TURIKARI68 blogja

TURIKARI68•  2022. augusztus 11. 19:51

Szarka Rózsa hervadása.


 

 

Vágott virág került a vázába,

A papnak nyakra tekerve fojtogató stóla.

Egy darabig kísértünk csak utadon ki a sírkertbe,

Mert neked ütött az utolsó óra.

 

 

A temetőben szétszórtan rokonok,

Mintha a sírból bújtak volna fel, ki az emberek.

A koporsódnál fiad még nem hiszi el,

Csak állt, mint egy értetlen kisgyerek.

 

 

Akár az ékszerdoboz melybe eldugtak,

Mit a halál, kapásból kitalál!

Aztán elkoboz az ég, de nem hagynak aludni,

A kis pitykő Panna még neked kiabál.

 

 

Holnap előkerül az isten is tán valahonnan,

Miután ha búcsút intettél kis faludnak.

Aztán másnap nem keresnek többé,

Inkább hazaszállunk, mint a vadludak, úgy vállunk onnét mi is köddé.

 

Gic/2022/ 08 /11.

TURIKARI68•  2022. augusztus 10. 18:39

Csipkés szélű felhők.


 

 

Könnyeim, akár a szedett-vedett betűk,

Tán csak csipkés szélű felhők voltak.

Melyek a margón mégis,

Egybefüggő folyókként szólnak.

 

 

Vélük túlláttam a csillagokon pedig,

Ahol a fény is elesetnek érezte magát.

Lelkemmel ott vártalak a horizonton,

Hol elengedem majd, mert az életem sem a saját.

 

 

Ahogy magamat az ősgyökig visszanézem,

Érzem, köntösöm szövetei ott lesznek szétesve.

Idelent e csontvázzal mire fel volt akasztva mintha csak,

Valami másik gazdatestet keresve folyton tévedne.

 

 

Ki van égve a világ,

S e fájdalom tán, mit emészt belülről az ember fia.

Nekem nincs már itt mit felgyújtani,

Ahhoz kevés vagyok én, de nem is kell ide ez a szikra.

 

 

 

 

Kinek adjam hát át e fát?

E pásztor stafétabotot.

Kibe ott e jellem nemes,

S nem ütött kopott.

 

 

Gic/ 2022/08/10.

 

 

TURIKARI68•  2022. augusztus 4. 18:42

Teremtés.


 

Tisztaszívem akár a szent föld,

Benne egy szózat, mely oly fennkölt te angyal.

Aludnom kellene, de az élet felkölt,

Hisz álmokat kerget még a hajnal.

 

 

E petri csészében,

Napsugár lelkemre árnyéka vadászik.

De ismer engem a teremtőm,

S génjeink egészen vissza a kalászig.

 

 

S íme, arra már jő a kaszás,

Azt mondják, aratnak.

Ki nem hajol meg, letépik a fejét,

Majd bevetik a re- rumba, s magnak maradnak.

 

 

Az idő lineárisan vergődik a síkokon,

Az egyenlet végén találkozunk, hol keresztülhúzzák a számításod,

S én kalapot emelek.

Még az istennek is meg kellett egyszer halnia

Ki bár, tudott az élethez eleget.

 

Gic/ 2022/08/04.

TURIKARI68•  2022. augusztus 3. 16:00

Szót értettem veled.


 

 

Sosem volt velem kegyes az isten,

Tán vétkeztem eleget, meg kell azt hagyni.

Nem szerettem az életet,

S mégis félek meghalni.

 

 

Vérem hiábavalón csak alvad,

Pedig imádkoztam gyermekért, ahogy azt te haltad,

De nem lesz itt rajtad kívül senki emberfia fölibém meredve istápom.

Szót is hiába keresek, szívem csak kesereg,

Mert e bánat szekere elé fogtad hát istrángom.

 

 

Te maradsz az egyetlen élő rokonom, ki érti!

Ki párnát igazít fejem aljának földel.

Ki kilazít minden inat, hát köszönöm!

Hogy túl e világon, nem úgy, mint a fenti közönyön

Úgy bánsz anyámmal akár a férfi egy igazi hölggyel.

 

 

 

 

 

 

Ki dunnát vetve fölibém több araszt,

S e nemzetnek rajta kalászt érlel.

Látod? Szót értettem veled még is én,

A kincset kereső e nép nyelvén,

Mint aszály ideén a paraszt, ha a misén esőt kérlel.

 

 

Most látom csak igazán mily jó apa,

Ahogy sercen a kötél, suhan a kapa,

Mekkora alamizsna is a halál!

Hogy ilyent, mint én csak egyet sütött e pék,

Íme, menyi szívet jóllakatsz velem nem hiába ütöttél dagasztottál.

 

Orosz/ 2022/08/03.

 

 

TURIKARI68•  2022. július 31. 15:54

Egyszer hazatérek.


 

 

Helló Oroszi! Egyszer visszajövök még,

Ha engedi az ég!

Ha más nem, tán csak úgy hazafúj a szél.

Akkor betűk potyognak az égből majd előttem, s én, mint a fergeteg,

Kész vagyok itt hagyni a szót,

Melyből volt már rég rengeteg s mindent elmesél.

 

 

Tudod, kerestem a boldogságot szegényesen,

Mint a gabona futurában a foltos szákot,

Odaszökve a szemekbe jóllakni falatnak.

A szerelmet anyám!

Melyet kislányként, te is csak kitaláltál magadnak.

 

 

Egyszer hazatérek? S már ha tejet aludni nem is kérek,

Csak hogy mondj másik mesét,

Mert túl bosztihó volt velem fent szeretőnek az élet.

Mely ellopott elcsent előlem minden jót,

De ha megtöltik miattam is kistemplomunkba a hajót,

Had maradjak itt legalább a temetőnek egy szép kép csendélet.

 

 

Oroszi/ 2022/07/31.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom