajtva nem tudja, merre megy. Azt se, hogy mit akar csinálni. Valamit ki kell találnia, ezt az egyet tudja. 

 

Sára lábadozik az infúzión, először nyitja ki a szemét napok után. Pislogásféle s kezd lélegezni. Meglepődik, hogy van rajta melltartó (azt le is cseréli egy másikra, mert ebben aludt. Ki tudja, mennyi időt). A gondolatai zajokban dübörögnek. A lövéseket hallja s az összeesése elevenedik meg előtte. A sebét nézi, a sebeit. Gyógyulnak. Csak azt tudná, hogy hol van? Úgy volt, hogy az a VÉG. Már érezte a halál köszönését a fülébe meg az elméjébe. Néhány göncöt lát maga mellett meg némi élelmet. Mozogni kísérel meg. Megy és nem vészes, de még fáj. Nem lehet még sokat saját lábon téblábolni. Azért még nem lehet zihálni meg indulatot kiváltva szapora légzésbe meg hasonlóba kezdeni. Hol lehet a fegyvere? Nem kezdi el kutatni, csak gondolati szinten foglalkozik vele.

Most kezd körbe nézni, aztán hívja (akarom mondani nyomja) a nővérhívó gombot. Szellőztetés és a nővér telefonál Claudio Rorturroért, hogy a szexi bűnöző (akarom mondani Sára Dilletti bérgyilkos asszony) magához tért s falatozgat az ágyon. Mennyi idő, míg rendbe jön? - érdeklődik Sára. Egy hónap múlva biztos, de legfeljebb egy hét s az ágy elhagyható. Azért járkáljon, ha ahhoz már van ereje. Az csak jó jel, gyorsan gyógyul a test. Az öltözést még ne erőltesse, csak ha úgy érzi.

 

Roberto Melania tárcsáz a tárcsáson a fiúknak, hogy menjenek erősítésnek. Sára még veszélyben lehet. Célszerű megerősíteni az őrséget. Most Ő kapja fel a telefont, mert a vonal másik végén Claudio Rorturro s érdeklődik a helyzet felől. Pár szót Sárával is vált. Roberto kérdezi, onnan elvinnék - e (mert Őt is odafelé valami zöldön Claudio szállította). Claudio Sárától elkéri az autótelefon számát. Ebben a roncsban ez a vacak jó, ha van. Ezek az okosvacakok vagy Iphone-ok könnyen lehallgathatók. Claudio indul és Sára félti. Claudio úr azonban nyugtatja, hogy páncélozott. Végrehajtott rajta egy kis módosítást. Ne aggódjon, alig egy óra vagy kettő és itt vannak.

 

Bertillio felkutatja a Claudio Rorturro birtokot. Hol keresse? Lányokba botlik, akik mesélnek Claudio Rorturro-val való találkozásukról (és nem tudják, merre van az ingatlan).

 

Claudia Rorturro a saját Trancesca cégénél végez és indul meg. Claudio bátyjához nem mehet vissza, mert a terv nem sikerült. Nem cikkeznek az újságok Miss Dilletti haláláról s a tévé se mond be semmi ilyet. A fülbevalós nő keresi fel, hogy neki egy tippje van és szedje Őt fel valahol. Rorturro úrnak van egy vegyi vagy kénvállalata, azt a címet meg lehetne próbálni. Napnyugta előtt pár órával rá is találnak (ekkorra az erősítés megérkezik Roberto igénylésére és Claudio is megérkezik Roberto-val). Az őrség megmotozza a lányokat (a fülbevalós nőnek a kigombolt inge alatt melltartója van), utána mehetnek kísérettel fel. Sára kétkedik, amikor a portáról felszólnak az irodába Claudio-nak, hogy ki érkezett. Sára napszemüvegéért nyúl és biztonságképpen a parókát is felveszi. Claudio-nak sem tetszik ez. Claudio úr a melltartóba rejtett kispisztolyt kiveszi Claudia-tól. Semmivel nem tudja Claudio-t meggyőzni Claudia. Ajánlatot kap, ha a hűségét kívánja bebizonyítani (és ezt elmondta neki Sára, hogy ők régebben partnerek vannak. A története e részét igazolja számára Claudio). A kénvállalatnak ellenségei vannak ezen meg eme országokban. Kutassa fel ezeket az elemeket, férkőzzön a bizalmukba. Semlegesítse őket s ha kell, akkor használja a fegyvert. Az elemek ölik meg vesztegetik a vegyipari vállalat ügynökeit. Van, akit már el se lehet érni. Ha elvégezte a munkáját, kapja az összeget. Addigis előlegként az érték ötödét kapja. Sára nem cselekvőképes és nem tartózkodik itt. Lehet, hogy már halott. Annyit tud róla, hogy gyenge. Nem is láthatja Claudia a holttestet? Vagy a gyenge állapotú Miss Dillettit? Ezek így elég homályos utalások.

