Övegh Zoltán

E férfi agyagrobot felkeresi a nyomozás során a lányt meg a fiút s egyenként végez velük (akik beretvahabban barátian csókolóztak a temetőben a temetés napján). Hogy mi a vád? Engedély nélküli szellemidézés, aminek során végülis egy démont idéztek meg.

A rendőrség annyit állapít meg, hogy egy farkas végzett velük e községbe beszabadulva (Azért, mert a gólem farkas képében jelent meg előttük illetve ezt táplálta be az elméjükbe). Ügynökök érkeznek és érdeklődnek, hogy miért hívták ide az isten háta mögé a helyiek az f.b.i. - t? Találkoztak egy vadállattal ami a természetből ide beszabadult élelemhiány végett és kész.

Azt feleli a sheriff, a körülményeket tanulmányozva nincs ilyen ügyben tapasztalatuk.

Ilona ügynök a szép zakója alatt ízléses melltartót visel, de csak a seriff távozása után gombolkozik ki kényelmesre (Hogyan tetszik ez Károly ügynöknek? Ez az első ügyük és hát... mondjuk azt, hogy: tetszik neki a férfi?).

Károly ügynök megjegyzi; kár, hogy nincs velük Scully és Mulder.

Azt mondja Ilona, még dolgoznak. De tanácsadóként csak.

Károly mondja, ne sokat vacakoljanak itt. Menjenek megnézni a másik holttest körülményeit is.

Ilona kérdezi, miért? Károly felel és mutat egy nyomot, 'mert ezt nem állat csinálta' ' Ez bosszúnak tűnik, Ilona ügynök. Nem én vezetem a nyomozást, de szerintem menjünk.'

Azt hittem, a bűnben járók ennyi esztendő alatt okultabbak. Nem, ez nem így van ezen erkélyről lenézve. Ennyi évtized múltán is még azt hiszik, hogy egy árnyék vagyok. Pedig én mindig ugyanonnan indulok útnak, a messzi erdőben fekvő barlangjából. Tényleg olyan vagyok, mint egy gyerek. De úgy érzem, hogy fontos. Megvédeni az embereket a bűntől és megvédeni bűnteleneket a dühtől. Igen, hiszékeny gondolat ennek szentelni az életet és akkor helyettem ki söpörje fel Gotham utcáit? A rendőrség szerencsére már nem tart gonosztevőnek, így is a füstben kell járkálnom. Mert most meg azt akarják, hogy csapkodjam ki magam az árnyból s dolgozzak nekik.

(Batman - Denevérember)

Sok, ünnepre éhes kisfiú várakozik szeretetre éhes izgalommal (miképpen nézik szüleikkel az eső havat). Sarah Santa Baby melltartójába bújik s arra a feszülő ízléses felsőt. Odakint a krampuszok várakoznak, hogy akkor béke van - e? Sikerül megegyezni, mert a krampuszok vezetője időpontot kapva bejut Sarah - hoz. Őt megdugva Sarah elégedett a szexszel, most azonban munkára. Mert a Turbó lány távirányítású figurákkal haladni kell. Sarah tárcsáz, de csak jó híreket hall. Meg is lepi, ahogyan járkál a manók között. Sarah időközben ízlésesre felpumpálta a melleit és így hajolgat a törpék között. Ahol jó munkát lát tőlük, némelyiket szájon puszilja. Csók nincs, mert ezeket az nem hozza lázba.

A krampuszok csörögnek Sarah - nak, hogy időre készen lesznek a turbó nő távirányítható babák. Ez az! Ujjong fel Sarah s készítik az autót, majd lehuppan az irodájában a kanapéjára. Tárcsázza az apját, hogy minden rendben halad s nyugodtan menjen aludni. Számlákat néz. A melltartóját igazítja úgy, hogy összefonja a karjait. Lenéz magára, hogy a pumpált keblei a kosárban legyenek. Kissé bealszik e helyzetben. Szundítás. Bálint krampusz kopog rá kisvártatva, hogy a termékek bepakolva és kiszállításra készen állnak. Meg szeretné csókolni Sarh - t. Meg is lepi Bálintot, hogy szabad és elkezdenek így járni a percek egymás bársonyos lábain. A gyerekek nagyon örülnek a fa alatt az ajándékokat kibontván. Játszanak a szülőkkel. A turbó women játékbabák beszélnek, hangot adnak illetve mozognak is. Sarah mindig odamegy a szánról leszállva a szülőkhöz, bármilyen hibásodás esetén hívják a télapólány forródrótot.

