TURIKARI68 blogja

Parkok közepén.

 

Kevés hely van a világon,

Ahová elbújhatok.

De a sorok közé biztos nem,

Mert mint egy jel, akár a rőzse néktek meggyulladok.

 

Leszakítottak maguknak a szavak,

Olyan lettem, mint, szerelmes szívnek a virág.

Hogy csokrot kössenek belőlem a lírának,

Olyant, melyet még nem látott e világ.

 

Nehéz dolga lesz,

Bárki is tart majd a kezében.

Mert relatív dolog lesz, hol van e lélek pont,

Éppen magasan, vagy mélyen.

 

Tán a nemzet koporsójára ráhajítva megszületek,

Ha magamba szívtam a fájdalmat kellően.

S papsajt leszek akkor az árváknak,

Én így, egymagam meddően.

 

Majd a parkok közepén tán,

Árnyékot farag belőlem az idő.

S megértik, ha későn is, amit mondtam,

Ha reám kerül a nehéz kő.

2018/ 05/ 04/ 21:00.

 A csend teremtett.

 

A csend teremtett,

Búsan magának.

Ily bolondot,

Egy haldokló hazának.

 

Már-már egy legenda nyomába,

Mint a szél, ahogy a hágókon tutul.

Kergetek egy álmot,

Melyet sosem érek utol.

 

Szólongatja a vezéreket,

Kiket még Nimród nemzett.

Ó ha hamvadó poraid megkérnék az Oriont!

Hogy veled lenne tele újból a horizont, s kelne életre e nemzet.

 

A csend teremtett magának,

Hogy legyen hangja, s az árváknak is jussa!

Így lettem én az Oláh,

S a szláv tenger mumusa.

 

Az igazság győzni fog,

Isten előtt nincsenek ármányok.

S majd megöleljük egymást mi mind,

Mint ahogy körbe vesznek bennünk a Kárpátok.

Turi Károly/ 2015/ 01/ 17/ 16:50