TURIKARI68 blogja

Vallás
TURIKARI68•  2024. február 24. 13:46

Neked írok.


 

A benned rejlő sötétség óhaj,

 Telis tele van fényes csillagokkal,

 És mindazokkal a csodákkal,

Melyben az ember tolvaj gazember, s oly hanyag.

De én még utánad vágyom,

S neked írom a verseket én a súlytalan anyag.

 

 

Magamba hordozom hát, a halált,

Ki feltámadt ki megvált,

Mint kárba vesztett drága gyermeked feledten.

S én, ki a sorok között haldoklom

Azt mondom, majd szólok,ha a haza egyszer megtalált

Addig itt e magyar föld, ki anyáskodik felettem.

 

Csak úgy jöttek zsigerből a szavak,

Mit te csak sugalltál vala, uramfia,

E lélek súlyát vállukon cipelik.

De nekem csiripelték a madarak,

Zümmögték a méhek, és miközben köröttem világok égtek,

Tán eljutok véle a szívedig.

 

 

 

 

Azt hitten, értünk történik minden holott,

Pedig csak szeretni kellene! Ami belőlünk elfogyott,

Hisz itt volt nekünk a föld végig.

De hiányzott belőlünk a boldogság jelleme

S nem tanultuk meg félni, hogy felérjünk az égig.

 

Gic/ 2024/ 02/ 24.

 

 

 

TURIKARI68•  2023. december 2. 18:23

Advent.

 

 

Kint csatangolok a sötétbe

Megtörve egészen,

De csupa tömjénen és mirhán

Töményen érzem az illatod.

Mikor elolvadnak arcom pírján

Mint hópelyhek a csuda csillagok.

 

 

Teljesen megettél! És szívünkben mézeskalács e Betlehem,

Valahogy csak a miénk vagy, lettél,

Édes drága koldus gyermekem,

Toprongy életünknek te leszel a valóság,

Mert az ige félve embernek öltözött.

Egyre közeledsz, mint örökmécses

Lobbansz lelkünkbe égve,

E roppant lomok között.

 

 

 

 

 

Valami varázslatot rejt e hely!

Hol az ember béres, és hej! A pénz lett az úr a minden,

De itt bennem tested vacsorazsúr, véred kehely,

Örökkön hordozva hamvunkat.

Annyi idő után, bután ma sem ért meg a kor!

Pedig az nap a pap, úgy hitt benne, hogy megidéz neki a misebor,

Mikor viaszkönnyeimmel a gyertyák elsírják magukat.

 

Gic/ 2023/12/02.

TURIKARI68•  2023. október 24. 15:29

Karácsony.


 

A horizont egy révvolt,

S ez év alkonyán kikötött az éjszaka,

Balkonján a tejút, valahol még csermely csenevész.

A betlehemi csillagot kerestem meredten,

Ahogy retinám tükrében az égbolt lassan belevész.

 

 

Az emberek misére bandáznak,

De nem úgy, mint egyébként máskor ha…

Úgy, mintha valamit ingyen is adnának,

Ott még mindenki keresett, uramfia, a jászolba.

 

 

A lángot hozzák valahonnan, mint ajándékot a télapó,

S gyertyák lobbannak, az öreg padok roppannak,

Mint szűz hó a talp alatt, miközben tat matat a kilincsen,

Az ige lassan földet ér!

A hajóban valóban jézust várva a bilincsen aztán,

Az alfa és az Omega is lassan körbeér.

 

Zirc / 2023/10/24 Erzsébet kórház.

 

TURIKARI68•  2023. október 9. 17:20

illés szekere.

 


 Bederengi a teret utánad szavam, s az elme,

 Akár a holdbéli csónakos az árva,

Mert volt itt egyszer, aki e vízen járva a holttengeri utat.

E gyáva önmagam félelme mit átitat a vegyszer

Ha elhagyja a koponyát, csigaházát,

Nem e csapja be őt majd a tudat.

 

 

Ha jő a hajó a tejúton s a rabbi hiszünk e szónak

Ki az ki akar majd maradni, s ki száll be utolsónak!

Mely úton a haza is délibáb, mert talán csak még-még odább van a valóság.

de ragaszkodván hozzánk ez az anyag kézzel, lábbal,

Vissza belénk nyalva e láppal,

Mint egy érzéki csalódás.

 

 

 

Valamit fel kellene adni! Ami mocskos tagadni,

Azt hogy nem kell mindent kitapintani

Ha jő az emberfia valahonnan,

Ki az ki kapaszkodni képes a hit erejébe!

S bele ugrani vala onnan,

Illés szekerébe.

 

 

Oroszi/ 2023/10/09.

 

 

 

TURIKARI68•  2023. október 5. 13:43

Kérlek a csodára.


 

Egy isten vagy, s belőlem ma ima kér a csodára,

Kit itt lassan utolér a teremtett mostoha világa,

Hátha erre jársz most.

Csak csendestársnak őrizget bennünk a halál,

Ki neked mindenkit megtalál, hisz mostanában senkise látott.

 

 

A tudomány már elengedett rég,

S a mellét verve itt elemészt,

De e lélek nem!

A hiányod szenvedi, mert szeretlek, s téged kereslek,

Én a hitvány csenevész mit nem fog fel még az emberi értelem.

 

Rokonlelkek vagyunk, képzeld, mert,

Az univerzum velünk csak nyert,

S nem hisz el bennünk senki.

Kitöltjük a teret, mit e vegyület csak elképzelt magának,

Aztán a halandóság köntösét felvéve kabátnak,

Nincs benne hova hazamenni.

 

 

 

 

 

 

Az érzések, tán kérdések lesznek,

Melyet e száraz pórhüvelybe,

A tettek látnak csak átkozottnak.

Ha megitatnád az anyagot-vályogot vetve

Mikor angyal könnyeid ha reám záporoznak…

 

 

Gic / 2023/10/05