TURIKARI68 blogja

 

 

Szinte reád csöppent a szívem,

És az óta csak a te szád, s csókod számit.

Ez az érzés, mint a jazz rója velem utánad,

A blues New York végtelen utcáit.

 

 

Ereimbe buszra szálnak utánad a véredények,

Beléd csimpaszkodva kutat, mert fürtjeidbe bújna.

Szomjas bánatom utánad,

Mint a huzat, bevisz minden lebujba.

 

 

Mintha egy ismeretlen hangszer volnál szügyembe haver…

Ki üt, ver, fülembe sír vonyít, mint egy asszony bizony!

Velem züllesz, s megjelensz, hol vágni lehet a füstöt,

Ellened hiába küzdök, ha eleget iszom.

 

 

Utánad bomlik emberi természetem,

Mintha a zenével nem is e világnak áldoznék.

De velem henyél ott minden fehér s mulat, nekem higgyetek…

Én úgyis a bőrömmel fizetek, ha innen egyszer távoznék.

 

Veszprém/ 2025/ 05/ 05.

 

 

 

Odáig süllyedtem a minap érte,

Hogy nem bírtam ki szavak nélkül sokáig.

Habár tellett itt bent, mint a levegő bűntelen,

De lopva kellett írnom sokszor, mint aki fél, hogy kikap,

Akár a kamasz, aki dohányzik.

 

Anno ceruzát becéztek vézna ujjaim,

Benéztek a vonal alá, mint a hangjegykulcsok,

Mintha egy gerendát cipelne ujjbegyem s roskatag vásik.

Ám, most ha vagy, én bejárom a szamárfüles lapot ismét,

Pincétől a padlásig.

 

Így lett minden betű jó tanárom,

Az együgyű baki, a szögletes kerek.

Nincs is az óta más barátom,

Aki, naphosszat velem tekereg.

 

Oroszi/ 2025/03 /09.

Emlékül Millei Károlynénak, aki megtanított írni.

 

 

 

 

Elment a repülő ebédezni,

Tán rántott hús illatúak voltak a felhők,

Elnyűtt néhány kisebb bárány még bégetett.

Csalódsz, ha azt hiszed, maradok anyám!

A távolban fodrot vetett alkony,

S e parton az angyalok talán… tábortüzet égetnek.

 

 

A te szívedben születtem a tejúton,

S veled tekergek agyad fénnyel tele utcáin feszt.

Tán rólunk álmodik miraculum,

Hisz mire való ez az est.

 

De kár aggódni a múlton,

Itt a lélek, ami érdekes.

A vacak élet öregszik tovább,

A test meg csak képletes.

 

Szerecseny/ 2025/ 02/ 27.

 

 

Házunk megett ingujjon,

Legénykedett a fele tavasz.

Frissen nyílott a barka, s én…

Hamarka életet loptam volna vele,

A temetőbe had viruljon amaz.

 

Be bő beszédes e csönd itt,

Ajkamról rendre elszállnak a szép szavak még.

Mit költhetnék neked de…

Megváltó tantusom elvitte az ég.

 

Csak a kövek csücsülnek le sorba elé,

Angyalok pedig már errefelé nincsenek.

Eddig minden épkézláb ötlet csorba agy halott mi feltámasztana

De a madár amúgy benne eredeti, ami ugyanúgy csicsereg.

 

Ha én sem leszek, ki halja meg hát hangodat,

Uram teremtőm magát! Nahát ha temetőm e csöves e sors!

Mit tud a halál mit az élet nem! Vagy csak én hiszem,

S képzeltem ebbe többet bele?

Mit nem akar örökkön a szövet gyolcs.

 

 

 

 

Feladatfoszlányok lebegnek agyam nedves mellékágain,

Mit megfest a kontrasztanyag, a normális embernek ez akár ingovány!

De itt vagyok én gazdag igazán, még a világ csont sovány,

Mint egy eldobott uszadék szemét.

Eldugnám előle, de ha maradnom kell, neked megteszem

Leszek oly kedves, hogy nem adom fel a reményt.

 

Győr/ 2025/ 02/05 19-00 ( Offideta)

 

 

 

Úgy, mint régen, Itthon lóg velem az idétlen idő folyton,

Az égbolton, szépen, unt bárányfelhők bégetnek.

A tavasz telet kergetett a bokrokra,

Fodrocska emlékfoszlányt tereget az életnek.

 

 

 

 

Az erdőszélén máris ott ballag kint az öregeste feszt álmélkodni,

Tekintetem keresve megette!

Mögötte jöttek bámészkodni a csillagok.

Én, csak a pillanatnak élek mikor még…

A sparheltben a fahasábok égtek,

Hol ragyogott ez éjszakában pitvarod.

 

 

 

 

Elmerengve így melegszek, tudod anyám…

 Ha összekiabál, bennünk a harang talán megleszek valahol a bajba.

Bár inhalál ez a valóság bennem, de nincs mit tennem,

Az ember ágyba bújik újfent néhai álmaival

Aztán ha mennem kel ott fent helyreáll a rend e talajba.

 

 

Nemrég még innen szalasztott borért apám a zsúp-alól,

Nem volt kérés, de hálás lennék ma e szóért így megvallom.

Szívemben hegedű sír, lelkemmel fájdalom lohol,

Dobol az olvadó hó csöpög az eszterha hullató piszkosan,

S egyszer, ha itt ragadok, biztosan megszólal kezében a cimbalom.

 

Oroszi/ 2025/ 01/ 12.