Övegh Zoltán

Vannak olyan németek, akik szerint a führer nem jó döntést hozott és ezért bukott el a harmadik birodalom. Az én véleményem senkit se érdekel, mert én azért egy kicsit más cél miatt vagyok itt. A brit korona megbízásából s az a helyzet, hogy át kellene satírozni a dolgokat az időben. Arra nincs idő, de másra talán van ezen az éjjelen. A vezér, Adolf közelébe lehetetlen férkőzni. Pedig jó lenne!

Az őrkutyákon át kell lopakodni s itt a ház falán el ne felejtsek felmászni. Egy tisztet hallok itt a pincében hamisan énekelni, talán be van rúgva? Ezek néhol nem is németül beszélnek, meg kellett valamennyire tanulniuk angolul? Oké, a civil nőtől e szálláson kapok fegyvert meg bort és tudok némi meleget enni. Nem is jön rosszul a kinti kevés hó után.

Énekelni németül énekelnek. Az ellenség felszólítása is e nyelven történik. Ha jelentést kell tenni, azt angolul teszik. A főnökhöz megint angolul beszélnek. Sikerül belopóznom egy faluba, ahol végre nem a fegyverdörgés köszön rám férfiaktól. Itt nők vannak zuhanó topánokban s mögéjük kerülve lefegyverzem őket. Kérik, hogy ne lőjek és inkább beszélnek.

Azt jól érzik, hogy nem lekaszabolni jöttem őket. Nem az a megbízatásom. Csak meg kell akadályoznom a náci vezért a tervében, hogy ne álljon fel a harmadik birodalom. Az igazat nem mondhatom nekik, hogy a jövőből jöttem. Úgyse hinnék el és ha már iderúgták a fegyvereiket, elkezdek németül beszélni hozzájuk. Akkor már csak elhiszik azt, hogy a tisztekhez tartozom. Pedig nem könnyűre vállalkozom, mert németül kevésbé tudok. Angolul inkább.

Arra kérem őket, ami a feladatom. Tisztítsák meg a terepet a németektől mielőtt a hajnal felkelne s amíg ezt megteszik, kitalálom a jutalmat érte számukra. Készen vannak és most rajtam a sor, kicsi tudományos furfanggal bele kell köpnöm a németek levesébe. Le is buktam, de az egyik beépített női ügynök felismer. Azon az alagúton lopózzak csak ki, Ő kiment engem.

Egy mondhatni gyönyörű várfalnál, ahol van még egy szobor ott lent. Megcsináltam amit kellett, most pedig tűnés vissza a saját időmbe. Az pedig úgy körülbelül 1981. Fegyver biztosítása üti meg a fülem és ha nem akarom, hogy lelőjenek, bizony felteszem a kezem. A csajok azok a fegyvereikkel, hát rám ijesztettek. Azt mondják németül, a társam mindent elmondott. Szerintük sokat ivott, de az Ő nézetük szerint se jó irányba tart a mein kampf óta a német nép s ekkor kapok tőlük némi töltényt.

Én meg akarom csókolni őket. Hónapok óta fegyverben vannak, ez némi felüdülés nekik. Igen, ügynök vagyok. De azt a társam se tudja, pontosan melyik angolt beszélem. Azt mondják, ide lesznek csalva a német férfiak leitatáshoz a vérvételért. Tudják, hogy nem kell megölni a tiszteket. A bús hó fedőnévre hallgató Helga főnökük figyelmét elterelem s most már figyelek, mert izzik be az időgép.

Azt mondja Adélia, később jön utánam. Fog menni, csak menjek! Mi történik itten? Az egész bandérium beszáll Adéliával és mégis eltűnnek, de hová? Ez a szerkezet tud valamit még, amiről Én nem tudok? Az csak egyvalami lehet, mégpedig a teleportálás.

Mi történik? Valaki törést okozott a járatban? Egy órája érkeztem meg a jelenembe, ahol végre nem németeket kell néznem és erre megint itt vagyok farkaskő kastélyban. A csendet az őrjáratok törik meg illetve a kártyázó, viccelődő, étkező meg néhol evő s őrséget váltó katonák. Akkor mégse jutottam haza? Valaki csapdába csalt? Hát ha Hitler Megneszelte a brit korona tervét, akkor elég nagy szarban vagyok és nem jutok haza.

Nem, másvalami történt és ezzel rám is ijesztette a rám szoruló falakat e cellában. Adélia az, hogy mehetünk. Csak közbejött valami és elnézést kér, már nyitja is a féregjáratot. Nógatom, hogy gyorsan. Ugyanis közeleg egy őrjárat páros, de sikerül. Megérkeztünk a jelenünkbe.

Itt az ideje betemetni azt, aminek meg se kellett volna születnie. És hogyha inkább a férfi után kellene mennem? Ezek között viaskodik a kezem gránátokkal benne, melyek ki vannak élesítve a nap fényében. Gyűlölöm ezt a völgyet, mert ellopta az életem.

percig a szemébe néz...

Sört hoznak nekem ide az Alpokba, hogy tessék megházasodni. A szívemet adom az eszméért, a véremet nem. S ez utóbbit szerencsére nem is kötelező. Judith Herault vagyok és azt hiszem, itt a gleccsereknél fent: dönteni kell.

Judith Herault vagyok és annyira érdekel a polgári élet, mint zsarnokot a szólás szabadsága. Én azt hiszem, hogy a húgom gyenge volt s már tartok is fel a hegyekbe. Ideje, hogy Fanny Fereira nyomába eredjek. Ismerősek is ezek a jeges szirtek. Nem azt mondom, hogy gyenge volt. Azt nem is mondhatom, mert egyikünket elcserélték.

E szakmát csak nők űzik? Nem lehet jóst találni, csak jósnőt. Én ebben nem hiszek, de nő most a vezető s ehhez ragaszkodik. Tarts velem, komám.

Elkísérsz? Egy melltartó pántjának oszlopi izmos erejében előbb hiszek, mint ennek a foganatjában. Igen, jól hallod tőlem. Amit jövendölnek, le kell írni.

Van itt nálad papír meg ceruza? Toll is jó. Radír szintén akad? Kiváló, telepedj majd mellém.

Bujkál a zsebeidben csokoládé? Hány tábla? Ez jól jön, mert azzal is lehet fizetni nála. Valami Zsikének hívják ezt a kuruzslót, ne olvass matinét!

Inkább énekelj jó tolvaj dalokat. Én majd rappelek, te fakadj nótára. Neked jobb a hangod az énekhez s így az idő is jobban eltelik, amíg odaérünk. Ez hiányzott, az ott a paraván mögött egy kristálygömb.

Ott a függönynél, látod már? Na, most elvonulok. Elvileg egy szűk félóra és jövök a függönyök mögül. Itt meg tudsz várni s adok pénzt, hogy ihass valamit.

Smároltál egyet azzal a hölgyeménnyel? Valamit láttam a paraván mögül. Gyere, készen vagyunk. Csak én is begördítek valamit a torkomba, Ő Zsike húga és nekem a lányom lehetne.

Neked inkább a korosztályod, látod? Már jön is vissza hozzád s lefogadom, hogy retúrcsókra. Csak ki ne kérdezzen engem, hogy mit kaptam jóslatba. Te is menjél be jövendölést hallgatni?

Menjél csak, én addig beszélek Zsellyével. Maradt még papír? Akkor jó, koma. Mert lehet, hogy a tiédet is kérni fogja Ági.

(Tolvajok városában 3.)