Övegh Zoltán

Üdvözletem a hölgynek, fáradjon be a liftajtón. Találkozott esetleg McClane - el? It vagyunk én gondolom valahol a filmek fővárosában s jöjjön e hotelba. Ő is itt vett ki szobát? Vagy ezúttal a polip hátterét derítjük fel? Na, előtte be e lengőajtón. Mert én is azon kívánok bemenni s elérni a lakosztályt. Ugye, harmadik valaki nincsen? Na, menjünk.

(álom)

A tüzelő boszorkányok birtoka ez s a grófnők és grófnék körbenéznek, hogy e birtok mind szép. És küllemében ízlésesen olvad az erdőbe. De ezt a tükör is így látja? Ők milyennek látják ezen idomokat nappal illetve nem nappal? A válaszért kölcsön kell hívni a tűz istenét, ami így transzban vezeti tudatukat a feleletért. Amíg a golyóban ég a tűz, tehetik fel a kérdéseiket. Meg akinek van kedve, időzhet szolgákkal meg cselédekkel a vár alatti járatokban. Ahol kiérnek, ott tó vagy erdőség lesz.

De van aki nem bonyolítja ezt ennyire túl s egyszerűen festőért hívat, hogy: ecsetelje meg, mit lát a szeme akkor, ha Ő éppen egy fürdőben vagy erdő környéki illetve melletti szabad forrásban múlatja az időt. Olyan is akad, aki ilyenért felmegy a bástyához? Igen, lehetséges.

Egy időutazó azt állítja, mindenkit le tud fényképezni. Polaroid gépe van. Ez minden valószínűség szerint meg is történik. Ámul a fényképész e hölgyek láttán. De azt is tudja, hogy e(me) asszonyok meg más tudás birtokában vannak? Ő visszajut a saját idejébe, de Ők nem jöhetnek Vele. E hárpiákat jobban érdeklik a képek annál, minthogy kérdezősködjenek. Van, amelyik kérdezi róla, honnan ez a fényképezőgép az ecset korában? Eddig jól ki tudta dumálni magát a fényképész.

Na, egy nőnél vállalja. Elmondja az igazat, mert már nagyon kérdezi. Azt mondja a grófnő, e járaton át szabadon nyithat féreglyáratot az időkapuhoz. Az meglepi, hogy mikorból jött meg az egyéb részletek. Azt az üzenetet próbálja átadni e férfinek, ezt az uradalmat próbálják meg megőrizni az utókornak.

Egy boszorkánynő téved ide le mielőtt a transzformáció kezdődhetne s cselédként hallja az egészet. A jövőből jött fényképész belemegy, hogy még régebbre menjenek vissza. Utána azonban vissza szeretne jutni a saját idejébe. A múltban ragad, de nem örökre. Meg is kell keresni újra e barlangjáratot és indulhat az utazás ezúttal előre, a századok között.

A Penny Markethez érve szól majdnem a szememhez érve a nő kacér fekete pólójában, hogy: megyünk már? Én azt nézem, hogy: mi van a pólója alatt (ez feszülős fajta, de nem engedi megmutatni a melltartót). Gördül a bevásárlószekér kereke és az arcát nézem még. Mielőtt bemennénk az áruházba, kiválasztva a bevásárlóautó. Ha az arcát nézem, akkor nemcsak a teste érdekel. Igaz? Ez a rész egyébként szebb, mint Alisca belvárosa. És ahogy nézem, most a délkeleti részén élünk (azon a szárnyon vagyunk). Nem hiszem, hogy: ezt a nőt megkapom, dehát barát is kell.

Azt mondja a szél, hogy tegyem ki a lábam a határba. Olyan értelmesen beszél hozzám a szél, de hol van mellőlem? Nem látom. Csak folyton betakarja a felzavart homokot a lábam alatt, pedig nem is csoszogok. Porban nem lehet húzni a lábat, igaz itt el vékonyodva az elpusztult avar.

Itt van végre a ház, amit keres a szem és nem poros. Megszólal a levél valahára a fán, hogy nem kell tovább várni. A lábnak nem szükséges tovább menni. A gerendák ugyan izgalomban unatkoznak, de itt sehol nincsen egy akolnyi por sem. Akárkié is e lak, ezt aztán felsöpörte.

Innen arrébb a mezőt adja a kilátás, de eddig ebédelt az állatvilág? Csak most hallom a hangját. E legendában alvó gerendát még a poloska meg a szú is tisztelheti, mert a fatalapzat álmában sem töri magából a szálkát, csak a kinti fán lévő levél zizegő ébredezése kelti a fa munkálta fa és boltozat arcának kelését.

Hallani, ahogyan kel kint a törzs s hajladozik. A nesz is éled, azonban ez a madár. Nem a fa szerkezetét megmunkáló féreg. Ez tanya lehetett rám hagyva és meg vagyok érkezve az örökséghez, ez lakhatásra van berendezve. Na, legyen egy szétnézés ezen erdei üzemben az emeleten is. Gazdagon és szépen rálátni az enyhén lejtőre lapátolt mezőre a tetőtéri ablakból, ahonnan látótávolságban nincsen ember lakta lak.

(ez álom, de emlékezetből megírva. Közben megtaláltam az eredetit, ami 'az erdő szélén' című)

Hogy ki a hibás és ki kezdte? Nem túl férfias dolog árvává tenni egy kisfiút. Hogy táncoltam - e már az ördöggel a hold sápadt fényénél? A választ megadom én, Jack fog! Inkább maradt volna meg Napier-nek, de aki mindig nagyobbat akar kaszálni. Egyikünk se kezdte, de Ő provokált. Tehát én, mint elárvult utód: e piti bűnözőt jelölöm meg. De vissza magam elé, mert időközben nekem is van egy fiam. Csak én feljebbre költöztem az asszonnyal, biztos ami biztos. Innen is látom a hold néhol rikító fényét és bele szoktam nézni a sikító sápadásába (a néma rikoltásért magamban). Elgondolkodtam a dolgokon s belefér az asszony a dolgokba. Úgy érzem viszont, egyedül ez nem fog menni. Idősödöm s gyülekezik kobakomon az őszülő tincs őszbe ájulóan ható meg görbülő szála. Leveleket kell írjak a sikátorokhoz és ez máris két jelentkező a meghallgatásra: Batgirl és Robin.