Övegh Zoltán

Csodálatos ez a szél, ecsetjével festi a felhők útját.

Beszivárgott eső szemetel az éter öléből,

integetnek a szemek a derülő ég útján.

A vízcseppek landolnak a fényképezőgépen.

A nyár mindig örömmel folyik minden parton!

Nem ül most semmilyen eső a sétányok csücskén,

a testet áztatják látogatók.

ilyenkor nem pihennek a habok és alkonyatig hosszú szünethez jut a főtér.

Vigyáz fürdőzőkre az erős szeretet,

beszélgessünk közben a nappal.

Simítja kéz magunkon naptejet,

homokszemeket lop partról a folyam.

Az este lebarnul, bekente magát?

Bortól vagy sörtől a gyárban rekesz sem gurul.

Az est a fellegekben sminkeli arcát.

A víz lehűl, a lélek katapultál. 

Beszélgetésre újul az élet a lámpáknál.

Felkelt a nap, nő a délelőtt lába. 

Gyarapodik a gaz gyökere, 

fentről ellenőrzik az özönvíz kinőtt bakancsai.

Eltűnt fent a magasban, eltűnődöm révedésben. 

Kilátok magamból.

Zsenge a haj, ugrál kifelé. 

Ugye, nem kopaszodik a tarló? 

Nagyon ugranak fejest a szálak. 

Óvatosan kószálok, helyeselek a ponttyal.

A nap korán huszonhármat fordul, 

a petróleum este nem ér rá? 

Fent fakereszté itt minden a boruló árnyékban, 

kis béka kutatja a menekülő szúnyog árnyát. 

Szökkenésekkel lemerül a meder fenekére hártyájával.

Keletről indul, de Nyugaton nyugszik? Nem kattog a nyila és mégis fut. A falról remélem, hogy le nem borul.

Miféle lábbelit hordhat? Nem ad választ a dörmögő hangomnak? Talán hangos voltam, most már hallom a csattogását. Azt csörgi dobozából, hajítsam a sarokba a sarkantyúmat.

Felemelkedem hozzá, hogy mi harangozik ekkorát? A fülem aprót szétmegy a dallamtól, delet mutatnak a hangok. A bab megvárja, míg a kakukktól kimászom és hogy ajtaja bezárul.

Lekászálódom. Az ablak tükörjébe beleszédül a szemem, de már mászok. Az inga a másodpercekkel zenél, én meg kanalazom.

Kézhez kapom a fogkrémemet? A bolt nyitva. A kezembe vehetem? A piacra nem vihető be a kutya.

Kicsi a teherautó, de kerékpáros asszonnyal átenged? Nincsen zacskó, de dobozt be a zsebbe.

Az eső keresgél arcom felett az ereszen, de mi után kajtat? Ez egykor krajcárt érhetett, azért ma is futja forintban: kétszázra.

Sűrű, szétment foszlányok. Gyalog vissza az új városba. Egy hely üresen guggol, ma ez a cseppek vánszorgása.

Nevet a kisbaba, visszateszi ágyába az édesanya. A séta már letudva, az étkezése szintén a kis porontynak.

Mese olvasása van, hosszú ilyenkor a nap e kispolgárnak. Mosolyog a mama, a csecsemőt meg várja a sok játéka.