TURIKARI68 blogja

                 

 

 

1/

Ma becsapódik a nagy mesekönyv

Mert a jóságos történeteken ármánykodás tapogat.

Felnyílik a kölyök szeme

S az idő nyálazva forgatja a lapokat.

 

2/

Mindjárt az első oldalon,

Fogoly, s fácán repdes.

Eddig nem tudta a pulya

Mért lesz belőle gazdag leves.

 

3/

Aztán a többi lapon,

Egy sima gulyás alapon pörkölt rotyog.

Belé vörösbor ömlik,

Ahogy az üveg kotyog.

 

4/

Nemrég még malacoknak igazgatta

Puha vackát.

Most a tűz pattogat alatta

Egy csimaszos fát.

 

5/

De még valami mozog az erdőbe

Őt is golyóspuska várja!

Fut a suta,

Döglött már a párja.

 

6/

Elaludt a gyermek is, szinte szárnyal

Mint egy madár már, ki sosem szédül.

Jó éjszakát gyerekek, pszt!

Sörétet kap végül.

 

 

Turi Károly / 2004-12-31

 

 

A teher mely a vállamat nyomja,

Azt mondja, ne adjam fel.

Cipeljem, vigyem hazáig,

Addig ameddig csak kell.

 

De útközben azért jó volna megpihenni,

Mit a sors adott levetni belőle a bánatot.

Szögre akasztva a kalapot, nevetve,

Mint egy suhanc, ha jő a nyár levetve eldobni e kabátot.

 

Langyos eső lenni ismét, innom adva a vetésnek,

Mely, ha kisírta magát talán hazamegy.

De nincs nyom mi hozzád elvezet a világ betépett, más lett az élvezet,

S úgy járok otthon, mint a nagy Mohamed.

 

 

Oroszi/ 2025/ 04/ 05.

 

 

Mindig is voltak szavaim, amik szóltak,

Egy-egy mesébe illő történetem.

Mi valósággal megjárta a poklot,

De engem nem ismert még a történelem.

 

Pedig szerelmes voltam beléjük,

De ez a világ is iszony, meg fog engem csalni.

Akkor leszek csak igazán mélyen,

Ha felüti a fejét fű alatt vajmi kórság.

És én bizony meg fogok majd halni.

 

Kozmikus álmunk a csend,

Az idegen nyelvű random mennyország,

S bevenni egy tollvonással Jeruzsálem falait a csodákig.

Ha előre engednek a traktusok, mert olyan lesz a hely akusztikája,

S végre nem berregnek hajnalban a parasztok,

És az eke sem fordít le konyhanyelvre, de leér a feltámadás odáig.

 

Veszprém / 2025/ 04/03.

 

 

Bárlistád részese voltam a múltban,

S te érezések nélkül járkáltál bennem,

Sosem hagytál hidegen.

Én kívülről láttalak hol szép szavaid bántanak,

S lettünk olyanok, mint két idegen.

 

A mesék kora volt,

Honnan zülleni ébresztett a valóság.

Miből e világ bennem a pengéig, s kötélig szédül,

Akár az aranyhal elúsztál kívánságok nélkül,

Mint az adósság.

 

 

Többé nem hozott vissza elém csak a gyűlölet, ami nőtt!

Pedig elkövettem magunkért mindent mi szeretett.

Mit belőlem a szerelem alkotott, kreált, sőt egyre messzebb vitt tőled…

Majd így váltam én is köddé,

Mely út nem hozott haza többé, hanem a pokolba vezetett.

 

Oroszi/ 2025/ 04/01.

 

 

 

 

Amikor úgy telnek a nappalok,

Hogy éppen nincsen őrangyalod,

Pedig a te csodád e kéktenger volt.

Tükörképnek összetörve tőrbe csal az élet,

A kivérzett fájdalom  ahova az ember fürdeni jár akár a hold.

 

Az éter túlsó partján e kortárs világ,

Ki korhely levesnek megfőzte Noé galambját.

A líra közhely pocsolya lett,

Hol nem érnek a szép szavak fapatkát.

 

Istent játszik kéj dunnában e világ ciha,

Mint mély röptében Ikarusz, és fia, költő ott mind.

Az ember ki becsvággyal forgatja tollát noha,

Azt nem hordja hátán a felhő soha, de most az-az igaz pedig link.

 

Veszprém/ 2025/ 03/26.