TURIKARI68 blogja

Személyes
TURIKARI68•  2021. szeptember 20. 18:42

A mamánál.


 

Állott ott a levegő, akár a szmog, nem mozog,

S mi tárt karokkal egymásnak estünk

Hisz volt itt már spanyolnátha is, mégis mind-mind egyszer bénák leszünk.

De addig a sok emlék mind felcser!

Ezért százszázalékos még fejünkben a vincseszter.

 

Nem mozdul a szobából az idő!

Ő mégis, mintha egy vonattal robogna tova,

Ahova szaladnak az évszakok odakint.

A telihold egy távoli mozdony fénye,

S ahogy elsuhannak a csillagok varrás közben,

Nekik néha odaint.

 

Nyár közepén didereg,

Rám néz, vacog, s megkérdezi, merre jár anyád, hogy begyújtson,

Mert odakint biztos fagy.

Mondtam mama itt a nyár! Zöldellnek a levelek

Majd nevetett, kis unokám te beteg vagy!

 

Aztán a reklámok között visszafoglaltuk Erdélyt is,

Mikor ő még iskolapadot koptatott.

Hol osztálytársa lett Romulusz és Rémusz,

Kiket az anyafarkas szoptatott.

 

Született 1928, 03, 08.

TURIKARI68•  2021. február 16. 16:37

Gondoltátok?


 

Gondoltok e néha rám?

Mint két idegen gyermek.

Mint Gergő, vagy Erik!

Kiknek apjuk is más volt,

Ha vágyatok álomba szenderedik.

 

Gondoltátok volna?

Mikor mentek a DVD-n,

A mocsáros hot Wheel s-ek.

Én ott toporogtam az ajtóban,

Azt hittem, ti mindent elhisztek.

 

Gondoltátok volna?

Mikor építettem,

A kertben a lest.

Anyátok verte belém a szögeket,

S adta a legnagyobb fülest.

 

Próbálok búcsút mondani,

Úgy hogy nem vagytok itt.

Valós értelemben,

De csalfán most is becsapott e hit.

 

 

 

Búcsúznom kell,

S elhinni végre semmi sem volt igaz!

De ha belépek e házba,

Soha sem lesz vigasz.

 

Pedig az otthonom!

Kiket tudom én csaltam ide.

De ti már itt éltek bennem örökké,

Még el nem tűnök a semmibe.

 

2020/ 02/ 01. 12: 25

 

 

TURIKARI68•  2020. május 27. 07:15

Sors.



Játszott az élet, ki már ki vénhetdt,

Szerelmesen sokszor e bolondal

ő meg betűket rajzolt egy papírra,

Golyóstollakkal.


Reávetítve magát a valóságra,

Mely csak az ő fejében létezik.

Mint a fény hajnalonta feldereng az idegen tekintetekben, 

De az érzések hamar szétszedik.  


Mindig igaza van,

De győzködni kell róla magát egy darabig.

Ha a fájdalomról van szó,

Elmegy a falakig.


Mert életet ígértek neki az álmok,

Életet magányosat.

Mi elszokott fogyni normális esetben,

De ő születést választotta a  keserveset halálosat.

TURIKARI68•  2020. május 24. 22:04

Csak gondolatok.

Mindíg légy őszinte ne add fel.

De ha rájönnek milyen vagy nagyot sérülsz

Hagytam kis kapukat magam után, de lassan elfogynak.

Nem szeretném pokora vinni a lelkem.

Úgy hogy ha lenne oly kedves a teremtőm,

Levenné a terhet a vállamról azt megköszönném neki.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom