Övegh Zoltán

A vezető megy haza, éjfélhez ért a perc. A nyugdíjasok bendője tele van. A bokor magának az estében párnát talál, ott vannak előtte a néhol csatangoló levelek.

Jön a bácsikért meg a nénikért a fuvar. Két, gyermekes család száll fel? Mögéjük gyalogol az ülésekre kettő pamlagon elférő fiatal. Köhécsel a kémény és súrlódnak a sínek.

Szódáért nyúlnak a mozdonyban, mennyi lehet ilyenkor az idő? Kettőt mutat az óra. Sasok helye mellett zakatol el a ló. Ki lehet itt szállni pár percre nézelődni és pihenőre.

Zúg a mozdony lába, pöfög az ereszre a megálló. Hallgatja a nádas. Mindjárt indulás, mert lapátolás hangja a kazánból.

/Tegeződés a vasparipában 4./

Enyhén megsült egér mászik ki a kazánból. Melege van, evickél futva az első bokor aljába és ott eltűnik. Kúszó sas száll le a vagon tetejére, a távolt fürkészi a késő estében csőrével. Lépnek fel a kabinokba az emberek.

Utas kíván táviratot feladni. A masiniszta térképen a ceruzával satírozza be a célt, szóval a szerelvény félúton pillanatra meg fog állni. A hölgy előkészíti a pénzt bélyegre, vele tart újdonsült férje.

Kettő órával múlt éjfél, nyíló ajtóban léptek. Megáll a vagon szépen, kazán rakásához előkerül a lapát és a szén. Tárca kerül a kézbe.

Füstöli a kéményt a gőz, jön vissza az ifjú pár. Indulnak a kerekek pöfögésbe, helyet foglal a fiú és a lány.

/Tegeződés a vasparipában 3./

Felszállt az éj a sínekre. Egy kis halk zenét? Csak éppenhogy hallják a fülek. Délre még nem megyünk, pedig arra kéne. Északra meg azért nem, mert azt nem ismerjük. Dehát akkor merre?

Jönnek a lépések. Zakatolásba kezd a ló, foglalnak helyet a cipőszélek. A csomagokban fellelhető a sétálómagnó.

A hegyek a mellkasunkig érnek, a masiniszta elhalkítja a lágy hegedűszót. A jegyszedő borszagot érez, de továbbáll. Senkinek a poggyászában nem illatozik alkohol.

Negyedórás boltszünet kicsiny völgyben a sötétben. A járat elején a kalauzlány munkásokkal berakatta a zsák szént fűtéshez a kazánoknak, érkeznek a hölgyek örömére az ablakokhoz a szép bércek.

A kelést nem zavarjuk fel az ágyából, hadd forgolódjon. Folyik a fiatalok s házaspárok beszélgetése a vonaton. Kitör a gőz. Le kell szállni, mert végállomás s hajnal. Mindenki jól érezte magát?

/Tegeződés a vasparipában 2./

Fekete ölyv távbeszélésre tárcsázza a keleti parton bíborost. A sziklák tengerén, erre nem morajlik a tenger? Titkárnő keresi a tengerészgyalogost. Égig ér a séták lépcsője, poggyász a vízbe zuhan.

Itt fültől mosolyogva hadonásszák a késeket, a császár várból és sisakban kiabál. Lánya legyezővel űzi el a meleget. A boszorkánymesternek nem tetszik, hogy a hercegnő a lázadók oldalára áll.

Fagypont alatt az egykor élt szamuráj megfagy, robogó tűzben kürtőben füst nehezíti a harcot. A legyezők aprítanak, a gyilkos nyaka a kommandós szorításában alulmarad.

Leordítják a szirteket, a rendőr a kietlen pusztaságon ragad. A gőgös filmcsillag nyugtában dícséri sötét rúzs ívelő körét. Szavait a harc végére a hullámok vetik szárazra. Ölelés az van, csók még nincsen.

Nyitásba kezd a tánc. Nem kérem, hogy szeressed. Tetszik nekem. Partner kéri ajkadat, megtisztelő tapsvihar fogad. Ellövi a sötét a villanást, ami csókra öleli az arcot. Olyan, mint egy örökké valóságban a mennyország? Folytasd a tornádó ütemet topánodban és promenádban!

Sírra helyeződik sípolva a kegyelet s síbotban megy a tisztelet virággal. Néhány bűnöző a kukában ezt nem érhette meg, de ezért ne ítéld el őket lőszer képviseletében. Segítő kéz távozása a napfényben kezdi utazását a sír alá.

Nem biztos, hogy minden varázsló rossz. Szelek vágynak bátorító érintésre az éjszakában. égett ajkak szélén kosz. Parton, morajló vidékek kertje

A forró ajak izzik, pálcádra összpontosíts most új otthonodban. Utána mászhatsz újra villanypásztoros kerítéseken, álmaid barátjával, a csókra.