TURIKARI68 blogja

Személyes
TURIKARI68•  2022. augusztus 11. 19:51

Szarka Rózsa hervadása.


 

 

Vágott virág került a vázába,

A papnak nyakra tekerve fojtogató stóla.

Egy darabig kísértünk csak utadon ki a sírkertbe,

Mert neked ütött az utolsó óra.

 

 

A temetőben szétszórtan rokonok,

Mintha a sírból bújtak volna fel, ki az emberek.

A koporsódnál fiad még nem hiszi el,

Csak állt, mint egy értetlen kisgyerek.

 

 

Akár az ékszerdoboz melybe eldugtak,

Mit a halál, kapásból kitalál!

Aztán elkoboz az ég, de nem hagynak aludni,

A kis pitykő Panna még neked kiabál.

 

 

Holnap előkerül az isten is tán valahonnan,

Miután ha búcsút intettél kis faludnak.

Aztán másnap nem keresnek többé,

Inkább hazaszállunk, mint a vadludak, úgy vállunk onnét mi is köddé.

 

Gic/2022/ 08 /11.

TURIKARI68•  2021. november 24. 17:48

Apám ivott.

          

 

 

 

1/

Ivott apám eleget,

Mint akinek parázs van a gyomrában.

Sörhasu nyugdíjas lett

A fenejó dolgában.

 

 

2/

Kemény volt az ökle

Akkor a vén tintásnak.

Keményebb sokkal,

Mint mindenki másnak.

 

 

3/

Keringette ereiben a szeszt

Őt éltette az, ami mást dögleszt.

S úgy tűnt, hogy örökké él

Többet, mint amit egy józan álmában is remél.

 

 

4/

Nem marad gondviselője

Az a legnagyobb gond.

Minden élő rokona,

Már a földbe búvott, mint a vakond.

 

 

Turi Károly / 2003-08-09 /10/00

TURIKARI68•  2021. november 24. 17:43

Egy vasárnap otthon.

           

 

1/

Valami őszinte vigyorral keltett a nap

Ki az ébredésem lesi.

Az első pillantásom tréfa volt,

Mert én megint becenevet adtam neki.

 

2/

Vesárnap van, s tyúkot vágnak

Melléje majd, nokedli ül.

De elébb a süteményt dézsmálom,

Még mind ez ki nem hűl.

 

3/

Emlékszem éppen dél volt,

S együtt evett a család.

Anyámat jóllakatták a szagok,

Apámat meg az óborok maguk.

 

4/

Székem alatt tacskó ül,

Vele szembe cirmos.

De szerintem csak a csánkján,

Mert a kő még nyirkos.

 

5/

Dorombolva felfelé,

Éles körmét a térdemig nyújtja.

Én néha kiköpök egy falatot,

Az kapja, aki tudja.

 

6/

A rádióban Dankó Pista,

S a kékvizű Balaton.

Nagyapám három fogával,

Meg csak kérődzött a falaton.

 

7/

Be rég is volt!

Már vagy harminchat éve.

A napot ugyanúgy becézem,

Most csak abból a levesből kéne.

 

 

Turi Károly / 2004-09-19

TURIKARI68•  2021. november 11. 18:04

Hiányoztál.


 

Még ott voltál erőd tejében,

Mikor kimondottan hiányozni kezdtél.

Emlékszem kontyba hordtad a hajad,

Melyet gyakran kibontott a szél.

 

A buszforduló  a túlsó faluvégen,

Hova csípősgúnarakon keresztül vezetett az út.

A padokról boszorkányok szólongattak,

Már megint várod az anyut?

 

A templom tornyában akkor,

Két harang lakott.

Kik jó pénzért haza is kiabáltak,

Minden szerencsétlent, s vakot.

 

Minden bokornak lába kelt,

Ahogy sompolyogtak az alkonyba.

S ez az emlék még oly eleven ég, mint ahogy a hold, s a csillagok gyúlnak,

Kiülni minden este a balkonra.

 

Odaszerzett maga mellé hiába leslek,

Ez a tündöklő égi alom.

De azért még néha kereslek, s várom,

Mikor ereszt szélnek, Devecserből a malom.

 

Gic/ 2021/11/11.

TURIKARI68•  2021. november 7. 12:05

Otthon jártam.


 

Amikor otthon jártam legutóbb,

Lehullott a lomb, s nagy volt az avar.

Még emlékeztek rám a bokrok is,

De közben valahogy, felnőttem hamar.

 

A Szabó kereszt megölel nem ereszt, várt tárt karokkal,

Előtte az álmaim ugyan akkorák maradtak, mint voltak.

És ott a temető, hol most is,

Frászt hozzák rám a holtak.

 

A fogyó hold beesett arccal éthordóval, utánam kujtorog az égen,

Ott csüng rajta min én régen, az esthajnal, karon ülőn maga gyermeteg.

A szomjas föld szavaimból inna már,

S várta, mikor jövök haza, én a fergeteg.

 

Mint egy 3D mesekönyv, a fele boldogság, a fele könny,

Ahogy a sors fordítja e lapot.

Én is ott köszönök majd el,

S emelek kalapot.

 

Oroszi/2021/ 11/ 06.