A krampuszok összeverekednek játékosan a törpékkel. Eztán mind a kettő brancs pánikban tör ki a teliholdtól, szóval kaparó kerekek tánca jön a hegyek között. Sarah mosolyogva vigyorog, jót nevet (majdhogynem kacag, majd e kisbuszban lenyugszanak a krampuszok meg a törpék is). Sarah kihelyezett dekoltázsát nézik, amint a hold azt az izzásában kezelve megvillantja a kráterei sugarának simogatásában. Sarah vállig levetkőzik nekik és kuncogó arcmimikával vigyorog.

Bálint elkíséri e középiskolai nap végén Sarah - t egy darabon. Az egyik szobába náluk nem érkeztek még haza a családból, ott Ő megdugja (a Santa baby - t). Eztán kezdetét veszi majd a téli szünet és hull a pelyhes, de a szünetben is találkozhatnak a társak (nem igaz?).

Sarah Bálintot elhízelgi egy Mikulás bárba. Ott elcsábítja, de táncolnak is karácsonyi dalokra. Eztán Bálint elkéredzkedik a családjától, mert elmennek Sarah - val a hegyekbe meglátogatni Sarah családját és apját. Ezt követően Bálint hazamegy a családjához. A téli szünetben a csapat viszont összeül manóstul törpéstül mindenestül, karácsonyt köszönteni. Fel is vannak sorakozva hozzá a pezsgők.

(Olvadó Aszfalt CV. 105.)

Melltartót és dokiinget fel, Mari vagyok és szintén egy Mária nevű beteghez tartok. Felébredt az eszméletvesztésből és valahogyan foglalkozni kell vele, mert Ő gyerek elmében egy tudatára ébredt felnőtt testben: Nő. Az ápolókkal segítek neki felöltözni. El kell neki magyarázni, melyik ruhadarab miért kell.

Még ráteszünk fekete nadrágot és ízléses bulis bordós kosztümöt kap. Séta a kikötőhöz és kedve van betérni egy ivóba. Egy ápoló bemegy és onnan kijőve sétálunk még kicsit. Érkező meg távozó hajók moraja az estében.

Mária ismerkedik az estével, a testével, az emberekkel és a kikötő hullámzó csillagaival a víztükör tajtékain. Nem korbácsolja semmi a habokat. Néha a pántjához nyúl. Ez tetszik, hogy nem mindig az ápolónak kell kezelni azt. Mari beteg érzi az ösztönök jelenlétét, a nő jellegzetes ösztönét.

Hallani a hangját később a kezelés során. Itt a kikötőben meg másutt is. Ez jó kel, akkor gyorsabban vissza tud illeszkedni a társadalomba a balesete után. És az is tetszik, hogy barátokról meg személyekről mesél.

Akkor tényleg van rá esély, hogy egyszer hazaengedhetjük e szanatóriumból. Már érdeklődik afelől, hogy hol az otthona e hetekben és kell neki magyarázni. Hogy azok a férfiak. Ez is jó jel, talán már fogalmazódik a fejében a család gondolata.

Egyenlőre ott tartok a beteggel, hogy megérti azt: A férfi és a nő egy pár. Együtt egészítik ki egymást s a kettő egy pár. Most éppen játszunk, amit követően hétvége jön. A kezelés folytatódik, a felettesem pedig javaslatot küld az asztalomra. Hozzuk be a hétvége során a családját meg egyéb hozzátartozóit illetve ismerőseit. Az eredménytől függően születik döntés arról, hogy Mária beteg esetleg mondjuk hazabocsájtható - e? A családja körébe, a rendes életébe.