Három lány érkezik a portához, néhány őrt megsebesítenek. A zajra lesiet Claudia a testőrével s megkísérlik követni, üldözni őket. A csajok fel akartak jutni az emeletre, addig azonban nem jutottak. Sárára küldhettek rá néhány bérgyilkost, de ezek csak találgatások. Van ebben a vacakban elég üzemanyag? Talán hátul igen és amit csak lehet a másodpercek alatt összekapva, három férfi ugrik be a lányokhoz. Indítson! Menjen a merénylőket szállító autó után! Néhány tár van meg talán kettő kannányi üzemanyag a csomagtartóban. Még egy autó csatlakozik hozzájuk, Claudio utánuk dobja a golyóálló zöld kocsi kulcsát az erkélyről. Három ember így is marad lent, hogy a porta ne legyen védtelen.

 

Trello testőr lép be Sárához reggel nyolc - tíz körül, hogy meleg ételt hozott itallal. Sára el szeretné csábítani. Nem tetszik neki a férfi, a stílusa mindössze. Trello - nak nem ez a dolga, Ő a jelentősen meglőtt (mondhatjuk így?) bérgyilkos 'szájról szájra hírek útján terjedő' héjára kell vigyázzon. Sára kérdezi, hogy nagyon siet - e? Na, leülni az ágyra vagy odaheveredni a közébe, közelébe. Talán nem tetszik neki? Gondolkozik Sára, hogy mi lenne a bölcs ilyen helyzetben. Lopja el, ami kell neki s akkor nem tartja fel sokáig. Mi van, ha megint 'vendégeik' érkeznek? Trello le - odaheveredik mellé, mert Sára az ágyában az infúzióval (mire a fegyver kibiztosításával végzett), széttárja a köntösét. Egészen tulajdonképpen köldökig. Trello melléheveredve a hozzá hajoló Sára ajkánál 'nyitja az ajtót' és mennyi idejük lehet a csókra? Eddig mehet a buli, Sára már a melleit simítja Trello hasához. Most kicsit vissza a tempóval, mégiscsak korlátozott javallatú a mozgás nála.

 

Az autók átmennek pár határon. Kérdés, hogy meddig kell a nyomukban maradniuk. Igyekeznek úgy rallyzni, hogy ne legyen feltűnő a követés. Autót vesznek észre maguk mögött. Csörög is a (z autó) telefon, hogy nyugi. Sára autójával Ők azok. Az éjjelnek mindjárt vége. Váltják egymást alvással az autóban, ez egy kikötő. De innen tovább vagy fordul vissza a merénylők autója?

 

(Pár órával korábban illetve egy napszakkal előbb) Trello - t elereszti Sára a csókból mosollyal, mehetnek vissza azok a pántok, ha lecsúsztak e 'matiné' alatt. Lassanként Trello 'hajója' is leszáll e járatról. Finom, nedűs, érzéki hullámok voltak. Miss Dilletti hadd pihenjen. Még párszor megsimogatja a mellét, az arcát és kioszt néhány mély szájpuszit. Betakarja és irány lefelé a többiekhez. Nemcsak azért, mert Dilletti kisasszonynak pihennie kell. Trello lépéseket hallott s bizony az az ápoló meg a szobalány volt. Ellenőrizni kell a beteget, hogy az infúzió jól áll - e? A sebeknél a gyógyulást megnézni, meg aztán: időnként szellőztetni. Trello odadja még neki a tv - szabályzót távozás előtt meg könyveket hozott (emlékezik vissza Sára). A kéjnek van szava a vágyban e szikes szirten, a szerelem vérben bugyborékolva fürdik.

