Övegh Zoltán

Minden pocsolyába belezúzta már az orr a cipő testét? A többieket elhagyta a zihálás belőlem lélegző hangja (talán még lélegeznek és beérnek). Az esőnek ritkán van olyan errefelé, hogy elfárad. Szerencsére nem nagyobbak a pocsolyák. Csak a kabátomat érzem, hogy elázott a besötétedésben. Nem az alkony utál engem, Én futottam sokat.

Nem visít és vinnyog mögöttem hála istennek semmi s a nyál csorgása sem vágja orrba a nózimat. Azt mondták a nők ott a vérszívók barlangjánál, nem fogok tudni elloholni ide. Hát, majdnem igazuk lett. Az agyam és a tüdőm se fáradt, de a lábam igen. Nem ahhoz vagyok hozzászokva, hogy farkasember elől fussak versenyt.

Olyan egyforma minden utca meg ház itt a mocsárban e zegzugos pajták között. Nem érzem a derekamat, olyan elkeseredettség vesz körül. Amikor végre alább hagy az eső, kezd éppen szénné ázni a hajam. Hát éppen az agyam is a remény keresésétől, amikor ismerős házra lesz figyelmes a szemgolyóm. Na, kezd visszatérni a vér keringése a lábujjaimba?

Kidöglik a lélegzetem és ugye nincs már mögöttem a farkasember? Hiányoznak a barátaim, de vajon életben vannak a komáim? Ezek itt hegyek s nem dombok, mint a múltkor. Körbevezet a lágy kéz egy szép csaj arcával. Olyan fáradt vagyok. Észre se veszi semmilyen szem sarka részemről, hogy milyen kacér az Ő megjelenése. Ezek a spanjaim? Kezd magához térni a tudatom és érezni az agyam.

A villám ugyan villany helyett is világít, de az is vagy egy órája lehetett. Csókolja az arcot a villámok simogatásának emléke. A csillagok jönnek most fel majd, kész megváltás az ágyra huppanni. A nő fekszik be mellém, hogy maradjak itt nyugodtan. Nem kell visszamenjek a denevérnők közé a haverjaimmal a dombokra, mert az ottani törvények nem fogadnak el minket. Se engem, se a haverokat.

(Az elátkozott ház - Drummer átka <játékkönyv>)

Milyen jó lenne egy pótszilveszter, igaz? Az eső járkálásában szlalomoznak ezen (épületben) egy társaság tagjai és nem jött össze, mert mindig valakinek nem volt jó az év során. Van, aki római kori erődről olvasgat (ami Skóciában található). Kellemes tempójú langyos eső esik odakint, a fák között pedig zombi les a goblinokra (akik játszani szeretnének az erre tévedőkkel). Úgy döntenek végül, hogy a szilvesztert most tartják meg (még a meleg fiúnak is tetszik ez az ötlet. Aki nem meleg <Gucci Richárd>, csak ezzel cukkolják a többiek. Mert se nem vagány se nem nagydumájú).

Zenét indítanak be és e pécsi hegyen fekvő házban a szuterénban az egyik fiú (Gregory) menőzése balul sül el. Ő cukkolta a srácot, hogy meleg (ezért a lányok egy kizavarja oda a kajáért. Egy troll foglyul ejti odakint és magával viszi, előtte azonban be tudja vinni a kért rágcsálnivalót.

Az erősebb jellemű (vezér) felajánlja, hogy Ő hoz erősebb piát (de a csajok leintik, hogy nem kell). Márpedig Ő autóba kíván szállni (A goblinok lentebb vannak egészen a városközpontban és hörgicsélve zavaros hordában tévelyegnek).

Kochkás Kitti megdícséri Gucci Richárdot, hogy milyen ügyes (s nem is tudta, hogy ért a fegyverekhez). Richárd elmondja Kittinek, hogy nem meleg (csak ezzel szokták a nagydumások csúfolni).

Megmutatja Kittinek a pisztolyt később, aki elfogadja a fegyvert. A vezér (Booli Tibor) rátalál az eltűnt Gergelyre (Gregory), de Ő maga is fogságba esik a trollnál. Richárd marad Kittivel meg Duzzogó Dzseniferrel az autóban.

Booli Tibor kereket tud oldani, de mivel nem várták meg. Ezért a goblinok elől futva éri el a hegyet.

Gregory azt veszi észre, hogy a troll elaludt (így meg tud lépni).

Gucci Richárd folytatja a fegyveresdi után az olvasgatást a római kori erdőről egy skót erdőben, amikor Dzsenifert veszi észre (hogy vele együtt olvassa ezt a könyvet).

