Övegh Zoltán

Csirkefogókkal és szemétládákkal vagyok körbe véve egy undorító közegben. A szemlélettel nemigen van értelme harcba szállni, én is csak egy ártatlan nő vagyok s rúdon húzódzkodva edzem az izmokat. A politika szellemével átitatott hadsereg felderítő csapatot szervez, a telefont lecsapva elküldöm őket a francba. Erős nő vagyok csinos testben, de nem viszem a kongresszus embereit a halálba néhány politikus kénye kedvéért.

Csörög újra és menjenek ahová akarnak, amikoris megszólal a rögzítő. Felveszem (a telefont), könyörögnek nekem. Minden pénzt és támogatást a műholddal megkapok, ha hajlandó vagyok zöldfülűeket bevinni a darálóba. Nem bízom bennük, a legutóbb is életeket hagytak cserben.

Dühöt érzek és szándékos tétlenséget. Emelem a kagylót, én tárcsázok a régi barátért. Aszondja a mostani katonai kódex, a facebook hívás nem tekinthető hivatalosnak. Arra érdekel tőle a válasz, ezekben mennyire lehet megbízni?

Azt feleli, semennyire. Vágjak bele azonban, mert ő is benne van az akcióban és segíteni fog. Ezt örömmel hallom, ezúttal nem indulattal csapom le a kagylót. Utálom a felelőtlenségben úszó gőgöt, én egy bevetést vezettem eddig s azt se sivatagban.

Férfi és női ügynök kíván bejutni hozzám, takarodjanak! Az igazolványaikat mutatják, teszek rá! Beugratom őket, van egy pár csalfa rész ebben a házban a vesztőhely völgy szomszédos sztyeppéin. Amikor még ezzel se bírom őket távozásra, megkönyörülök rajtuk s mit akarnak!?

Pénzt mutogatnak, hogy mennyi az ára a képességeimnek. Nem akarom leverni ezeket, ez mégiscsak politika. De az érdekel, hogy mit akarnak nekem behazudni? Katonai telefont mutogatnak, ami bemérhetetlen és gond esetén elemre kapcsolható s tartalékot is kapnék. 

Megkísérlem lerázni őket egy névjegyet lobogtatva. Már hallottak ama nőről és rögtön hozzám jöttek, merthogy én sebesülés nélkül jöttem ki a legutóbbiról. Járkálni kezdek meg gondolkodni. Dumálnak közben, hogy a minisztérium egy héten belül összeverbuválja a csapatomat.

Az emberek megérkeznek és a technikus a biztosított telefonban nyomkövetőt talál, a tartalék készülékben is. Azt beszéli a szemem alá, ez nem a hivatal nyoma. Valaki magánakcióba kezdhetett. A kérdésem, semlegesíteni tudja ezeket? A lehallgatót igen, a helybemérőt nem s e telefont kötelező használni.

Illetőleg ezt ki lehet kapcsolni vagy hasonló? Nem, ellenőrző kód védi. Annyit tud tenni nekem a férfi, egy pótszámsorral még megpróbálja. Én nem szeretném, ha hallanának minket. Rám nézve mondja, egy kóddal sikerült csak a nagytestvér kezét megkötni s azt se örökre.

Kérdezem, hogy az mit jelent? Hát azt, hogy bizonyos szófordulatokat kerülni kell és az idegen szavakat figyeli a poloska s ez is csak sejtés. Az informatikus találkozott pár dologgal a Pentagonban.

A lényeg indulása előtt a nő meg az úr jelenik meg és indulattal közeledem feléjük, hogy a halálba akarnak küldeni minket? Nem hiszek nekik, de nem én osztom a lapokat. Megnézik a vád tárgyát s eme öltönyösök férfiért intenek a limuzinnál. Egyiket sem ők kérték, ezért nem kell.

Szabad a telefonunk és mielőtt indulnánk a hülyék helyére mondják, a politikától mindig tartani kell. Mutatják a jelzést összehasonlításért a sajátjukhoz. Az ő cégüknek nem ilyen a jelzése, ismerős muki száll ezúttal ki s az autó elhajt a homok szemére? Ezt a férfiembert ismerem, Ő volt velem az öbölben a féltengeri alkalomnál is. 

A technikust megkérdezi, az adóvevőket is megvizsgálták már? Még nem, de akkor most megtesszük. Azok érdekes módon tiszták, poloskátlanok. Tényleg, leírást nem kaptam. A barát nyújtja át, hogy ezt rábízták.

Minden civilt kihozni a lezárt bányából vagy bányákból. Egy nő tűnik fel s majszolja a lépteit felénk. Azt mondja, gyakorlott kommandós és az őt szállító helikopter eltévedt. Pár kilométerrel arrébb rakta le, nála egy térkép van, hogy mely bányáknál célszerű alámászni.

Skorpióálló bakancsot küldtek vele, na azt húzzák is fel rögtön az embereim! A lábbelinket forrongásra kóstolják a kavicsok és a csodás kutyák indulnak a célszerű hasadékot megközelíteni. Meg se lep, hogy be van bombázva a bejárat s csak ide kell jönnünk a térkép szerint. És ha megmásznánk a sziklafalat? Túl nehezek ezek a sziklák, nem lehet olyan magas.

Szétsül a belünk, de fönt vagyunk. Oldalról nem lehet bejutni? Sivatagi róka zuhan ki alattunk úgy húsz - ötven méterre. Akkor ott van valaki, közelítsük meg a helyet.

A kötél megzuhan és zuhanásba kezd. Lehet, hogy régi volt? De használható, szóval ereszkedjenek le a többiek is. Bent vagyunk s meleg van, azonban nem tűz a levegő. Minden mellém rendelt ember megvan, ám hova az ördögbe lelte el a fürdött hasadék a küldött hölgyünket?

Mindenki leereszkedett, senkit sem hagytunk kint. A barátomnak támad egy ötlete, ez a kalóz nyomkövető mit mutat meg esetleg? A nő a hegy tetejéhez tart és kérdezek, a sisak kameráját be lehet hozni? Elkiáltom magam, hogy futás s feküdj!

A felvétel élő adásán az látszódott, hogy aláaknásítja a gerincet. Tehát nem is a túlélők kimentése voltak a fontosak, hanem a bent lévő ellenség létszámának a felmérése. Az nem volt, így már nincs is rám szükség. A pénz az enyém az a kétszázmillió, ilyen akciónál az kormányméretekben zsebpénz.

'Mind megvagyunk? Mindenki válaszoljon, kérem! Átvertek minket, jelezzetek vissza a rádiómra és azután elpucolás! Én kicsiny patakban császkálok most a gyomor alatt valami csapásfélében, de nem szűk az alagút.

Fényt még nem látok. Jól van minden ember az egységből? És merre vagytok? A parancsnok beszél s bízom benne, hogy nem egy kitörni készülő kürtőből'. Vajon miért nem válaszolnak?

Csak nem haltak meg. Na, végre recseg ez itt a mellemen. Kérem az embereket, hogy lőjék be a helyzetüket és gyűljünk egy helyre. További recsegések mondják, hogy korábbi elesett harcosokat látnak tárnákban.

Én is sajna találkozom ilyennel. Ami használható és hozzáférnek, tegyék el. Én is így teszek. Utoljára vállaltam el ilyen munkát a forró, kies prérin.

Ezeket a szörnyeket valaki lemészárolta? Kollégám mondja, ilyen fegyvert helikopterről szoktak elsütni. Ezek olyan sebek, ahogyan nézi a nyomokat. Összegyűlünk olyan félóra után, de csak lefelé tudunk kijutni.

A tetőt ránk omlasztották és jó is ha sietünk, mielőtt ránk omlik a maradék abból a desszertből. Egy padkára jutunk ki valamennyi emberemmel, elő a telefont s legalább ebben igazat mondtak? A lokalizáló mutatja a nő helyzetét, a kamera mit mutat? Elkaphatták a sugárfertőzött dögök, mert nincs, mozgás illetve a kamera egészen a földön van illetőleg táplálkozik a homok lepényéből.

Ők veszik fel a telefont. Szóba se hozom és már tudnak róla, sajnálják. Másik szervezet téglája keveredett ide. Nem tudtak erről s elnézést kérnek. A helikopter mindjárt felszáll és olyan tizenhét perc türelmet.

Túlélőt nem találtunk és a kommandós hölgy oda kérte, hogy bemenjünk. A központ azt nyugtázza, a legveszélyesebb helyre csalt be minket s a pénz másik része érdekel - e engem? Az ami most nálam van, az előleg volt. Akkor négyszázmillió a bérem?