 

Bertillio a lánytrióval az apja házát választja. Dönt így azért, mert vannak e tudatban: A díszkíséretüket lerázták. Még abban se biztosak, hogy követnék őket. Ez a homályos megegyezések csarnoka, mert végülis a két autó utasai belépnek. Egyikük se rendőr. Valahogyan sikerül kiszedni még ha csak utalásokra is a vallomás hírét, Rorro Rortrurro a merénylet megrendelője s Sára Dilletti vala a célpont. Ide kegyes hazugság jön Sára Dilletti halott s ha él is még, új személyazonossággal. Claudia Rorturro (Rorro nővére) rizsázik egyet s a találkozó utáni harminchat órás út keretében Nagy Britanniába utazik felgöngyölíteni a szövevényes hálót. Egy illegális szállítmány leleplezése során ritkítja a Kénvállalat szabotőreit, a neve immáron Barbara Rivoero.

 

(Mivel egy egyedülálló nőt keresnek) A felépült Sára Dilletti Claudio Rorturro kezei alá kerül és házasságra lép Trello-val (mire visszatér a balhé elcsendesedése után, Claudio mellett maffiafőnöknek számít). A nő mától Saveria Rometo néven fut, kiutazva Vele Amerikába ott meghúzza magát. Bertillio Rorturro a lányokat felkeresve azon kapják magukat, hogy megvezették őket. Az a terv, hogy Claudio-val és közegével leszámolnak. A fülbevalós nő a Trancesca céghez beépülve a férfiak fejét csavarja el információért és megkísérli a tervben Bertillio-t megelőzni. Ennek keretében a három lányon rajtaütnek az autóút elhagyatott vidékén az iparterületen, pár óra múlva Bertillio is horgon. A csajokat arra kényszerítik, hagyják el Itáliát vagy menjenek északabbra a csizmán. A megbízójuk börtönben van. Bertillio megígéri, hogy felhagy a berendelt bérgyilkosság. Az ígéretét azonban nem tartja be s a lányokat is a színlelésre buzdítja. Bertillio-t a testőrségével együtt Claudio levadásztatja. A csajok következnének, őket Claudio elfogatja a saját embereivel és alkut kapnak. Elfeledik ezt. A szemet hunyás azonban addig tart, amíg értenek a szép szóból. A nők látják illetve érzik, hogy meg is halhattak volna. Nem ölték azonban meg őket (mindegyikük felmenői maffiacsaládok a bankár és bankkörökben). Claudio közli, hogy kettő választás van: A pöcegödörben végzik holtan vagy e nőnek fognak dolgozni a tengerentúlon, de ahhoz még e hónapban utazni kell. Tehetik ezt meg akár repülővel, repülőgépen. Névjegyet kapnak, amin ez áll egy napszemüveges s parókás nő fényképével: Saveria Rometo.

A ZÖLD TORPEDÓ, A BÉRGYILKOS HÉT CV. 105.

(Akin nem fog a golyó. Vagy akit korán akartak temetni?)

(A Polip zenéje szólal meg) Ezek az éjszaka fényei, Sára Dilletti vérzik és esik össze a golyó ütötte fájdalomban. Vérzik, de vért nem köp. Tárat cserél, aztán húzza magát a földön az autója felé. Azt tudja, hogy baj van. A halál közeledtével barátkozik. Nem erre gondolt, amikor menekülőben volt. Most éppen szünetet tart a vonszolással és mivel autók érkeznek, halottnak tetteti magát. Tűzpárbajt hall, aztán lépéseket. Nem tudni, hány emberét. Talán úgy, hatan lehetnek?

Claudio Rorturro érkezik Claudia Rorturro kérésére, hogy a hullákat vessék a sziget sziklái közé s földeljék el. Rorro Rorturro telefonokat intéz, hogy Claudia elintézte Sárát és nincsen több gond. Rosszalló választ kap, hogy azt a nőt nem kellett volna megölni. Bizonyosodjon meg róla és ha tényleg halott, az nem jó hír a Rorturro családra nézve.

Sárához érve Gino mondja Claudio-nak, hogy ez még él.

-Hát akkor, mire vár? Intézze el. Lövés dördül s Claudio megy közelebb. Mert látja, hogy ez egy nő.

Várjon még! Most meghalt? Megölte?

Nem, Claudio úr. Az utolsó fél másodpercben mellélőttem. A haja lehet poros legfeljebb.

Mutassa. Fordítsa meg a testet. Hadd lássam az arcát. Tudja, ki ez? Sára Dilletti. Tőle volt hangos az alvilág sajtója, olyan gyilkosságokat követett el illetve rendelt meg. Milyen a pulzusa? Jó. Gyenge. Él még, de gyenge.

És lélegzik uram, csak vérvesztesége van.

Kössék el, lássák el a sebeit. Aztán vigyék a kórházamba.

Parancsol, Claudio Úr?

Jól hallotta, Gino. Helyezzék autóba és nem a kórházba. A kórházamba szállítsák. De igyekezzenek, mert pár óra és elvérzik. Az én érdekem meg nem az, hogy Ő meghaljon. Nekik holtan kellett, nekem viszont élve kell. A többiekkel a szikla aljára.

Igen, uram! (Emberek, sebtapaszt és kötszert! Ez a sérült velünk jön. Claudio Rorturro úr kórházába megy, de gyorsan.)

Gino!

Igen, uram!?

Vegyék el tőle a fegyvert. Később visszakapja, talán néhány szép gönccel megspékelve (Megmondtam a húgomnak, hogy a parancs ellenére ne vadásszák le)

Rendben, uram.

És álljon állandó őrség a kórházam mellett, amíg a hölgy: Sára Dilletti lábadozik.

Igen, Claudio úr!

Gino a női testet megemeli. Folyamatosan lélegzik, csak gyengén. Segítséget kér, hogy a többiekkel helyezzék be Claudio úr egyik autójába. Óvatosan, biztosan fájnak Dilletti asszony sebei. Most..., a jármű nagy sebességgel és nem kaparva, de elhajt. Éjjel három előtt Claudio úr kórházához kell érni, mert még több vért veszíthet. Két ember elvezeti mellettük a Claudio házhoz Sára autóját, minden személyes dolgát az okmányaival mellétesznek. Sáros orvosok a helyszínen és veszik át a sérültet. Van aki ledöbben, hogy kit lőttek szitává és túlélte. Ki tehette? Csak találgatások vannak, hogy Claudia Rorturro lehetett.

A korrupt orvosok helyszíni szemléje: Vigyék fel Sárát az emeletre és műtét jön. Meg kell operálni tüstént, különben lebénul s képtelen lesz járni vagy meghal. A test felvitele az emeletre jön. Hogy miért oda? Azért, mert egyrészt ott van minden orvosi eszköz. Másrészt ha valaki rajtaütni óhajt, innen tudja azt a legnehezebben megtenni.

Miss Dilletti alig néha felnyitja a szemét s a történtek ellenére jó jel. Hiszen életben van s nem ájul el. Altatás s munkára. Első hat töltény kint van, ezek Submachine Gunból lőttek rá? Még úgy, harminchatot kell kiszedni belőle. És ezt nő teste elbírta? Igaz, maffiaharcokban különb esetekkel is találkoztak (beszélgetnek műtét alatt az orvosok). Él még? nincs több.

- Igen, doktor úr. Van pulzusa, közepes szívverés.

- Jól van. Akkor küldjük pihenni, tegyék infúzióra. Kapjon levegőt azért. Látom, hogy nehezen lélegzik. Ja, és húzza be a függönyt. Nem kell, hogy a kisasszony szem előtt legyen.

- Hölgyeim, hallották. Mit mondott a doktor úr. Toljuk át Dilletti asszonyt a gyengélkedőre. Ápolók mellém! Jöjjenek, kérem nővérek. Segítünk a hölgynek felöltözni.

/- Ezt is, főnővér?

