Övegh Zoltán

Nincsenek áldozatok, de támadják az embereket. Károly ügynök érkezik Ilona ügynökhöz (aki gondolkozva van elfekve az irodájában). Azt mondja Károly ügynök, hogy 'felöltözni, Ilona ügynök. Mert napok után megyünk ki terepre'. Puszit ad neki a szájra Károly és ekkor a viszont szájpuszi után mondja Ilona ügynök, hogy: 'Igen, most már ráérek'.

Károly az iroda kanapéján bújja a képeket és jelentéseket (tanácstalanságában), amikor finom női illat noszogatja az orrát. Ilona várja azt, hogy ránézzen. Reggeli köszönő szájpuszi a cuppanásában és mondja Ilona ügynök, hogy munkára! (Nem kell sehová mennie Károlynak, csak: nézze meg azt, hogy Ilona mit hozott?) Viszont szájpuszi felkelés előtt és indulhat a munka.

Syna Flóra vagyok és egy nagyvárosból el kell menekülnöm, mert: egy férfi rám akar mászni, én pedig azt nem akarom. Most már nem kell csikorogni, mert a város határát jelző tábla elhagyva. Az úticél pedig a főváros.

Feltűnnek Budapest vonalai az épület és betonrengeteggel s végtelenségbe ütköző utcáival. Hamarosan meg lehet állni, tárcsáznom kell az ügyfelet. Ez a nap vele fog eltelni, mert: hat helyre kell, vigyem Őt. Hat nőhöz tart, hogy mindegyiket háljon. A taxisa vagyok.

Tanácsra Pesttel kezdem, mert: azt mondják, az a rondábbik (koszosabb).

Megindulnak előttem az utcák és ez oldal végén mind a három ügyfél után kapom a pénzt. Azért, kérdezi a férfi: milyen özönvíz előtti Volkswagen - nel járok Én?

Na, jöhet végre Buda. A Budai oldal. Előtte át kell, verekedjem magam egy hídon illetve hegynek felfelé menet (de: tényleg szebb, mint: Pest, csak itt hegyet kell mászni). Na, itt még tudnék maradni. De vár a pénz. Nem mindegyik nőt látom az ügyfelek közül.

Mehetek haza, mert az ügyfél (a részéről) a hatodik nőt is megdugta. Én t kirakom ott, ahol kéri. Neki tetszőleges. Azt mondja e férfi: Ha nem akarok átmenni Pesten, nem kötelező és mutatja meg mondja az utat. Azt én nem tudom ilyen gyorsan megjegyezni, mert nem vagyok budapesti. Rajzol nekem egy rögtönzött térképet.

(Olvadó Aszfalt CVIII. 108. fejezet)

Senki sem látja, de ott van fejükben. Az Ő lakja az odu, a barlang. De vajon megengedheti magának a szerelmet? Vágyik rá, de az éj még nem ad engedélyt rá. Széljebb azokat a szárnyakat. Te odavagy a csajért, de: Ő nem tudja, hogy ki vagy. Egyvalamiben lehet igaza, másban nem értünk egyet: minden embernek bármikor közbejöhet valami. Ez egy takaros s türelmes és művelten megnyilvánuló Nő. De vajon tud ekkora magasságokban gondolkodni, mint Én?

(Denevérember)

Mint egy hotel, akkor nézzük e hölgyet. Látni a dekoltázsát. Minden alakját, ami fontos neki. Az nem tiszta előttem (a férfi előtt), hogy akkor most meg kíván vezetni vagy idegesíteni? A csábítás szándéka látszódik, ám ez csak játék szagú.