TURIKARI68 blogja
IrodalomSzellem-járta test.
Álmomba gyakran világgá mentem,
Hol tekintetem bejárta utánad a kormos csendet.
Ahogy hazavitt a csillagporos út,
Nálad ott, mindig kívánhattam egyet.
Nos, most beszélnünk kellene egymással mindőnknek,
Mert adósa vagyok magammal az idődnek.
E szavakkal a világnak, ha egyszer visszakér a sötét este,
Még szikra sem marad akkor az élet, e szellem -járta testbe.
Közbe próbáltam mind ezt megszeretni, én a semmiből való, „yehi or”
Hol gyermekként még csak-csak faktor ,de nincs, mit tenni ha az ember felnő!
Akkor álmaiddal ott maradsz neki, mint egy vacak semmi,
S végén, az úton hol szaladsz, elveri a port utánad egy kósza felhő.
Gic/ 2023/01/24
Ha elfújod bennem a lángot.
Én próbáltam megérteni a kort,
A világot ahova születtem.
Ha elfújod bennem a lángot mi égett, s a port, de úgy is keresni téged!
Ismeretlenül is szeretni, apró cetliken üzentem.
Mert hát olvastál tőlem levelet,
Megannyiszor százszor.
Ahogy kifakadt velem a tavasz,
Jöttödre bokorról, s fáról.
Lelket leheltél árnyékomnak,
Éltem, még lenem ment a nap.
Aztán, vitorlát bontottál a csillagok közé,
Hol hiszékeny szívembe a sötétség harap.
Ím, hát ki sírt, csak ennyi volnék?
Folyóvá duzzadt medret vájt kiírt bánat!
A szó csak becstelenül némán matatott ajkamon,
Mert az ige ott volt nálad.
Oroszi/ 2023/01/14.
Ézsaiás.
Majd ha földanyám rendet rak a fejekbe,
A szívekben megszűnik a harag, kierőszakolja a békét.
Ugar kötényében takargatva nektek őssejtem,
Őt sejtem, ha elfáradok, s visszabújtat aludni, vala, majd a végén.
Ne keressetek arcot nevetve hozzám,
Nekem kit ihletve folyton temetve öl az ég.
De ha egyszer az eke megtöri a csendet,
Tán ez a rege, visszaköszön még.
Ímhol leszek én, az Ézsaiás, akár a nagyok,
Mikor elvonulnak a frontok.
Megértitek e vajon, ha itt vagytok még Magyarok,
Vagy maradok szélfútta komédiás, akkor is majd amit mondok.
Oroszi/ 2022/12/19.
Elfogy az időm.
Elfogy, az időm s nem tudom már megvárni,
Még a világ felébred!
Én nem álmodom tovább, hiába lestem az eget eleget tele szívvel,
Sőt-sőt, még imádkoztam is érted.
És amikor mégis jöttél, e vacak testemet inakkal csontomra kötöttél,
Az istent az óta keresem!
Hogy eloldjon, de csak sejteti magát folyton,
Itt- ott, mint a csalóka szerelem.
Pedig úgy érzem, ott vagy valahol az azúrba,
Ahogy lassan e béklyóból szabadulva kivérzem,
E lét, csak egy állomás!
A tét, hogy hiszel-e a hívó szónak, ha érted jő a Sztüx folyóról a csónak,
Ott valóság leszel, s nem látomás.
És milyen jól teszi,
Tán bolond eszemet egy kicsit megfékezi, ha megtalál.
Azt a telhetetlen dög agyamat,
Útközben kielégíti a halál.
Oroszi/ 2022/12/05.
Te csillagszemű.
Amikor az idő elindult velem onnét,
Szerencsét próbálni,
És az órám ketyegni kezdett itt bent könnyeden.
De talán máshová szántak engem,
Mint ahová jöhettem.
E kigyúrt világban anyám, egy naiv kislányvolt,
Én meg elhittem mindent odafenn.
De altatónak jó volt, ha sírt a tűz is,
És orvosság lettél te, és a teáskanál csend.
Mindig lejelentkezek nála,
Kinek palotája talpig márvány.
Aztán otthon is, megjelenek,
A falu felet néha, mint eső után a szivárvány.
Lassan kezd összeállni a kép, ahogy derengek magammal szembe,
Megannyiszor fürkészve téged, mint a nagy elmék.
Valahol biztos, hogy láttalak!
Te csillagszemű, ahogy a sor velem araszol, én is itt vártalak.
Oroszi/ 2022/11/26.