TURIKARI68 blogja

 

 

Álmomban egyszer eleven voltam s most…

Jéghideg tekintetem pislog vissza reám a tükörbe

Az ürömbe pedig idebent valahol még meleg van, ti pedig körbeülve lestetek.

Lelkem, mint egy gyertyaláng, lopva harap feléd,

És közben ménkő sötét este lett.

/

Hópelyheim csendjében vártalak piszkosan,

Mint csodára éhes rosszcsont kisgyerek nesztelen.

Úgy tapogatnálak ki a zuhanásban, cinkos álarcok nélkül…

Színt vallva előtted feketén, s fehéren.

/

De te csak újra ismétled önmagad,

Jöttél jászolba születni, aztán menni, meghalni, de minek?

Ím, csatába vittél, s én vívtalak.

Én tettelek, az elkövetőd vagyok e világnak, semminek?

De e maroknyi csendem csorog ki tenyeredből,

És a szavakban Istennek hívtalak.

 

Gic/ 2025/ 12 / 21.

 

 

 

 

Az imádságban rejlett

Minden boldogságom.

A kívánságban mely feslett…

Hol az Istent csak úgy sose látom.

/

Benne áldom az eget,

Mely nem felejtett itt magával ragadni.

Bántam eleget, ha markából elejtett,

De nem fogom őt tagadni.

/

Falatnyi csend őriz bennem

Mint sekrestyék mélyén hol a halk sötétben

Harapni lehet a gyertyalángot.

E hit mit nem old fel vegyszer,

Egyszer már megváltotta nekem ezt a világot.

/

Megannyi kép, szobor mitől féltem…

Elmebeteg fantázia őrzi tükörképed.

De te voltál bennem a fergeteg Isten a vágy sokszor…

Mit gyötör a lét, mert értem emberé lett.

 

Gic/ 2025/ 08/ 26.

 

 

 

 

Néha a szó is oly hallgatag, de többet mond mindennél,

Hol ha vacak balga vagy akár a pótcselekvés…

Kibírhatatlan nehéz ez az idő a böjti csönd némán.

S tudom, a teremtés sem egyszerű dolog még nem dobogok,

De néhány betű éppen hogy röppent ajkamra, mélán az egy petéjűek közé…

Ím, mássalhangzó is költözött, mikor odafönn sugallat kujtorgott a lombok között e családfán.

 

 

Tekintetem az égre feszült, mint valami éhes pókháló,

Vártam ki ráncba szedi, ha nem a gége, tüdőmből menekült, jaj, soraim,

Mert velem tán a világnak valamit üzentél.

Fülel a szeretet, s megöl majd húsvétra a köztes megoldás halál…

De a lélek talál valami fétist magának, hogy a fájdalom visszatérjen a testbe!

Ha egy este karácsonykor ismét megszületnél.

 

 

De tudd meg, elszánt vagyok!

Megtesz mindent ez az én tudat, hogy soha többé…

Mi azért továbbra is kutat,

Súlytalan belesve a gravitáció mögé.

 

Gic/ 2025/04/18.

 

 

 

Lelkem oltárán ott vagy oly drágán a szentség,

Te voltál s vagy… az én kincsem nekem semmi másom nincsen,

Előteremt az univerzum, ha mélyre ás utánam akár föld alól is, ahogy ígérted.

Már mi elkövettünk egymásér mindet,

Hogy ne legyünk a galaxisba test nélküli kísértet.

 

Jóságunkat  eltékozolva e bolygó világra,

És de mindhiába ha ma csak az ima, ami végett máig élek.

A vacak holnapot látom jönni velem szembe,

Ahogy a tejútról kilépek az utcára

Amint arra az emberre, akár ha rá is nézek.

 

Viszont küszöböd a horizont,

Honnét megszólít a valóság, mert nincs nálad nagyobb, aki jó.

S ím, magamtól idézek, ragja vagyok a te igédnek így leszek angyalod,

Deli vitézed, de az én keresztem a szó.

 

 

Velük szárnyalok, s megteremtelek még a gyehenna természet,

 Rólad az égbolton csak úgy álmodik,

S lám mit tesz a létezés az ilyennel.

Az élet még nem jössz,

Folyton kufárkodik szerelmes szívemmel.

 

Gic/ 2025/ 02/ 16.

 

 

Ragyogóan fényes volt az éjszaka,

És az a kvantum sötétség,

Éppen kövér csillagokat dajkált ahol keresem.

Valahol otthon lenni benne,

Utat törve, mint a gyökér random kavicsok között,

Hol talán te több leszel, mint a kertek alatt sétálgató nagy szerelem.

 

És én az érkezésed várom,

Lehetőleg mielőtt még beáll a halálom,

Jó volna gyónnom is, s látni téged.

Tudom, érted üzen a szinuszritmus

És most rólad álmodik, benned hálni e lélek.

 

Agytekervényeim nélküled, mint az üres utcák

S ha tudsz rám időt szánni,

Ím, egyedül kujtorgok így milliók között, történhet bármi, ha lát…

Kész vagyok itt hagyni az ígéret földjét,

Emlőt, mirhát, s tömjént, és e bársonytanyát.

 

Oroszi/ 2025/ 01/ 18/