Ezer esztendővel ezelőtt

A tüzelő boszorkányok birtoka ez s a grófnők és grófnék körbenéznek, hogy e birtok mind szép. És küllemében ízlésesen olvad az erdőbe. De ezt a tükör is így látja? Ők milyennek látják ezen idomokat nappal illetve nem nappal? A válaszért kölcsön kell hívni a tűz istenét, ami így transzban vezeti tudatukat a feleletért. Amíg a golyóban ég a tűz, tehetik fel a kérdéseiket. Meg akinek van kedve, időzhet szolgákkal meg cselédekkel a vár alatti járatokban. Ahol kiérnek, ott tó vagy erdőség lesz.

De van aki nem bonyolítja ezt ennyire túl s egyszerűen festőért hívat, hogy: ecsetelje meg, mit lát a szeme akkor, ha Ő éppen egy fürdőben vagy erdő környéki illetve melletti szabad forrásban múlatja az időt. Olyan is akad, aki ilyenért felmegy a bástyához? Igen, lehetséges.

Egy időutazó azt állítja, mindenkit le tud fényképezni. Polaroid gépe van. Ez minden valószínűség szerint meg is történik. Ámul a fényképész e hölgyek láttán. De azt is tudja, hogy e(me) asszonyok meg más tudás birtokában vannak? Ő visszajut a saját idejébe, de Ők nem jöhetnek Vele. E hárpiákat jobban érdeklik a képek annál, minthogy kérdezősködjenek. Van, amelyik kérdezi róla, honnan ez a fényképezőgép az ecset korában? Eddig jól ki tudta dumálni magát a fényképész.

Na, egy nőnél vállalja. Elmondja az igazat, mert már nagyon kérdezi. Azt mondja a grófnő, e járaton át szabadon nyithat féreglyáratot az időkapuhoz. Az meglepi, hogy mikorból jött meg az egyéb részletek. Azt az üzenetet próbálja átadni e férfinek, ezt az uradalmat próbálják meg megőrizni az utókornak.

Egy boszorkánynő téved ide le mielőtt a transzformáció kezdődhetne s cselédként hallja az egészet. A jövőből jött fényképész belemegy, hogy még régebbre menjenek vissza. Utána azonban vissza szeretne jutni a saját idejébe. A múltban ragad, de nem örökre. Meg is kell keresni újra e barlangjáratot és indulhat az utazás ezúttal előre, a századok között.