Övegh Zoltán

Azt cikkezik az újságok, hogy holnaptól három hétig havazni fog s kettős fronthatás is várható. Sétálunk egyet a feleségemmel s szülő előttünk az utcán gyermekkel. Lombfúvó van szerelve a szánkójára.

Helikopterek segítik a hótól elzárt területek igényeinek felmérését. Nem volt példa erre mostanában. Ez most egy ilyen időszak lesz. Csak tél végén nem vagyunk ehhez hozzászokva.

Befagyott a főtéren a városliget dísztava.

A lányomtól érkezik képeslap a nap folyamán. A hókotrást befejezve, este tekintem meg kandallófénynél. Szeretettel vár esetleg magukhoz mostanában. Vegyem igénybe nejemmel a vasútvonalat. Most még nincs nagy hó.

/Kiszabadítottak egy motoros szánt a hóból, mert elakadt az óriási fergetegben./ Jesszusom, mik vannak. Olvasom a híreket este s ez az egyiknek a témája az újságban. Oda, a kietlen környékem másik felére már megérkezhetett a nagy hó?

/Címert kap a remete helyünk. A település határában hótigris üdvözli majd az ide érkezőket. /

/Lefényképezve a lakhelyünk madártávlatból a hó pongyolájában./ Szép felvétel nappalról.

Elnézek a délelőtt folyamán a ház felé, hogy mit lehetne arra tevékenykedni. Jó ramatyul néz ki. A hóban rálelek egy láncra a lak mögött. Kihúzom és le kell menjek, mert járat ez. Mélygarázs! Szépen bevilágítja a délelőtti nap. Jól is jön a hólapátolás után ez a lazító séta. Autó kapar ki, megtesz hét kört, aztán fékező csikorgás. ajtócsapódás s egy alig húsz év körüli lány sziluettje van előttem a garázs túlsó végében. Meghajol, amint leveszi bukósisakját, aztán újra üres a hely. Egy korabeli újságra lelek a falnál. HÁRSCH ANTÓNIA AUTÓVERSENYZŐ NEGYEDSZER VÉDTE MEG CÍMÉT. Itt valamikor, századokkal ezelőtt autóversenypálya volt? Vagy csak az autókat tárolták itt? Inkább az utóbbi, mert pályának kicsi. Hacsak nincsen folytatása.

Felérve, a havas táj előttem. Biztosan esett egy kisebb mennyiség. Az apró patak folydogál a piciny erdő mellett. Gyerekkoromban az erdő megvolt, patakocska nem szegélyezte.

Egy behavazott autó szomorkodik az út szélén a hátam mögött. Na, pontosabban a tulaja. Megtisztítom neki a szélvédőjét. Pár perc múlva elém is tárul egy talán, legfeljebb harmincéves nő. Hííí, de szép kis teremtés a volánnál.

Besegítek a hókotróknak az apró átjárónál, mert forgalom ritkán van, de lényegesen kevesebb munkás takarítja az utakat, amióta új rendelet jött. Elhalad mellettünk egy tolószékes matróna. Az első átkelő! J Megmérkőzik a sínekkel. Azt mondja, megpróbál eljutni a távoli várig. Ott várja a barátnője, ha feljut a hegyre ezzel a kerekes székkel. Fel fog, én se láttam még ilyenen lánctalpat. Lehet, én is ilyenbe kényszerülök hamarosan. Azért inkább ne! J

Hóbagoly néz minket egy ágról. Mondják a nők, (Legalább már tudom, hogy nőkkel kotrom a havat, annyira be voltak bugyolálva.) hogy azért ennyi a hó, mert a pár héttel ezelőtti heves havazást nem volt, aki eltakarítsa eddig ezen a szakaszon s létszámhiány van. Attka jelezte, hogy jöjjenek ide. Mondják, új férfi került a munkások élére.

A néni megérkezik vissza közben a lánctalpakon, hogy minden sikerült. Szoktak ott találkozni a barátnőjével s szép fenyőszajkót látott a vár egyik szélén.

Kilyukadok a levélszekrényhez a délutánban. Nejem lapátokat készít ki nekem a hó lapátolásához. Nézi, mi a zsákmány? Azt feleli, be kell majd menni a központba, hogy ezt nem kérjük. Vagy kiírni a ládára, hogy nem kell. Úgyis ingyenes ez a Respublika magazin. A Kiskegyed utódja jöhet. Pont valami terhességi tanácsadásról olvasna Ő szívesen.

Lapozza a következőt, miközben én mindjárt hótalanítok s mondja, hogy új lap lesz. A címe: Csak hó és hó mindenhol!

Lapát a kabátom alatt s középkorúak kérdését hallom sátrunkon kívülről. Jégkorcsolya pályát keresnek.

Mondja a rádió, hogy látványosság készül. Feleségem is érdekesen hallgatja a délelőttben. Miszerint: régebben miképpen viszonyultak ennek az egykor sivatagi forró helynek a lehűtéséhez? Mindenképpen jó ötlet. Azt hiszem hallottam is róla, erre nem mindig ilyen volt az éghajlat.

Fellapozza inkább a nők lapja egyik új számát, hadd karattyoljon addig a rádió! J Új téli kapucni divatot talál, meg valami fiatalok testfestő hóbortjáról lel egy cikkre. Na, azt majd én elolvasom később. Engem sem érdekel, csak szemöldökömet megvonva miről ejtenek szót benne.???

Tíz esztendeje érkeztem ide. Kevésbé bírom a közlekedést e vidéken. Feleségem járja erre a hegyeket, ha kell valami. Sok hó szokott esni s sűrűn esik a hőmérséklet nulla fok alá. A nyarak az igazi kedvenceim, csak kár e helyért. Egy csodás paradicsom volt valamikor. Ma több a tábortűz esténként, mint az ép fa. Azért van, ami időnként a takarásában találkozzon a holddal. Van nálam egy aranyos kép. A porban találtam. Fiatal lányt ábrázol a szobájában nyaktól lefelé. Valószínű, valamikor itt élhetett az illető. Ismerem ezt az odvat. Járni szoktam rendszeresen a lakokat. Omladozik minden ott, ami ezen a képen még az állapotokhoz képest is isteni volt.

Ide vonultam félre idős napjaimra. Úgy is szokták hívni, a Jégbe zárt világ. Unokám adott ide nekünk egy aránylag modern ródlit, ha szánkázni kívánna kedvem. Asztalomon kapott helyet mostanában egy eszkimópalánta figurája.

Van itt egy nem is tudom, mikori épület. Egész életemben rühelltem a telet. A kisebbik lányom mesélt róla, mert valaha sokat járt ide sítalpakkal ezt megkerülgetni. Azt hiszem úgy mesélte, hogy ezt a várat megújították a közelmúltban. Megtehetnék újra, mert gyönyörű! Éppen várom vissza a feleségemet, rőzséért ment a tűzhöz. Van e csodás vár mellett egy kósza öngyújtó. Ezt elteszem, hátha kell. Tölteni ugyan nem tudom, mert az nincs. Attól még jól jöhet.

Kandelláberek fénye matat a dzsekimen. Ja, persze. A főtéren éled az élet a tavaszhoz. Nézzük meg! Olyan jó ezeket nézni. Na, számoljuk meg. A lépcsőkön hány kihalt lélek lépdel?! Mi az, hogy kihalt. Veszik birtokba az emberek a fokok hideg önmagát. Igaz! Élednek a vásárok. A hó eltűnt. Na, ez ritka! De legalább nem kell csúszkálnom. Összefutok egy lánybarátommal. Érdeklődik, mit keresek errefelé, ilyentájt? Nem kapok rögtön választ, megyünk azonban felfelé a még zárt kirakatok mellett.

De szép! Éledezik a fő terünkön a díszlámpa. A sarki fényről kérdez, hogy láttam – e mostanában. El tudtam kapni, neki nem sikerült. Zsebeimet kutatom, talán itt vannak valahol róla felvételek. Mondja a nézegetésük közben a séta alatt, szigetelni kellene majd a házukat, mert fázni szokott.

Táncra perdülő sapkákat látunk az emeleti saroknál balra fordulva. Ahogy az lenni szokott, már hiányoztak. Jégen csúszva még nem láttam őket azonban. Ő igen! Na, ez meg engem lepett meg.

Díszítenek egy házat, amit egyszínű égősor vesz körül.

Kint járunk már az út kezdeménynél, ahol mindig esik a hó. Azt az utat nem láttam még a kifejezetten havas hónapokban fehér nélkül. A domboknál lévő templomot is látom. Igazi öröm látni, ahogyan megvilágítást nyer a nap lenyugtakor. Régebben zúzmarás erdő dúsan fedett hóval a ködbe vesző dombok adták át maguknak a mezőnek. Manapság ritkábban van szerencsém ilyenhez.

Tartunk visszafelé és más régiség előttem. Belefér…! Erről a kastélyról nem is tudtam. A vár az, még talán nem lepett meg. Mondja a lány, hogy ide nagyobb hó és hideg esetén hóembert is szoktak tenni az üdvözlést szimbolizálva. Ha valaki erre tévedne.