TURIKARI68 blogja
SzemélyesSzarka Rózsa hervadása.
Vágott virág került a vázába,
A papnak nyakra tekerve fojtogató stóla.
Egy darabig kísértünk csak utadon ki a sírkertbe,
Mert neked ütött az utolsó óra.
A temetőben szétszórtan rokonok,
Mintha a sírból bújtak volna fel, ki az emberek.
A koporsódnál fiad még nem hiszi el,
Csak állt, mint egy értetlen kisgyerek.
Akár az ékszerdoboz melybe eldugtak,
Mit a halál, kapásból kitalál!
Aztán elkoboz az ég, de nem hagynak aludni,
A kis pitykő Panna még neked kiabál.
Holnap előkerül az isten is tán valahonnan,
Miután ha búcsút intettél kis faludnak.
Aztán másnap nem keresnek többé,
Inkább hazaszállunk, mint a vadludak, úgy vállunk onnét mi is köddé.
Gic/2022/ 08 /11.
Apám ivott.
1/
Ivott apám eleget,
Mint akinek parázs van a gyomrában.
Sörhasu nyugdíjas lett
A fenejó dolgában.
2/
Kemény volt az ökle
Akkor a vén tintásnak.
Keményebb sokkal,
Mint mindenki másnak.
3/
Keringette ereiben a szeszt
Őt éltette az, ami mást dögleszt.
S úgy tűnt, hogy örökké él
Többet, mint amit egy józan álmában is remél.
4/
Nem marad gondviselője
Az a legnagyobb gond.
Minden élő rokona,
Már a földbe búvott, mint a vakond.
Turi Károly / 2003-08-09 /10/00
Egy vasárnap otthon.
1/
Valami őszinte vigyorral keltett a nap
Ki az ébredésem lesi.
Az első pillantásom tréfa volt,
Mert én megint becenevet adtam neki.
2/
Vesárnap van, s tyúkot vágnak
Melléje majd, nokedli ül.
De elébb a süteményt dézsmálom,
Még mind ez ki nem hűl.
3/
Emlékszem éppen dél volt,
S együtt evett a család.
Anyámat jóllakatták a szagok,
Apámat meg az óborok maguk.
4/
Székem alatt tacskó ül,
Vele szembe cirmos.
De szerintem csak a csánkján,
Mert a kő még nyirkos.
5/
Dorombolva felfelé,
Éles körmét a térdemig nyújtja.
Én néha kiköpök egy falatot,
Az kapja, aki tudja.
6/
A rádióban Dankó Pista,
S a kékvizű Balaton.
Nagyapám három fogával,
Meg csak kérődzött a falaton.
7/
Be rég is volt!
Már vagy harminchat éve.
A napot ugyanúgy becézem,
Most csak abból a levesből kéne.
Turi Károly / 2004-09-19
Hiányoztál.
Még ott voltál erőd tejében,
Mikor kimondottan hiányozni kezdtél.
Emlékszem kontyba hordtad a hajad,
Melyet gyakran kibontott a szél.
A buszforduló a túlsó faluvégen,
Hova csípősgúnarakon keresztül vezetett az út.
A padokról boszorkányok szólongattak,
Már megint várod az anyut?
A templom tornyában akkor,
Két harang lakott.
Kik jó pénzért haza is kiabáltak,
Minden szerencsétlent, s vakot.
Minden bokornak lába kelt,
Ahogy sompolyogtak az alkonyba.
S ez az emlék még oly eleven ég, mint ahogy a hold, s a csillagok gyúlnak,
Kiülni minden este a balkonra.
Odaszerzett maga mellé hiába leslek,
Ez a tündöklő égi alom.
De azért még néha kereslek, s várom,
Mikor ereszt szélnek, Devecserből a malom.
Gic/ 2021/11/11.
Otthon jártam.
Amikor otthon jártam legutóbb,
Lehullott a lomb, s nagy volt az avar.
Még emlékeztek rám a bokrok is,
De közben valahogy, felnőttem hamar.
A Szabó kereszt megölel nem ereszt, várt tárt karokkal,
Előtte az álmaim ugyan akkorák maradtak, mint voltak.
És ott a temető, hol most is,
Frászt hozzák rám a holtak.
A fogyó hold beesett arccal éthordóval, utánam kujtorog az égen,
Ott csüng rajta min én régen, az esthajnal, karon ülőn maga gyermeteg.
A szomjas föld szavaimból inna már,
S várta, mikor jövök haza, én a fergeteg.
Mint egy 3D mesekönyv, a fele boldogság, a fele könny,
Ahogy a sors fordítja e lapot.
Én is ott köszönök majd el,
S emelek kalapot.
Oroszi/2021/ 11/ 06.