(A nő, mint olyan. Ötödik, évadzáró darab. A Mr. Soums [1970] eszmélése alapján)

Négyen vannak, négy pajkos s kaján ifjú hölgy. Igazuk van valahol, nem túl nagy buli e korban apával lógni egy szokványos hajókiránduláson. A kvartettben ott lakozik az ész és a tudás. A négyes azonban tesz az ösvényre s inkább a magasból e vad tóba ugrás. Ez itten egy szirtekkel körbe vett tenger öbölje. Nem kellene lemenni oda le a bizonytalan mélybe vagy legyen inkább egy óvatos próba a nagy merülés előtt? Az ész, a hang és a tudás dönt.

E víz alatti útvesztőrendszer szép, de jobb inkább felülről nézni. Most, hogy egy csinos meg pofikás nadrág is megfürdetve, csak óvatosan lefelé. Itt minden látszik. Addig amíg mutatja a fentről beszűrődő napfény. Előny csajok az, hogy a víz jobban továbbítja a fényt, igaz? Igen, de utána csak a hordozható fény a szemetek. Azt mondta apa, ezt a járatot a Te családod fedezte fel a napokban. Akkor viszont eléggé vigyázni itt a tempózásokkal. Nem az, hogy nincs békauszony. Az a balhé, hogy az ismeretlen veszély akkor úszkál erre, amikor akar. Így igaz, óvatosan körbetempózni e mutatós maja oltárt. Apa azt mondta, ez nem volt mindig víz alatt s a maga idejében ez vala a bűn városa.

Amíg azon incselkedtek a civakodásban, hogy ki a szexisebb. Addig Sasha körbenéz, hogy itt erre lent a lámpáitokkal mi lehetett az az árnyék ott a sötétben. Én magam négyszer is megtettem ezt s nincs ott semmi. Ezek az általam kilélegzett buborékok, a többi pedig a forrás híján terjedni nem bíró fény szűkülése illetve különös szűnése. Más is megjegyzi, hogy botorság volt ide leúszni vezérkötél nélkül és miért is nem tettünk fel béka talpat? Haladni még tudunk e járatokban, csak éppen a vak cápák meg hallanak. S nem éppen aprók e világtalan ragadozók.

Itt minden szép, csak fölöttünk meg szikla nehezedik ránk eme öböl partján és kizárólag egyfelé jutunk ki. Mivelhogy magunkra omlasztottunk egy századokkal előtti maja szobrot. Levegőnk van, időnk az nincs. Sovány vigasz, de a cápán kívül más veszély nem nyomja ránk a nyomást. Ja, hoppá. Ezt elfelejtettük megkérdezni, igaz? Ezek az útvesztők vezetnek is valahová vagy csak egyre jobban le a romvárosba? Mert ezek a sármos lépcsők a víz fürdetésében csak lefelé léptetik a kijáratot kereső szemet s a kezedben lévő fény sem tart örökké. Bár, szerintem az tovább ad világot az utadnak. Mert a levegő mindig előbb elfogy, mintsem az történne  fény esetében.

Egy, csak egy kicsi rés van itt a magasban és fényt ad a teteje. Alig van helyetek s más út nincsen, megpróbáljátok? Ezen átpréselitek magatokat vagy mögöttetek ott a fehérszemű cápa. Aprót igyekezzetek a kászálódással e beállt sziklafalak nyakánál, mert alig hatvan másodpercig tart ki a levegőtök. Az áldozati oltár nem omoltatik be, de ez feltáratlan barlang. Sőt, inkább egy mesélő omladék. Tehát a legközelebbi bulira vezérkötél legyen s békaláb úgyszintén. Sasha még aznap olvasni vél egy másik feltáratlan omladékról, ahol spanyol hódítók jártak egykor. Lehet, ez a víz alá került maja járat annak a másik fele? Mert az nem került víz alá, csak a gyanútlan látogatók elé ott másfajta veszély leselkedik s oda messze nem jut le ennyi fény.

(Negyvenhét méter élyen 2. - 2019)