TURIKARI68 blogja

 

Az éjjel veled álmodtam,

S nem féltelek szeretni.

Én, ki eddig messze jártam az igazságtól,

Éberen foglak keresni.

 

Én a rattan, ahogy belőlem,

Mint ágak hegyéről a rügy úgy hit pattan!

Mert kikelet vagy s szeretlek, egy madárként szállok feléd az égen.

Kereslek éjjen s nappal,

Akár a szerelmet babám a szemében.

 

S amennyi fájdalom gyötrelem itt volt,

Miközben tanított az élet mégis.

Most látom csak úgy, ahogy te nézted

Nem maradt rajtam már egy sötét folt sem,

De biztos kellet ide olyan, mint én is.

 

S ha csak ez az álom jutott volna

Már megérte a valóság most.

Fizetett helyetted a bánat, és én minden könnycseppet írtam,

Addig sírtam, még meg nem láttam a magasságost.

 

 

 

 

Ezért nem lesz többé köröttem csend,

Bár ellopott az idő, mint egy kincset elcsent, miközben szóltam.

Még alszom, valahol mélyen azt kérdezem majd tőled,

Hogy kellette ide olyan, amilyen én voltam.

 

Oroszi / 2022/02/12.

 

A nap ragyogott,

S mi közben az árnyékokkal vacogva egymáskezét fogtuk.

Vannak még emlékeink s e sebeket, mint a keresztet,

Te is úgy szerezted, mint ahogy mi sem loptuk.

 

Az idő feslett vászon, ahogy utánad emlékképről, képre mászom,

Eltűnik alakod a múltba, fantáziám csak körötte képkeret.

Alig érinthetlek vacak álmaimmal,

S ott sem mindig én, inkább csak a képzelet.

 

S ha egyszer megszabadulok e bűvöletből,

Istenemre mondom, a tejúton nyomodba eredek, hisz bírtalak!

Mint a fény mely tartozna valahová,

S csak kujtorogott a sötét égen még nem,

Hazacsalta a pirkadat.

 

Gic/ 2022/01/16.

 

 

 

Te sötétség ablakából nyíló világosság

A reménység sugara ahol terem.

Mosolyogj reánk, vagy gyújts szikrát!

Mert olyan lett e bolygó, mint egy kórterem.

 

Lázálmaimban, ha sétáltattad alakom,

Csipkebogyó voltál, s galagonya, az utak porán, ahogy vittél tova.

Mert én abba az istenbe bíztam,

Akibe ti, nem hittetek igazán soha.

 

S midőn, e teli csészékkel csoszogsz a világ felé kedvesen,

Tudva, hogy a halál nem mindíg orvosság.

S ha nem maradna, időm megköszönni most megteszem!

Hogy aszott lelkünknek mily jó volt néha ez az instant boldogság.

 

Gic/ 2021/10/24.

 

Újjal mutogattak reád folyton,

De hát nem ugyanabba az istenbe vagyunk szerelmesek.

Ki arannyal hajigál meg bennünk

Hogy kőbe ne üssük, a lábunk s learat helyettünk minden babért.

 

De azért én is vártam, hogy lássalak,

Hisz szinte csak álmaimban sodródtál felém.

Nekem ott támaszkodsz a sűrűködben, ha eltévednék szüntelen,

Mint a sarki lámpafény.

 

Ím, visszaadom a kincset,

Melyet fényévekre sodort el az élet tőled.

Egy percet sem kérek melyek imádnak engem,

S nem kérnek belőled.

 

Mert általad voltam s leszek,

Ha felgyújtod az estet, fényes csillag az égen valahol.

Kihez a sutalélek, ha megérti mért öltött testet,

Hazagyalogol.

 

Gic/ 2021/10/08.

 

 

Te, vagy aki vagy, az egyetlen az igaz s örök,

Kit nem tartanak fogva a rögök,

Csak te értesz meg s vagy itt belül.

Ha eljő az alkonyi órám, ó nézz rám!

Ha e madár mely bennem dalol, hazarepül.

 

Mert annyi minden belefér, tán én is a magos égbe,

Mint szerelem, halál, s bűnhődés, az ó és újszövetsége.

Mert gyóntatómnak itt van hát e bűnbánat,

Ki faggat már minduntalan,

Ott jön elém, ím, a kvantumokban.

 

Hisz ismertük már egymást anno,

S most ismét vár a nano fotonokba száguldani újra.

Részecskéim lefekszenek a tejúton,

Tán arra jár az irgalom,

Honnét ismét valahová össze leszek gyúrva.

 

S ti nem is gondolnátok, hogy valósak az intelmek,

Ha felnéztek a csillagokba,

Mikor eljő az este, hogy ott leszünk mi mind, kik felkelnek.

Mert ott járnak az istenek,

S újra szárnyat festenek kismadár lelkemnek.

 

Gic. 2021/09/02