TURIKARI68 blogja
KritikaA tudatalattin én az Aladin.
Sétáltunk a fejembe egy tudatalatti golgotán
Szívem magától kezdett el dobogni,
Odakünn mikor érezte a jót.
Kerestem az élet értelmét…
S e kereszten lélekben, kiismertem az örökkévalót.
/
Hol csak te voltál nekem a dzsinn,
Mélységeim óriása a rettegés mögül.
De dörzsölten mintha nem léteztél volna
Csak a betűk maradtak meg a süket valóságnak
Annyi boldog percközül.
/
S most e jelenbe írok rólad a múltról…
Innen valahonnan hazulról, oda ahova
Ahol e gondolat csak szövegnyi.
De a csoda tud téged így, én, nem bírlak követni…
Elbújtál oda fel, mint egy lélek, s az élet?
A föld alá az a darabka szövetnyi.
/
Köddé váltál, mint életemben a napsütés,
De itt volt veled a pillanatnyi sejtelem
Ki kitapogatott a szürke hétköznapok egyikén.
Innen üzenem, hát az univerzumnak nincs, visszakozz!
Mert hiába ha egyszer adott nekem fantáziát
Ez az elme menten visszahoz, tekintem elé…
Hol mindjárt jövök egy érzés rejtekén.
/
Falatnyi lélegezgetem igazság lesz,
Az Isteni hullának, ha kap…
Belém harap, mint tavaszi langy fuvallat az illatokba.
És hiába futsz, ha az ember el is felejt, de te nem tudsz…
S ott leszek veled, hogy emlékezz reánk a csillagokba.
/
Ahonnan újra indítjuk azt a nagy bummot
Ez a tucat semmi egészet.
És végignézheted, ahogy nekem mennyire fáj…
Mikor a legjobban szeretek, megölel a kukac enyészet.
Gic/ 2026/ 02/ 21.
Értékelés.
Önmagam értékelése a munkahelyem számára,
Egy kérdőív konkrét kérdésére,
Tisztelt, NASA!
Önhibámon kívül, a jóakaróim rosszindulatának köszönhetően,
Én már egy ideje visszafelé fejlődök.
Akik, még most sem tartanak abból a mélységből eme magasságba,
Ahonnan feléjük zuhanok.
Kelt: a Fiastyúk csillagképbe 2025/ 06/ 20.
A lírai vérem.
Játszanak velem a gondolatok,
Markukban az életem ringó idővonal.
Alig látszom már, mint fonal a pók potrohán,
Így élek e bolygón, egyedül mostohán.
/
Gádoros udvarok rejtenek, gémeskutak bújtatnak,
Tudván e szomjas nyáj mily hőn kutat.
S nem lehetek csak egy korty víz,
De ha felnyitom a szemét, tán jóllakik velem a nemzeti öntudat.
/
Lírai vérem adom!
Szent kelyhedbe Magyar hon.
S aki nem jön érted harcba,
Koccintson ellened, de fanyaron.
Szomja legyen örök,
S bölcsője ne adja hozzá nyelvét.
Boldogasszony anyánk ki ringatta,
Kegyelemből érette, ne hullajtsa könnyét.
/
Beszéljen virágnyelven,
De lélekben ne találkozzon Magyarral.
Az istene is legyen démon,
Vagy inkább egy arkangyal.
2018/ 05 / 21/ 19:30 Turi Károly
Az vagy?
Gyújtottam tüzet, s mormoltam imát,
De hát mit tegyek még imigyen.
Áldoztam szép szavakat e semmiből a mindennek,
Magamat, hogy rám találjon az isten.
Csalódnod kell folyton, hogy az ember hova jut…
Őt várod, akárhányszor feltűnik egy csillag.
A csábítás, teher tán, de mert e szerelem is egy fekete lyuk…
Hol a tehetség csak billog.
Marad e így hírmondód, ha a tejút előtted megalvad,
Amit üldözünk az a szeretet? Újból egy nagy katyvasz.
Akire szükség volt a kezdeteknél,
Ha termőd tükörbe néz, hogy az vagy.
Gic/ 2025/5/30.
Ennek a világnak...
Ottfelejtett morzsa vagyok, ennek a veréb világnak,
Csipeget a valóság, parkok főterek közepén.
Nincs köröttem egyéb csak a csend zümmög…
E csukló dallamom szövegén.
/
Nem leltem az alanyt sehol, s nem állítom, pedig tudom, itt rejt e pokol,
Még engem az ige kitöm fűrészporral, neked ez az alázat.
Hol lestelek, mint ahogy engem látnak a holtestek…
A galambdúc panelokból kicsorgó fűről lejött csontvázak.
/
Lélegzetem csak lenyomat már, minden múltkor…
Párás csók csicsereg ajkadon ahol megettél.
Azóta a próbababák meztelenül mászkálnak utánam,
Tekinteted foncsor tükör kirakata agyamnak, ahonnan annyi mindent elvettél.
Ajka/ 2025/ 05/ 23.