TURIKARI68 blogja

Igor halála.

 

Hajnalban búcsúztunk, mint a legszebb álom Igor!

Akkor, amikor a rigó már bátran fütyölt.

S nem láthatta az addigi világot senki,

Ami bennünk akkor összedőlt.

 

Fütyölj te madár! Zsibongjatok min, ti kik éltek még!

Most nem bírom el a csöndet!

Mert ami könnyem volt eddig,

Az ezekhez csak lágy és könnyed.

 

Ellopott tőlem a szeszéjes április,

Sokan azt hiszik kiskutyám, a te gazdád dilis.

Mert a régi útjainkon vezet portyám,

Fütyörészve, hátha előbukkansz valami csoda folytán.

 

Hiába mondták, hogy az ember,

Ne szeresen így állatot.

De nálam a bánat mindennapos vendég,

Melyben még az isten is, valósággá vállhatott.

 

Ki is igazíthatna útba engem, ha nem ő!

KI megmondja majd, merre, hova, és miért!

De hiába nyújt ő kezet mindennap,

Ha az enyém csak a felhőkig ér.     Igor kutyám emlékére (1998-2014)

Turi Károly /2014/ 04/ 18

Dimbes dombos temető.

 

Dimbes dombos temető,

Hol csendes néma gyász, hol mardosó emlékek.

Haza beszélő pap,

S anyák rítta altató ének.

 

Kopjafán táncoló rigó,

Porba visszakért szerelem, mint teremtésre kész illúzió.

Kinek dolga lenne, hogy éljen örökké,

Most úgy tűnhet elveszett már, s minden a rögöké.

 

De az idő mely idesodort, e pillanatnak,

Mintha csak a szavaknak teremtett volna!

Mert kellettem, mint gyümölcs a fára, mint madár a fészekbe,

Mint didergő hideg, a hó fútta bércekre.

 

Együtt keltünk életre!

Itt leszek rab te rigó, ha valaki kérdezne.

Itt van a hazám!

Hol egy nap majd megbocsájt az isten, és halott apám.

 

Turi Károly/ 2014/ 04/ 03/ 18:50

Elfeledve.

 

Megtépázott hintaló,

Nyerít a kertben.

Botok, mint éles fegyverek,

Elfeledve hirtelen.

 

Már régen begyógyult sebekből ömlik a vérem,

S csak néztem, az alattomos csend, hogy hömpölyög a kertben.

S nincs tekintettel, szánalommal,

Egyedül maradtam hát, e láthatatlan világommal.

 

El van rejtve az én boldogságom,

Meddő a sorsom, bolond eszem temető.

Bolyonghatok nyomtalan,

Még össze nem fut velem a teremtő.

 

Turi Károly/ 2014/01/ 18.

 

Erdei futóverseny.

 

Összegyűlt az erdő,

Apraja nagyja.

Hogy az egyik,

A másikat le ne hagyja.

 

Sorba áll a nyúl,

Az őz, a szarvas.

Kinek patája erős,

S lépte oly hatalmas.

 

Eldörrent a rajt,

S e dörrenést pukkanás is kíséri.

Hát a szarvas szívét,

Nem egy golyó kitépi!

 

De elindul a nagy roham,

Senki nem vár már többet.

Mert a golyó útja a húsban,

Oly lágy és könnyed.

 

Turi Károly/2014/01/04

Egy rémálom.

 

Van egy rémálmom,

Hogy visszatérve, megszületek újra meg újra.

Ki már nem jönne többé, ha hagyná,

Inkább a csend karjába bújna.

 

Mert láttam isten,

Amint a belőlem kelt legyek szárnyát tépkedi, s nem érti!

Azt hitte a könny minden alól feloldoz, de hiába!

Mert az életem e terv része,

Melyben a halál, a sorsom komédiása.

 

Örökké emésztheti a bánat!

Ha újra teremt, bűnre csábít,

Megöl, majd találgat.

 

Turi Károly/ 2013/ 11/01/ 20:40.