Övegh Zoltán

Játszik és mindig vidám. Ez a gyerek világa. Hol a mászóka? No meg a homokozó?

Tanúhegyek kelnek a sínekkel e gyönyörűen száraz napon. A nap szárított járdája ellenőrzi mozdonynál a szén szintet. Gyerekek fején szülők ellenőrzik a kalapot. Ilyen meleg van, hogy az utazót fejbe kólintja a délibáb? Megtörlöm a szemem, amire eltűnik a támadó nyár: hangya lovakat láttam maguk után lapos szekeret vonni, esküszöm!

Gyalogol, sétál, fut és néha megbotlik. Tó partján futkos. Van, hogy megy a számháború s néhol játékfegyverrel pisztolyozik.

Homokozóban épül a vár sok cseppből, elfoglalásra kerül a faló. Gyeplő az nincs, meg nyereg se. Hintázásra van mód. Fogócskánál elesése végett a szemünk rajta a cipőn.

Kettő pedált nyom felváltva, a sebesség Őt nem korlátozza. A világ egy végtelen út táblák nélkül. Kormányozza a négy kereket s nem kell váltania, se tankolnia. E korban a számára, nem nyugszik le a nap.

Kötni a pántlikát, menni vele kézenfogva. Ráhelyezni a szoknyát, mosollyal sétálni a kicsivel a játszótéren. Vigyázni rá, amíg tart a bújócska.

A gyermeki lélek sokat játszik és néha várja az ágy. A testüket óvni, mert néhol keresik s veszik célba a mászókát.