Porzik fel a sivatag dombok övezte része és rotorok keverése tárja szét a levegőt. Lövéseket hallok magam alatt, az osztagom mire lő? Mesterlövészpuskák szavát is hallom, odakapom a fejem. Közeledő hordákat szúrtak ki, nekünk itt fent is tüzelnünk kell.

Leszedhetik ezek a félállatok a minket kimenekítő helikoptert. Melegszik az idő, mindjárt fordul ide a nap. A tüzelő préri csendesedik, a mögöttünk lévő hegyek beszéde most fontosabb. Beszállni mindenki, fel a csapatszállító helikópáter fedélzetére.

Tovább güriznek a lábak és a dombok közé ráncigálja a túl kíváncsi szemek bokáját. Meg kell találni a barátot, a túlélőket. Recseg a rádió, hogy hörögnek a sziklák? Akkor siessünk, mindenki készen áll a csapatban?

Libasorban és másfél méterenként haladunk a hasadék gyomrában, amint elérjük. A fiúkat látom, a lányok is megvannak? Na, zörögjön már valami a fülhöz. A cimpa a por zuhanását igyekszik szintén kifürkészni. Hátra kiabálok az embereknek, a fejük fölé szintúgy nézzenek be!

A csinos illatok visszarecsegnek, araszolhatunk tovább. Érkezik a srácok jele is, most én zörgök. Átkelő van előttem és keressünk egy másik járatot vagy csapatmunkával ezen át kell kelnünk.

Nehezen érteni, két ember rám rotyog kintről. Akkor jöjjön be a tartalék egység is, rákapcsolunk. Küldöm a zörgést, hogy zárkózzanak ide fel hozzánk a hőségről. Az embereknek meg itt bent szólok, hogy a hordák egy órán belül itt lehetnek és zuhogjunk.

Nem hallom a lépéseket s hátra nézek. Mindenki nézzen a lába elé, mert erre a padlónak karja van s támadhat. A rádió a mellemen folyamatosan dumál és megerősíti a tartalék csapat behatolását a hasadékba. Állj, mert őket itten a gyomorban e mélység előtt bevárjuk.

Lövöldözést hallok lentről, ami a fenti sziklákat célozza meg és olyan húsz perc múlva árnyékok másznak a falra. Lábakat is látok, megvan az osztag! Azt mondják a csajok meg harmadikként az egy szál férfi, senki túlélő sincs ezen a szárnyon s jussunk eggyel feljebb. Onnan hallani hangokat, akkor rajta azzal a menettel!

Amivel itt át lehetett volna kelni, azt tönkre tették. Két emberem mégis felfedez egy sínt a sziklába gyömöszölve. Odamászom a férfiak némelyikével. Igen, ezt csak elrejteni tudták e förmedvények. Ha itt nem tudunk átvágni le, akkor vissza vonatozunk a vágat elejére.

Korhadt fákkal a srácok kiékelik az összeomlott sín testét, azt azért sikerült megrongálni. A csajok először, utána másszanak be a többiek és én utoljára huppanok be az elejére. Erre nem számítottam, tüzelnünk kell le meg fel s a hideg lesz úrrá e csenden.

Makogásokat meg vinnyogásokat hallani, a skacok látnak egy épen levő elágazást. Egy bő orrhossznyira van előttünk, indítom a hajtányt és ez jó lehet. A kanyar visz minket s ez három nő hangja, őket keressük! Mindegyik katona, csak fény helyett csapdába estek.

Fényt a puskákba, ez egy kisebb csarnok. Egykor raktár lehetett, csak az omlás és kicsinyes rombolás beformálta a domb gerincébe. Hordágyunk nincsen. A vállatokon hozzátok őket, azonnal mormogjon fel az áram!

Ezt a fertőt a mocsokban nem mi saraztuk össze és nem is a mi dolgunk azt felsöprés után átmosni. A szörnyivadékoknak annyi kedvezményt adok elbánásban kommandós parancsnokként, hogy nem támadunk. Amennyiben ők nem özönlenek ránk a hordáikkal, mert most haza kívánunk menni. A nagyfejeseknek a füstös szobákban a dolguk e szörnyszülöttek életét a körülményeket illetően jobbá reszelni. Én tartom a szavam így zötyögve s leheletnyit sem lövünk, ha konfliktus nélkül a kijárathoz engedik az embereimet.