- Azt is, nővér. Kedvesem. Ha annyira magánál van, a fehérnemű is rákerül./

Claudio Rorturro ezen reggelen bebocsájtást kér Rorro úrhoz, hogy tisztánlátást nyerjen.

-Mit óhajt, Claudio Rorturro úr?

-Megkérdezhetem, Rorro Rorturro úr: hogy miért kellett golyót röpíteni Sára Dilletti fejvadász fejébe?

-Meghalt? Nekem nem is mondták, hogy ilyen történt volna. Sortüzet kapott, nem egy lövést.

-Meghal, ha most rögtön nekem nem felel.

-Miss Dilletti asszony vágtába kezdett és Én nem szeretem az ilyen heves akciókat. Valamint a kedvenc autómat ellopta, amivel más terveim voltak.

-Azért kellett eltennie láb alól a szenátor asszonyt? Nem gond, ha nem kíván válaszolni. Csak kérdeztem.

-El tud sülni, szóval feleljen.

-Ne lőjön! Ez itt az irodám. Menjünk át a tárgyalóba, hogy átbeszéljük a dolgokat. (Pillanat.

-Igen, tessék. Mindegyik meghalt. Értemmmm.. Jöjjön vissza.)

-Mire véljem ezt Sinore Claudio? Azt állítják most nekem, hogy az embereimet nem találják a Dilletti birtoknál.

-Nem én voltam, én csak önvédelmet követtem el az embereimmel. Magára vessen. Különben is: azt se tudom, miért nyitottak ránk tüzet.

-Ők voltak a biztosítás, ha a húgom. Claudia Rorturro nem intézné el Dilletti kisasszonyt.

Claudio meg de nem lelövi Rorro urat és kemény tréfa keretében a telefont melléteszi, hogy hívjon magához orvost.

-Ha esetleg meggondolná magát az együttműködésünket illetően, a válasz: Sára Dilletti kisasszony él.

Örültem, uram! A számomat tudja, Rorturro úr. Egyenlőre Isten áldja, Rorro.

Rorro telefonál a földről a szőnyegen sebesülten: -Én vagyok, uram. Jó hírem van. Nem, nem. Minden rendben, csak meglőttek. Tárgyalásom volt Claudio Rorturro úrral. Sára Dilletti él, életben van. Hát Ő azt állítja. Igen, uram. Ezt akarta hallani, hogy: az Önnek nem jó, ha Miss Dilletti halott. Miért nem mindegy, hogy az a nő él vagy halott? Jó, rendben. Bocsásson meg. Csak kérdeztem. Tehát Sára asszony életben van, még ha gyenge is.

/Claudio autózik egyet a sziklák között, hogy a merénylet hátterét felderítse. Nők le akarják szorítani az útról, a parton tudja őket kiiktatni. Felhúzza a lányokat széktámasszal a talpuk alatt egy kötélre, valljanak. Nem nagyon, nem igazán vallanak sokat. Egyszerű merényletről tudnak, hogy bérgyilkosságot rendelt meg valaki. Amennyiben Sárát elteszi valaki láb alól, jutalmat kap./

A ZÖLD TORPEDÓ, A BÉRGYILKOS, HAT CIV. 104.

Liz vagyok és szeretném intézni a telefonom lemondását. A facebook s a twitter meg az instagram korában csörgését veszíti a kagyló búgása, ám a tárcsázást csörgés előzi meg. Ki meri megzavarni az ügyintézésem? Menten lecsapással büntetem a tárcsát.

Jensen barátom serceg a vonal másik végén? Hallotta a múltkori esetet és hogy mit szólnék hozzá, ha vele barangolnám be az elhagyatott bányákat? Vissza a tizenhatos szektorba, hátha a forrongó napon az arcom a leégésé lesz? Dongó hangon azt mondja, hogy tisztogató melóra vállalkozik és eljutott a füle hegyébe a múltkori járás.

Mit dumál még nekem ide? Holnap ilyenkor újból rám röfög itt tárcsáson, akkor van akció és el tudta intézni a részleteket. Ha kidobták a kukába a józan észt, minden további nélkül küldhetem nyugdíjba a tárcsást. Feloszlatták a csapatot, a minisztérium pedig gúzsba kötötte minden cég karját.