Dzsenifer megnézi Gregory - t, hogy merre lehet (csak nem talál semmit, amíg nem hall meg lát dörömbölést e szuterén tetőtéri ablakából), amikor a meggombolt inge a verődő esőben embert jelez az ablakban és felmászik (hogy segítsen neki). Nehezen fér be Gregory, aztán Dzsenifer tágasabbra tárja magán a pumpált melles melltartóját és e két bolond az emeletre megy telefonbetyárkodni. Végül Gregory megcsókolja Dzsenifert, amikoris villámlani kezd. Ekkor jelentkezik valaki a vonalban és Dzsenifer meg Gregory felváltva ugratják az illetőt.

Kochkás Kittihez érkezik az autónál egy lomb zombi, de Gucci Richárd megmenti s belógnak a garázs alagsorába (amíg az eső el nem áll). Sétára mennek a hegyen felfelé és itt találkoznak a ronda rókával, aki figyelmezteti őket a trollok (a lomb zombik meg a goblinok nyújtotta veszélyre). Egy darabon elkíséri őket a ronda róka, a párkányig (a tetőn Kitti szeretne gyönyörködni egyet a novemberi pécsi éji kilátásban s nem feledik, amit a ronda róka mondott).

(Kochkás Kitti és Gucci Richárd) Lopakodva felcsörtetnek a padlásra és lövik előtte az utcán a goblinokat. Azok pedig mondják, hogy az igazi veszély a trollok (Ők csak békésen csintalankodnak, játszanak).

Kochkás Kitti felérve a tetőre flörtöl Richárddal, a padlásba visszaereszkedve jókedvig beboroznak (isznak). Majd Booli Tibor látja meg őket, amint érkeznek a nappaliba s Kittinek hirtelen dekoltázsa lett a leskelődésben nézelődő melltartóval (Csókolásba kezdi Gucci Richárdot és végre kezdődhet, amit mind akartak. A pótszilveszter. Az ta szépséghibát leszámítva, hogy Booli Tibor csaj nélkül marad).

Gémes - Lyémes July érkezik meg (hasánál összekötött fehér ing és fehér melltartó <néz ki belőle - mögüle>), mint a ház tulaja s üdvözli unokatestvérét Tibort, (jó a buli? Kérdezi Tibort).

/Zombi a dombon, ki kell jutni a völgyből/

Mellesleg üde a fittség, amit a test érez. Azért a fáradt test is boldog. A cipőtalp lassítson és a térdek veszik vissza a combok erejét, a boka újra érzi a láb fejét s beérve az ajtón az órának állj! Ami nem kell, levetni s surranás a zuhany alá!

Kiereszteni a hajat és olyan jó ez a víz. A tincsekről aláhullva simogatja a bőrt, pihentes elgondolkodás omlik alá e zuhany rózsáját nézve. Még itt maradna az ázásban ez a poci, de menni száradni! Bújni bele a száraz köntösbe, a héten a mellet is formálni kell s az azonban zárt hely.

July telefonál, hogy indulhat a párhuzamos futás? Mennyi a perc, vekker? Vadóc kis barátnő bunkója lemerült, azért vezetékesen vezetékesről. Oszlopokat a völgyre fektetni és fel a sportost e másik reggelen, pántatlanul nem kényelmes!

Na, miről forogjon a terefere? Ő nem kíván mellesleges formálást végezni egyedül, kísérjem el! Oda megfelelő felső fehérneműt hozzon és feltétlenül viseltessen kényelemmel! Akkor a héten meg lesz ejtve s egy helyről találkozva indulunk el!

Kanyar, mert a híd után mozdulunk rá a ligetre. Pici megállás s nyújtás, torna az emberek gyűrűjében. Pár fekvőtámaszt nyomjunk le? Az is edzi a mellet, csak kicsit más izmokat mozgat meg.

Öleljük kebelre az erdőt, erre dalosabb a madarak hangszere és mikrofonban erősebb a koncert. Öntik a hangszórók az éneket. Nem szól semmit July, fordulás vissza e zöld terepen. Akkor élvezhette, tikkadt szemeket nem látni a tekintetében.

Előbb kel a reggelnél, de nem korábban a kelténél. A borzos szem energiára botozza kocogáshoz hölgyeknél a test nyújtózkodó porcikáit. Utcára rohanás előtt fény a szájra vagy rúzs az ajakra s mehet az a buszozó lábmeló? Hogyan jobb a haj, lebomlóban vagy kontyban?

A rágót hagyni pihenni, e gumi ráér séta alatt is. Viharzik az illat az utcán? Köszön az üde levegő s vidáman ringatózik a tüdő, egy kanyart le a centrumról a ligetbe vagy egészen a fákhoz? Szépnek kell lennie a hasnak meg a lábnak a megkezdett mellkas után. Egyenletesre a légzést és akár kicsi pihenő? 

