Övegh Zoltán

Árpád vagyok. A fűrészemet próbálom ki, melyet Sándor révén volt szerencsém átvenni, amikor elég szép hangú motoros szán jön. Nem érek ki addigra, hogy el ne hagyná a körzetünket, annyit viszont látok, hogy a levélszekrényembe helyez újságot. Újságot??? Az tuti frankó ritka kelme itt, a kunyhófalva pusztaságban. El nem tudom képzelni, mit kaptunk.

A távolban mozgást látok, síelők a bérceken.

Szandra hozza hátra, hogy Hóhegy közösségi hírmondó. Mi a…. ? mondom. Szeletelek pár fát, ELÉG! Be az asztalunkhoz, hogy mi lehet ez? A Jegesmedve szoros kiadványát tartom a kezemben, eseményekről ad hírt.

Szandra olvassa el először, utána én! Jajj, de jó! Cinege a borítóján! Templomot avattak kérem szépen a Hóhegy közösség Kristály tagja fennsíkján! A háttér egy része köd révén a semmibe vész, szerpentin vezet fel hozzá és fölötte jóval, látszik a Kristály csúcsa. Síelési eredmények a lap vége felé. Három bérc siklási, ugrási eredményeiről számol be a kiadvány.

Ez fantasztikus volt! Megyek vissza fázni a fűrészemhez, de ezt a nap folyamán párszor még átolvasom. Nem is tudom, mikor láttam utoljára ilyent a hó megyéjében. Amíg én hasogatom meg darabolom a tüzelőt, feleségem örömmel lapozgatja asztalnál meg a fotelban is. Vágások között látom, ahogyan nézi és időnként lapoz.

Elmegyünk Szandrával megnézni a Hóhegy közösséget. Tetszett József s Petra beszámolója. A tünemény Mikulás által adottakat elhelyezte Szandra az asztalon tálkába meg tányérkába. Elrendezte a dekorációt.

Amint elérjük azon betonköves ösvényt, nemsokára tábla kerül elénk, ami a télapó napokat jelzi számunkra. Angyal fiú van rajta hóval, csupasz fákkal, a besötétedett égbolttal, rózsát szimatol és ünnepi színű palást meg fehér sál a nyaka körül.

Beérünk a centrumba, rengetegen vannak. Egy középkorú nő a tömegben napszemüvegben, nehogy hóvakságot kapjon, a fején szépen megmunkált farkasbőrből készült sapka. Szürke válltáskája van.

Elcsendesül a város, de idő is van. Úgy elrepült az idő és tetszett, hogy észre se vettem. Szandra szintén annyit nézelődött...

Nyolc perccel múlott huszonhárom óra. Most már csak sétálunk. A visszafelé úton elered a hó és fények gyúlnak, ahogyan elérjük a betonösvények torkolata után a hazavezető utat. Lámpások segítenek minket jó ideig. Takarja be póznájukat és búrájukat fokozatosan a hó.

Motkány keresi a betevőt. Mindig is csodáltam ezeket az aranyos, apró rágcsálókat. Nekik nem kell bunda, nem fáznak s nem kell házat építeniük! :)

Kopogtatnak nálam. Szandra nyit ajtót s a télapó sapka alatt egy igazi fiatal lány van. A sapkán Sherana tündér meghímzett szöveg van. Én ehhez már öreg vagyok, de be kell engedjem. Gyerekkori barátom, Karszky Ádámné Kedvedy Krisztina küldte kérem szépen a vállán ülő szépséges fehér baglyot. Rövid, egyenes szálú barna haja van, sapkára varrt szarvas agancsok, eeez igen! Nyakláncán díszhógolyó és kapom illetve kapjuk a télapólánytól a mikulás csomagot.

Csak nézem az öltözékét, nem tudok betelni a látvánnyal ettől a sok dísztől.

El is viszi a szán, megnézem! Délután három óra sincsen, hófehér minden! A horizont végéről tűz a nap, az út oldalát egytől egyig fenyők vigyázzák s az eget nagyrészt felhők borítják.

Azt álmodom, hogy a nejem horkol. Felébredek és nem. Ott simul mellettem az ágyban és ölel át, de hány óra van? Tizenhat óra ötvenhét perc. Valószínű, elaludtunk. Ilyen napnyugta után nincs is mit csodálkozni rajta, csak ilyen sokáig nem szoktunk pihenni. Legfeljebb ma éjfél környékén tesszük el magunkat holnapra :)

József és Petra elmennek gyerekeikhez a Hóhegy közösségbe, ahol pont Télapó teszi majd tiszteletét.  Bálint éjjel az erdőben bóklászott s új túrahelyet fedezett fel. Mondja, ilyen sarki fény élményért érdemes volt oda elmenni. Új villódzásokat tapasztalt.

János megindul hegyet mászni a legnagyobb hóban, de addig József és Petra, kisebbik fiukkal vannak.

A Télapó ünnepség reggel kilenc óra után van éppen és női mikulás fogadja a főtéren a gyerekeket. Azok csak mosolyognak, pedig itt a hófödte hegyek közelében, melyek körbekulcsolják az egész térséget magát, nemigen gyakori jelenség a női mikulás!

Mesélik nekem, hogy új betonösvény van a térség bejárata után nem sokkal. Egy kikövezett út, sokkal könnyebb a haladás s az a látvány! Szivárványhoz volt szerencséjük.

Sándor hozott nekem egy hóekét, hogyha akkora a hó, ne járjak legközelebb úgy, hogy órákig tart azt eltúrni s az alapokat könnyen el tudjam távolítani. Berakom a kamrába. Elég praktikusnak tűnik. Fűrészt veszek észre rajta. Azt mondja Sándor, az ajándék. Nekem szánta. Talált a házában egyet pluszban, neki pedig rengeteg van. Kipróbálom, ez bizony kiváló!

Szandra ágyban vár engem, hogy nézzük meg a sarkvidéki híreket. Igen, de én még nem vagyok álmos utána. Sebaj! Megnézzük lefekvés előtt, van – e csillag az égen? (!)

Petra és József festi járják a környéket, eltűnt a hósapka. Csak a lakjuk környékén lévő hegy csúcsát fekszi be a tél hozadéka. A befagyott tenger felengedett és a természettől zajlást kapott. Új lány? Harminc éves sincsen, őt találják a parton a délutánban. Egy árván úszó virágot pecál ki a habok közül. Barna hajú és copfot látnak. Őt nem látták erre, igaz mostanában nem is jártak erre. Nagy ez a vidék.

E terep peremén kislánnyal barátkozik egy fehér farkas, szülei tőle az óriási hóban alig pár lépésre. Itt megmaradt a hó! Biccentek magamban, hogy igen. Ez lényegesen arrébb van a tenger szélétől. A kislány kezében csengő s azt nézi barátsággal testközelből a fehér farkas. Szőkésbarna a csöppség és kék szemekkel nézi a jószágot. Ezt vagy beidomították vagy tényleg ennyire szelíd állat. A csengő arany és réz keverékéből egy kivételes ötvözet a kezei között.