Úgy mozognak az ujjaim a kagyló tárcsájának számain, mintha megint húznának a csőbe és ettől a gondolattól félnék. De annyira hajt a kíváncsiság, hogy a többiekkel mi van. Egy részük mobilos vagy rögtön skype - os. Akik felveszik arról számolnak be, egy férfiról hallottak mindössze, aki minisereget toboroz suttyomban. Egy pár esztendő eltelt a legutóbbi második óta, hogyan is megy az a célba lövés éjfélnek idején?

Az izgalom gyötri az izmaimat reggel, díszfutást tartok az erdőben. A vezetéken lógó telefon rá van kötve az okosomra, ha érkezne hívás. Tíz óráig szeretném megnézni az erdők adta homlokokat, hogy mi a véleményük és szeretnék a tekintetükkel megütögetni a lombokat a hínárok? Az erdő tetején ajak csókol a tájba, csak nem Ő az a hang hullámterében?

Fordítom el a kulcsot a zárba meg vedlek másba és bizony Ő az, Jensen villog a hangjával. Annyira eufóriában vagyok, kiveri a fejemből a telefon lemondási szándékot. Estére jut eszembe, akkorra meg meggondolom magam. A gondolat elküldve a dobozba, a fiók mélyére a nyugdíjhoz.

Eldugom azért a spájzba ezt a tárcsájával a kagylón ácsingózó telefont. Nem kell mindenkinek látnia, hogy van aki az egyik munkahelyét ott hallgatja. Az én füleim odaáig is elhallanak, mi a csudáért kell bemenni a minisztériumba? Csak Jensen kérésére vallom itt meg a vonalamat, eszem ágában se lenne kiadni a számomat.

Nem mindenki tér vissza az egyik felderítésről, az Ő nyomukba eredünk forgó helikopter kerekeivel. A padkára érve bepörgő rotorok köszönése túr a hajba. Amidőn kint vagyunk a terepen, Jensen katonai telefont mutat nekem és annak a számát nem adta meg senkinek. Tehát ha az csörög, akkor az vagy egy siheder vagy koma s esetleg rokon illetve hasonló a bajban.

A helikópáter pilótája azt felírja, emelkedjen is fel testével a hívásig haza a levegőbe. Sziklák a szemükkel néznek a felforrósodott kövekre és talán nem ájul el a szem a bámulásban. Bakancsok a néhol csoszogó botlás tapogásában s két ájulás között a negyediknél ez a hatodik szirt alja. Mennyivel jobb emígy már, hogy nem kell a csörgésekre fülelnem.

Az okosra igen, de az mégse katonai kommunikátor. Elkezdem az emberekkel bejárni a szinteket, semmi nincs itt a doh száradt és fáradt leheletén kívül. Ezt a butatelefont elzárom a zsebembe, a gombosokat jobban szerettem s az a kor is jobb volt. A terepen találunk odaveszett korábbi áldozatokat temetetlenül.

Idebent a varjak néha felszálló tüzén kívül semmilyen szárny nem teszi próbára a ketyegő kamráinak ajtaját. Jókor lépek rossz helyre és tűnök el a zuhanásban. Csillébe alél bele a testem, ami meggurít a néma elmével a forróságban rostokoló pincébe s porba ölti magát a váll. Nem tetszik nekem, hogy nem hallom az embereim pletykálását.

S tényleg, hova is szálltam ebben a micsodában? Működik ezen a pikulán a helybelövő? Tápászkodom fel, kissé sajog a fejem és vissza kéne találnom a csapathoz ezekkel a lábakkal. Más bajom nincs, ezek az árnyékok nem tetszenek nekem az indulatos hőzöngéseikkel.

Fényt látok, ahogy helyenként önmagamban megbotlok. Ki lehet bontani itt ezt a vékony falat? Remélem, nem több ölnyi vastag. Iránytűt elő, ez a forróságban rostokoló keleti blokk?

És én most hogy a nyűben találok vissza? Leugrani lehet, ha össze akarom törni magam. Kell itt valahol ennie poros lodzsának. Az nincs, de engem ez a néhány foknyi létre buzdít a haladásra.

