Övegh Zoltán
HírekAlá Fog Hullani 2.
Az ejtőernyőt eldobják, de a tó megérkezett. Kabátokra bomló ázott tincsek felett gyülekezik az esernyő. Világosban a vörös kapucni esőt méreget. Kézzel jelez, hogy rajta nem közlekedik az eső!
Alá Fog Hullani
Az ernyőt nem ejtve futás a zápor elől, tetszetős a csajos dzseki. Néznek a pasik? A bájaimat keresik a vékony kabátka mellől.
A hosszú és egyenes haj bújik a rózsaszín kapucnim alá, ugrás a kocsi felhajtóról. Nadrágzsebemben ugrál a telefon, a gyülemlő víz a topánomba be nem hatol. Ugráló pocsolya célozza a kék nadrágom.
Átlátszó Szavak 2.
Satírozza ujjamat a papír, a lobogó hinti hátamat. Még nem kell a fény, csak pisszeg az alkony. A festmény a takarója alatt, az átnézendő akták az asztalomról fogynak. Vasalt ingem úgy gondolja. kevésbé látom a betűket a magát riszáló toll mögött s visszaveri a kihűlt levegőt.
Fényt ver vissza a lámpám búrája? Az asszisztens elkopogott, de itt van még az illata. Sötétedik rám a környék? A villany szálljon a kapcsolóval pihenni, hajlított térdemmel pedig az irodával mögöttem: irány a lift.
Földmozgás 4.
A vas népe erős, gyönyörű és csinos! A Rezgő veszedelem keríti hatalmába itt a mindent most, aki okos. Kétezer méter, nem a világ vége. De odalent sok nesz omolhat, lélegezzünk mélyen. E gyarmaton nő a rengési biztos, hálóba akad a dolgos lába. Más csapás sem őt sem testét nem támadja.
Földmozgás 3.
A koszos csatorna remeg, ráncot járnak a csillárok. Horvátország kesereg. Tartja magát a kar a székben, még nem zokog.
Utolsó ajándékként homok zúdul alá a pincébe, öt kilométerre a hegyek alatt barlangokban szobrok szomorkodnak? Családok a házakban dülöngélnek, az omlás délre tovább ropogtat.