Elfeledve.

TURIKARI68•  2020. december 8. 19:01  •  olvasva: 144

Elfeledve.

 

Megtépázott hintaló,

Nyerít a kertben.

Botok, mint éles fegyverek,

Elfeledve hirtelen.

 

Már régen begyógyult sebekből ömlik a vérem,

S csak néztem, az alattomos csend, hogy hömpölyög a kertben.

S nincs tekintettel, szánalommal,

Egyedül maradtam hát, e láthatatlan világommal.

 

El van rejtve az én boldogságom,

Meddő a sorsom, bolond eszem temető.

Bolyonghatok nyomtalan,

Még össze nem fut velem a teremtő.

 

Turi Károly/ 2014/01/ 18.

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!