Megnyöszörög a szikla, szóval én indulok meg vagy a mutánsok lelöknek. Tűzharc ropogását hallom, ugye nincsen semmi nagyobb baj? Kisebb ingoványba keveredem. Közepesen száradt és zörög végre az erszényem, akkor nem esett ki ez a buta.

A szűrődés felé tartom, hogy talán tudom Jensen - t hívni. Felveszi és jelenti, hogy egyesültek. Az erők egy csapattá lettek. Ezek a disznók meglepték őket hátulról a vízben s velük kell vívni.

Bűzfélét érzek, úgyhogy ravaszt felhúzni. Arénafélébe érek a lépcsőzés után, és célra tarts! Be kell segíteni a formába állt szárnynak. A szabadba ki kellene őket csalni.

Gránátvetőm van, de attól beomlik a hasadék és Jensen - t is a többiekkel magával viheti. Valahogyan át kellene vetődni a víz tükörjén, harcállásra ülni. Illetve térdelni, csak a lőszer tartson ki. Pisztoly van az oldalamon, csak ezek ellen hatásosabb az automata a vállon viselve.

Füstölő fegyverek, én az utolsókkal a tűző napon végeztem. De még mindig pislog a szikla, na tűnjünk el innen. Nem vagyok kíváncsi erre a villogásra a tetőről. Nincs is tartalék táram, ez az egy teljes a fegyverben s liheg az egyenruhám tőből.

Akinek van távcsöve, van kedve tüzelni? Amíg Jensen hív azon katonai telefonon a helikopterért, szedjünk le ezekből a flótásokból. Jensen - nek újból kell tárcsáznia, a másodiknál hangot hallok tőle és ez így már nyugis nekem illetve nekünk a tüzeléshez. Ezek az okos dögök tudják, hogy idő amíg ezeket a távcsöveket ezekre felaggatják a mocsokból érkezett kezek?

Azt mi nem tudjuk megmondani. Azt igen, hogy felénk vannak hánytorgatva a sziklák. Még jó, hogy egyszerre nem bírnak el onnan fentről több tonnát. Hány óra van ilyenkor?

Vagy félórája tartjuk az állást már? Én nem vettem észre, de a Jensen által dobott tárakat igen. És ezt megint nem, amint azt a fegyverbe töltöttem. Rotorok duruzsolása a fülembe, hátrálás.

Jensen harsog, hogy mindenki befelé a helikopterbe! Visszavonulás, megyünk haza a csapatszállítóval! Nekem egy gyógyszer elég, de van akinek be kell kötözni a fejét vagy a sebét és ez perceken belül emelkedés! Olyan, aki csúnyán vérzik, nem akad.

Én nem sebesültem meg, csak rázkódás volt. Szóval a gyógyszer után akiket még tudok, leszedek a sziklák tetejéről. Ez pár pöféknyi lövés, mert a levegőben hasítjuk már az utat és alattunk a sivatag. Ez túl messze van, próba? Az utolsó töltényem, nagyítást kérek szépen a tekerés során s ezennel tűnjünk el a rák határán e pokolból!

Egy ocsmányság felkerül a helikopterre és letaszít a mélybe, de megkapaszkodom a repülőgép lábában. Alattam az elterülő por rohanása. Leakasztom magamról a nagykalibert, hogy azzal megdobjam. Hintázom, hogy felugorhassak a fedélzetre s a fegyverem mandínerrel a pilótafülke anyósülésére koppan.

E kis helyen ezt a szörnyet nekifutásból megrúgom és legalább kintre zuhan, már kezdte támadni a legénységet. Elő a sivatagi sassal, mert a rotor mellett himbálózik s én oda nem érek el. Velünk meg ne jöjjön hazáig, szóval tűz a szörnyetegbe! Lehuppanok, bele az egyik szabad ülésbe illetve hallgatom a rotort itt mögöttem.

Jensen kicsit megsebesült, de mutatja az okét. Tiszta a gép, lezuhant az ide feljutó mutáns. Beérve a bázisra kitüntetést kapok, a társakat ellátják. Jensen érdeklődik a gyengélkedőnél nézve engem, mikor jöhet a következő bevetés?