havazik másik szál s III. évad

Tíz esztendeje érkeztem ide. Kevésbé bírom a közlekedést e vidéken. Feleségem járja erre a hegyeket, ha kell valami. Sok hó szokott esni s sűrűn esik a hőmérséklet nulla fok alá. A nyarak az igazi kedvenceim, csak kár e helyért. Egy csodás paradicsom volt valamikor. Ma több a tábortűz esténként, mint az ép fa. Azért van, ami időnként a takarásában találkozzon a holddal. Van nálam egy aranyos kép. A porban találtam. Fiatal lányt ábrázol a szobájában nyaktól lefelé. Valószínű, valamikor itt élhetett az illető. Ismerem ezt az odvat. Járni szoktam rendszeresen a lakokat. Omladozik minden ott, ami ezen a képen még az állapotokhoz képest is isteni volt.

 

Ide vonultam félre idős napjaimra. Úgy is szokták hívni, a Jégbe zárt világ. Unokám adott ide nekünk egy aránylag modern ródlit, ha szánkázni kívánna kedvem. Asztalomon kapott helyet mostanában egy eszkimópalánta figurája.

 

Van itt egy nem is tudom, mikori épület. Egész életemben rühelltem a telet. A kisebbik lányom mesélt róla, mert valaha sokat járt ide sítalpakkal ezt megkerülgetni. Azt hiszem úgy mesélte, hogy ezt a várat megújították a közelmúltban. Megtehetnék újra, mert gyönyörű! Éppen várom vissza a feleségemet, rőzséért ment a tűzhöz. Van e csodás vár mellett egy kósza öngyújtó. Ezt elteszem, hátha kell. Tölteni ugyan nem tudom, mert az nincs. Attól még jól jöhet.

 

Kandelláberek fénye matat a dzsekimen. Ja, persze. A főtéren éled az élet a tavaszhoz. Nézzük meg! Olyan jó ezeket nézni. Na, számoljuk meg. A lépcsőkön hány kihalt lélek lépdel?! Mi az, hogy kihalt. Veszik birtokba az emberek a fokok hideg önmagát. Igaz! Élednek a vásárok. A hó eltűnt. Na, ez ritka! De legalább nem kell csúszkálnom. Összefutok egy lánybarátommal. Érdeklődik, mit keresek errefelé, ilyentájt? Nem kapok rögtön választ, megyünk azonban felfelé a még zárt kirakatok mellett.

De szép! Éledezik a fő terünkön a díszlámpa. A sarki fényről kérdez, hogy láttam – e mostanában. El tudtam kapni, neki nem sikerült. Zsebeimet kutatom, talán itt vannak valahol róla felvételek. Mondja a nézegetésük közben a séta alatt, szigetelni kellene majd a házukat, mert fázni szokott.

 

Táncra perdülő sapkákat látunk az emeleti saroknál balra fordulva. Ahogy az lenni szokott, már hiányoztak. Jégen csúszva még nem láttam őket azonban. Ő igen! Na, ez meg engem lepett meg.

 

Díszítenek egy házat, amit egyszínű égősor vesz körül.

Kint járunk már az út kezdeménynél, ahol mindig esik a hó. Azt az utat nem láttam még a kifejezetten havas hónapokban fehér nélkül. A domboknál lévő templomot is látom. Igazi öröm látni, ahogyan megvilágítást nyer a nap lenyugtakor. Régebben zúzmarás erdő dúsan fedett hóval a ködbe vesző dombok adták át maguknak a mezőnek. Manapság ritkábban van szerencsém ilyenhez.

 

Tartunk visszafelé és más régiség előttem. Belefér…! Erről a kastélyról nem is tudtam. A vár az, még talán nem lepett meg. Mondja a lány, hogy ide nagyobb hó és hideg esetén hóembert is szoktak tenni az üdvözlést szimbolizálva. Ha valaki erre tévedne.