TURIKARI68 blogja

Hallgat az őszi erdő.

Hallgat az őszi erdő,

De én így is érzem szavait.

Hullik az utolsó levél is,

S én még azért odasúgtam néki valamit.

Itt rejtegettem karácsony előtt az urat belsőmben a fűrészek elől,

Nyissátok meg szívetek.

Itt zsong bennem,

Mint langyos fuvallatban a kikelet.

Itt győzködöm az istent, mert olyanom van,

Bocsássa meg hogy költő lettem!

Talán ő majd ezzel jobban boldogul,

Ha gyönge testem por, ajkamra csönd borul.

S tán majd távol e világtól, de őbenne,

Költői vénám mindig is tovább dobban.

S feltámaszt az utókornak,

Ha éppen akkor kedve szottyan.

Hisz övé e dicsőség,

Ő ültetett a felhők bércére.

S érte hullottam jó talajba onnét,

Mint gyermek anyja ölébe.

Turi Károly / 2013/ 10/ 19/ 07:15

Az Oroszi temetőbe.

Meghalok majd én is,

S elfelednek mind azok.

Hírmondóm is alig marad,

Csak tebenned bízhatok.

Engem ne bosszulj meg uram!

Én nem vádolok senkit.

De legyen, mindig ki dalolja szavaim,

Tegyél meg csak ennyit.

Készültem a halhatatlanságra,

Mind végig bízva benned.

S mégsem lettem több,

Mint csípős hajnalon, egy elillanó lehelet.

Turi Károly/ 2013/ 09/ 11/ 19:57

Odakünn bolyongok.

Odakünn bolyongok,

Halhatatlanul a határba.

Mezítláb suhanok, mint a szél,

Egy hontalan hazába.

Felnőttem a hit gonoszságain,

Isten nélkül árván.

Állítólag meg kellene halnom, hogy kezet, rázzunk,

De hogy? Ha a szívekben ott bujkál a sátán.

Gondolj rám ha hajnalonta beesik a fény,

S hintázik a levélen.

Úgy is láttad, itt vergődtem,

Hol félve, hol merésze.

Mert a költészet vetett ki magából,

S az őszi ködök köntöséből sírtam el magam.

Bejólesik majd az anyaföl!

Ha a sok szomjas szívet megitattam.

Turi Károly/ 2013/ 08/ 18/ Vanyola csibetelep.

Név nélkül.

Kisded napsugár bujkál az ágon,

Ide-oda ugrál ő és az árnyak.

Menyegző volt az éjjel tán?

Hogy itt maradtak a hófehér ködből szőtt fátylak.

Tudom, hogy odaszökött az összes álmom,

Melyek hajnalban nem jutnak az eszembe.

S tudom te is ott vagy gyönyörűm,

Az én pillanatom reménye.

Mert mire megébredtem,

Te már ott kacagtál a pillanatban, s ha más helyet nem találnánk ott!

Ha megáld az úr bennünket,

Majd együtt bejárjuk a halhatatlanságot.

S ha általad támad utánam mégis,

Kit magasabbra emel, bármi, mint engem a líra.

Ki ha feleszmél, mikor él igazán,

S e hit nem taszítja sírba.

Turi Károly/ 2013/ 07/01/ 21:02

Nem voltam én soha,

Se boldog, se gazdag.

De táncoltam penge élén,

S lógott a nyakamon madzag.

Mikor eljöttem hazulról 

Senki nem vette zokon magát.

Mert már nem akadt a környéken valódi rokon,

Se igaz jó barát.

De mégis  van egy emlék,

Mely ha jövök valahányszor nem enged ha mennék.

Hát ilyen ez a szülő hazám!

Itt adott a tyúkoknak enni,

S faragott belőlem ember az én jó anyám.

A kutyámat dédelgette nekem,

S várt, megszállottan, mint egykor a langyos tejjel.

Leporolta a széket, melyen már rég nem ült senki,

Mintha engem kínált volna hellyel.

Büszke volt már akkor reám,

Ki most  örökbe fogadta a csendet.

De megilleti, mert harcolt a világgal,

Még én mertem álmodni egyet.

Oroszi. 2020/ december/ 5/ 12:55