A tartalék zsákomra nézek, ami gránátokat rejt meg van néhány tartalék tár. Magamnak elég három, a többieknek elég a féltucat körüli. Pillanatra beakad a vonatcsille, amit a vészgomb lenyomása hátul megold illetve pillantásra a síneken ragad a járgány. Kicsi hintázás az egyensúly tartásához, inogó kétség után a kanyon letudva.

A völgy arénájába érve kérem a telefont, a mentőhelikopter jöjjön. Sebesültünk van, egy másik helikópáter pedig minket vegyen fel. Nem akarunk szénné sülni s azt recsegi a katonai telefon, hogy egy óra türelmet. A sebesült nőért félóra és jönnek.

Bebarikádozzuk magunkat az egyik kanyon emeletére és az árnyékban őrt állva bebiztosítjuk az erkélyeket. A koordinátákat megadtam, kulacsokat elő. Akinél van kaja, ezt a jobb napokat is látott asztalt leporoljuk terítésre. Én a talán három kulacsomból adok inni a lányoknak, kifogyhattak a saját készleteikből.

Itt mindig ugyanúgy tapos magának a szél, a löketet kell figyelni. Milyen színű a levegő teste? Ha az látszódik, a párbajt nem lehet levezényelni. És megrúgja a lány arcát a csend?

Befont a várakozás és a tüdő emelkedése böki a hajat, adja le a drótot az ujjnak készülődésre. Meddig tudja vonszolni magát a test? Ha megáll, a te kezed szívverése a következő legyőzendő ellenfél s ugye eléggé megvan töltve? Nem a tár kövérségén múlik ez, a csuklómunka löki ki a csövön a töltényeket.
(The QUICK and the Dead - GYORSABB a halálnál 1995)

A tok ölelése az első, amivel találkozik. Ha a szélcsend leül, az öv beszélget a szemmel. Az ujj nagy markolata csak a szembe nézzen és csalás felhúzott kakassal rántani. Minden párbaj gyorsabbig tart s találattal van vége.

A pislogással csak nyugodtan. Ha kézben a rántott fegyver, akármerre mehet a hunyorgás. A fejben sétáljanak minden futólépésben a vágtára készülő gondolatok csattogásra. Kabát maradhat, de akár meg is lehet válni tőle s a pillanat sokszor tíz szer száz.

Ha a gyeplő fellövell, ragadni meg a markolatot és a célra meg nyomni a nyakat hátra. Hajnalban is közelednek a ravaszok, de ért is a dörgés a mozdulat szavához? Az istálló kellemes szaga a lovak nyergében újratöltő hely vagy a fondorlatok gyűlnek kalapokhoz? A hölgyek keze se lassú, dörrennek a fegyverek a délutánhoz.

Ha a nyomás marja a levegőt, lány a talán még nem ideges hajában készüljön a fegyver nyelének rántására. Mivel ide nők is kiállhatnak magukat megmérni és a nyél csúszhat a megszorult levegőben. Nem az utolsó töltény kivágódása mondja meg a pornak, hogy a menetbe éppen ki mosolyoghat.

(The quick and the dead - Gyorsabb a halálnál 1995)

A hajnal lába megtörli kezén a pirkadat ébredését, a reggel még nem kel fel s máris lapátok körbeforgó szédülése löki az ablakok üvegét. A kilincs ásít egyet, aztán kinéz erre a légi ricsajra. Zsandár repülőgépet mióta lát el uzival itt a szent fa közepében bármilyen csendőr? Darabokra szed egy vadászgépet negyed perc alatt. Léghegyen jár belvárosi, magastéri toronyházak erkélyei között. Nem túrabottal osztják a körmöst a rakoncátlankodókra. A zsandárok az égből néznek, belelátnak háromszáz méterről egy örömlány üzletelésébe és lehallgatják a közönyös polgárok hálószoba titkait még az éj ütésének leszállta előtt.

A rendnek szárnya van, éles füle és a pilóták szája is szalagra kerülhet. Megfordul a légirendőr önmaga körül? De az a madár járja a kétszázkilencvenöt lábon, hogy olyan a gondolat szintjén létezik. Másnak azonban más tervei vannak egy katonai helikopterrel, aminek az egyik ágyúja már szét van lőve. Nincsen hó, de a sínekre egyenlőre ezzel a technikával s az adatbank tud a járókelő lakcíméről.

(Blue Thunder - Astro Division KÉK VILLÁM 1983)