A hajnal lehelése felöltöztetett, most öltözetbe hajtani a férfi tekintetet. Ez a kényelmes szabadidő zubbonyok lélegzése a reggelben kutyák vakkantásával, erdő nézi e női lábakat. Elporoszkálni a határig, mert az a futás vége a fütyülő erdőben. Az óra mutatója a karon befejezést mutat.

Liz vagyok és szeretném intézni a telefonom lemondását. A facebook s a twitter meg az instagram korában csörgését veszíti a kagyló búgása, ám a tárcsázást csörgés előzi meg. Ki meri megzavarni az ügyintézésem? Menten lecsapással büntetem a tárcsát.

Jensen barátom serceg a vonal másik végén? Hallotta a múltkori esetet és hogy mit szólnék hozzá, ha vele barangolnám be az elhagyatott bányákat? Vissza a tizenhatos szektorba, hátha a forrongó napon az arcom a leégésé lesz? Dongó hangon azt mondja, hogy tisztogató melóra vállalkozik és eljutott a füle hegyébe a múltkori járás.

Mit dumál még nekem ide? Holnap ilyenkor újból rám röfög itt tárcsáson, akkor van akció és el tudta intézni a részleteket. Ha kidobták a kukába a józan észt, minden további nélkül küldhetem nyugdíjba a tárcsást. Feloszlatták a csapatot, a minisztérium pedig gúzsba kötötte minden cég karját.

Úgy mozognak az ujjaim a kagyló tárcsájának számain, mintha megint húznának a csőbe és ettől a gondolattól félnék. De annyira hajt a kíváncsiság, hogy a többiekkel mi van. Egy részük mobilos vagy rögtön skype - os. Akik felveszik arról számolnak be, egy férfiról hallottak mindössze, aki minisereget toboroz suttyomban. Egy pár esztendő eltelt a legutóbbi második óta, hogyan is megy az a célba lövés éjfélnek idején?

Az izgalom gyötri az izmaimat reggel, díszfutást tartok az erdőben. A vezetéken lógó telefon rá van kötve az okosomra, ha érkezne hívás. Tíz óráig szeretném megnézni az erdők adta homlokokat, hogy mi a véleményük és szeretnék a tekintetükkel megütögetni a lombokat a hínárok? Az erdő tetején ajak csókol a tájba, csak nem Ő az a hang hullámterében?

Fordítom el a kulcsot a zárba meg vedlek másba és bizony Ő az, Jensen villog a hangjával. Annyira eufóriában vagyok, kiveri a fejemből a telefon lemondási szándékot. Estére jut eszembe, akkorra meg meggondolom magam. A gondolat elküldve a dobozba, a fiók mélyére a nyugdíjhoz.

Eldugom azért a spájzba ezt a tárcsájával a kagylón ácsingózó telefont. Nem kell mindenkinek látnia, hogy van aki az egyik munkahelyét ott hallgatja. Az én füleim odaáig is elhallanak, mi a csudáért kell bemenni a minisztériumba? Csak Jensen kérésére vallom itt meg a vonalamat, eszem ágában se lenne kiadni a számomat.

Nem mindenki tér vissza az egyik felderítésről, az Ő nyomukba eredünk forgó helikopter kerekeivel. A padkára érve bepörgő rotorok köszönése túr a hajba. Amidőn kint vagyunk a terepen, Jensen katonai telefont mutat nekem és annak a számát nem adta meg senkinek. Tehát ha az csörög, akkor az vagy egy siheder vagy koma s esetleg rokon illetve hasonló a bajban.

A helikópáter pilótája azt felírja, emelkedjen is fel testével a hívásig haza a levegőbe. Sziklák a szemükkel néznek a felforrósodott kövekre és talán nem ájul el a szem a bámulásban. Bakancsok a néhol csoszogó botlás tapogásában s két ájulás között a negyediknél ez a hatodik szirt alja. Mennyivel jobb emígy már, hogy nem kell a csörgésekre fülelnem.

Az okosra igen, de az mégse katonai kommunikátor. Elkezdem az emberekkel bejárni a szinteket, semmi nincs itt a doh száradt és fáradt leheletén kívül. Ezt a butatelefont elzárom a zsebembe, a gombosokat jobban szerettem s az a kor is jobb volt. A terepen találunk odaveszett korábbi áldozatokat temetetlenül.

Idebent a varjak néha felszálló tüzén kívül semmilyen szárny nem teszi próbára a ketyegő kamráinak ajtaját. Jókor lépek rossz helyre és tűnök el a zuhanásban. Csillébe alél bele a testem, ami meggurít a néma elmével a forróságban rostokoló pincébe s porba ölti magát a váll. Nem tetszik nekem, hogy nem hallom az embereim pletykálását.

S tényleg, hova is szálltam ebben a micsodában? Működik ezen a pikulán a helybelövő? Tápászkodom fel, kissé sajog a fejem és vissza kéne találnom a csapathoz ezekkel a lábakkal. Más bajom nincs, ezek az árnyékok nem tetszenek nekem az indulatos hőzöngéseikkel.

Fényt látok, ahogy helyenként önmagamban megbotlok. Ki lehet bontani itt ezt a vékony falat? Remélem, nem több ölnyi vastag. Iránytűt elő, ez a forróságban rostokoló keleti blokk?

És én most hogy a nyűben találok vissza? Leugrani lehet, ha össze akarom törni magam. Kell itt valahol ennie poros lodzsának. Az nincs, de engem ez a néhány foknyi létre buzdít a haladásra.

Megnyöszörög a szikla, szóval én indulok meg vagy a mutánsok lelöknek. Tűzharc ropogását hallom, ugye nincsen semmi nagyobb baj? Kisebb ingoványba keveredem. Közepesen száradt és zörög végre az erszényem, akkor nem esett ki ez a buta.

A szűrődés felé tartom, hogy talán tudom Jensen - t hívni. Felveszi és jelenti, hogy egyesültek. Az erők egy csapattá lettek. Ezek a disznók meglepték őket hátulról a vízben s velük kell vívni.

Bűzfélét érzek, úgyhogy ravaszt felhúzni. Arénafélébe érek a lépcsőzés után, és célra tarts! Be kell segíteni a formába állt szárnynak. A szabadba ki kellene őket csalni.

Gránátvetőm van, de attól beomlik a hasadék és Jensen - t is a többiekkel magával viheti. Valahogyan át kellene vetődni a víz tükörjén, harcállásra ülni. Illetve térdelni, csak a lőszer tartson ki. Pisztoly van az oldalamon, csak ezek ellen hatásosabb az automata a vállon viselve.

Füstölő fegyverek, én az utolsókkal a tűző napon végeztem. De még mindig pislog a szikla, na tűnjünk el innen. Nem vagyok kíváncsi erre a villogásra a tetőről. Nincs is tartalék táram, ez az egy teljes a fegyverben s liheg az egyenruhám tőből.

Akinek van távcsöve, van kedve tüzelni? Amíg Jensen hív azon katonai telefonon a helikopterért, szedjünk le ezekből a flótásokból. Jensen - nek újból kell tárcsáznia, a másodiknál hangot hallok tőle és ez így már nyugis nekem illetve nekünk a tüzeléshez. Ezek az okos dögök tudják, hogy idő amíg ezeket a távcsöveket ezekre felaggatják a mocsokból érkezett kezek?

Azt mi nem tudjuk megmondani. Azt igen, hogy felénk vannak hánytorgatva a sziklák. Még jó, hogy egyszerre nem bírnak el onnan fentről több tonnát. Hány óra van ilyenkor?

Vagy félórája tartjuk az állást már? Én nem vettem észre, de a Jensen által dobott tárakat igen. És ezt megint nem, amint azt a fegyverbe töltöttem. Rotorok duruzsolása a fülembe, hátrálás.

Jensen harsog, hogy mindenki befelé a helikopterbe! Visszavonulás, megyünk haza a csapatszállítóval! Nekem egy gyógyszer elég, de van akinek be kell kötözni a fejét vagy a sebét és ez perceken belül emelkedés! Olyan, aki csúnyán vérzik, nem akad.

Én nem sebesültem meg, csak rázkódás volt. Szóval a gyógyszer után akiket még tudok, leszedek a sziklák tetejéről. Ez pár pöféknyi lövés, mert a levegőben hasítjuk már az utat és alattunk a sivatag. Ez túl messze van, próba? Az utolsó töltényem, nagyítást kérek szépen a tekerés során s ezennel tűnjünk el a rák határán e pokolból!

Egy ocsmányság felkerül a helikopterre és letaszít a mélybe, de megkapaszkodom a repülőgép lábában. Alattam az elterülő por rohanása. Leakasztom magamról a nagykalibert, hogy azzal megdobjam. Hintázom, hogy felugorhassak a fedélzetre s a fegyverem mandínerrel a pilótafülke anyósülésére koppan.

E kis helyen ezt a szörnyet nekifutásból megrúgom és legalább kintre zuhan, már kezdte támadni a legénységet. Elő a sivatagi sassal, mert a rotor mellett himbálózik s én oda nem érek el. Velünk meg ne jöjjön hazáig, szóval tűz a szörnyetegbe! Lehuppanok, bele az egyik szabad ülésbe illetve hallgatom a rotort itt mögöttem.

Jensen kicsit megsebesült, de mutatja az okét. Tiszta a gép, lezuhant az ide feljutó mutáns. Beérve a bázisra kitüntetést kapok, a társakat ellátják. Jensen érdeklődik a gyengélkedőnél nézve engem, mikor jöhet a következő bevetés?