Zörke

Felszállt az éj a sínekre. Egy kis halk zenét? Csak éppenhogy hallják a fülek. Délre még nem megyünk, pedig arra kéne. Északra meg azért nem, mert azt nem ismerjük. Dehát akkor merre?

Jönnek a lépések. Zakatolásba kezd a ló, foglalnak helyet a cipőszélek. A csomagokban fellelhető a sétálómagnó.

A hegyek a mellkasunkig érnek, a masiniszta elhalkítja a lágy hegedűszót. A jegyszedő borszagot érez, de továbbáll. Senkinek a poggyászában nem illatozik alkohol.

Negyedórás boltszünet kicsiny völgyben a sötétben. A járat elején a kalauzlány munkásokkal berakatta a zsák szént fűtéshez a kazánoknak, érkeznek a hölgyek örömére az ablakokhoz a szép bércek.

A kelést nem zavarjuk fel az ágyából, hadd forgolódjon. Folyik a fiatalok s házaspárok beszélgetése a vonaton. Kitör a gőz. Le kell szállni, mert végállomás s hajnal. Mindenki jól érezte magát?

/Tegeződés a vasparipában 2./