TURIKARI68 blogja

Kultúra
TURIKARI68•  2021. március 5. 19:02

Holt ágam.


 

A késő délután lassan,

Behálózta a tájat.

S én ott ringok a hálójában,

Mindenemmel, ami még fájhat.

 

Inkább búzát kellene vetnem, mint betűt,

Rajta nevelgetni e nemzetet.

Hisz szeretem a hazámat!

De a farizeusok most csapolják költői vénámat.

 

Tehetik, mert leszaladt a Kárpátokból,

Ezernyi ágon!

Hordaléka a fájdalom,

Mely megpihent a rónaságon.

 

Itt hömpölygök előttetek,

De hol van a gyökerem?

Magyar vagyok? Itt van a sors az olvasztótégellyel,

S ezzel a kétellyel, most a hazámat keresem.

 

Nem mard már csak holt ágam,

Nem szólhatnék ma még, de ki mondom hát bátran!

A te fiókád vagyok, hisz a turul költött,

S nehezen szül az anyaföld majd e honnak, még egy ilyen költőt.

2018/ 04/ 04/ 19:00

TURIKARI68•  2021. február 25. 15:03

Álmomban egyszer.


 

Álmomban egyszer verset írtam,

S ahogy ott sírtam zokogtam meghitten.

Valahol a sorokban hogy hogysem,

Felém jött az isten.

 

Csupán egy kapavágás lehettem volna csak,

Egy hitvány tőke, mibe nem láttad igazán magadat.

Hisz még hangsúlytalan súly voltam a mondatokban,

Egy mellőzhető vessző, egy gyom valahol a rag alatt.

 

A helyett odagördülhettem gyöngybetűimmel szemedből,

E farizeus világ elé könnyeden, kivel az életnek velem halott ügye lett.

Hogy keresztre vigyen e golgotán,

Hol a költészet megszületett.

 

2021/  a költészet napjára.

 

TURIKARI68•  2020. december 25. 16:06

Parkok közepén.

Parkok közepén.

 

Kevés hely van a világon,

Ahová elbújhatok.

De a sorok közé biztos nem,

Mert mint egy jel, akár a rőzse néktek meggyulladok.

 

Leszakítottak maguknak a szavak,

Olyan lettem, mint, szerelmes szívnek a virág.

Hogy csokrot kössenek belőlem a lírának,

Olyant, melyet még nem látott e világ.

 

Nehéz dolga lesz,

Bárki is tart majd a kezében.

Mert relatív dolog lesz, hol van e lélek pont,

Éppen magasan, vagy mélyen.

 

Tán a nemzet koporsójára ráhajítva megszületek,

Ha magamba szívtam a fájdalmat kellően.

S papsajt leszek akkor az árváknak,

Én így, egymagam meddően.

 

Majd a parkok közepén tán,

Árnyékot farag belőlem az idő.

S megértik, ha későn is, amit mondtam,

Ha reám kerül a nehéz kő.

2018/ 05/ 04/ 21:00.

TURIKARI68•  2020. december 19. 19:07

Ima.

Ima.

 

Had valljak szerelmet,

Uram, atyám, teremtőm.

Te vagy az egyetlen,

Az én megmentőm.

 

Kinyílt a szívem,

S érzem itt a kikelet.

Dalol bennem egy rigó őszintén,

Akár a lelkiismeret.

 

Áldalak, mert viszont szeretsz,

S hiányodban, megismertem a fájdalmat.

Egyedül hagytál az hitemben,

S mégsem adtál sarjat.

 

De hibám van nekem is,

Hogy mindenkinek megbocsátok benne.

S ha te nem beszélnéd tele a fejemet, hogy írjak,

Tán majd hírmondóm se maradna s lenne.

 

2016/06/ 10/ 20:33

 

TURIKARI68•  2020. december 10. 18:31

A csend teremtett.

 A csend teremtett.

 

A csend teremtett,

Búsan magának.

Ily bolondot,

Egy haldokló hazának.

 

Már-már egy legenda nyomába,

Mint a szél, ahogy a hágókon tutul.

Kergetek egy álmot,

Melyet sosem érek utol.

 

Szólongatja a vezéreket,

Kiket még Nimród nemzett.

Ó ha hamvadó poraid megkérnék az Oriont!

Hogy veled lenne tele újból a horizont, s kelne életre e nemzet.

 

A csend teremtett magának,

Hogy legyen hangja, s az árváknak is jussa!

Így lettem én az Oláh,

S a szláv tenger mumusa.

 

Az igazság győzni fog,

Isten előtt nincsenek ármányok.

S majd megöleljük egymást mi mind,

Mint ahogy körbe vesznek bennünk a Kárpátok.

Turi Károly/ 2015/ 01/ 17/ 16:50

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom