TURIKARI68 blogja

 

 

A kapzsi embert is felfújja a metán,

És netán a hitéért még ölni is képes,

Nem nyomasztja a valóság terhe!

De aki tiszteli urát, s nem ilyen kerge, van benne alázat,

Kifogják innen ha eljő a halászat,

És az istennek is van vele terve.

 

 

A templomokba giccsnek aranyat vittek

S takarnak a papok!

De a mi életünk kincse, ímhol a feszületen te golgota szent virága.

A ma lélek orvosa latinnal kísért, visszaszáradni az avarba az, tesz pontot a békére

Ahogy visszaszöknek agyunkból a letöltött appok

Ó de kár hogy ólommérgezés ült reá erre a világra.

 

 

 

A béke egy illúzió, csak a retinák róla roló alatt álmodnak

Hol e kómára ébredve ez az ízlelés létezése,

Becsorog a nyáladon.

Te nem váltál gonosszá közbe, s ezt tudja az ég is!

De mégis valahogy valóságos lett a fájdalom.

 

Gic/ 2023/09/28.

 

 

Nem hittetek mitek volt,

Tán az ember csak egy szürke folt

S minden mi szent nekem nektek ócskaság!

Ott voltam előttetek éppen remegve

Akár a délibáb.

 

 

Ironikusan krónikus,

Ahogy tehetetlenül lestük egymást a valósággal.

Mindenki a másikra várva,

Magába zárva a pillanatot ez adóssággal.

 

 

De a test a bőrivel fizet,

Mit elsőnek lenyűnek róla.

A léleknek meg, ha éppen kedve szottyan

Tükröt tartva eléd, az égből, ismét a földre pottyan.

 

Csak az embernek drága az irha és hogy örökké kérhetsz!

A mennybe meg olyan e portéka, mint a foltos zsák.

Ha elég gazdag vagy azt hiszed, örökké élhetsz

És belül tömény lesz a boldogság.

 

Gic/ 2023/08/17

 

 

Meztelen lelkem aggódva öltözteti a csend

Egy emlék felébredt bennem, mely valahol pihent

Ímhol a gardróbba tán holmi bánat akadt.

Egy könnycseppnyi mosollyal

Hisz, volt idő mikor ajkunk e tükör előtt összeragadt.

 

 

Játszik velem az elme félszegen!

Nem látni téged, csak ha sandán mögé nézek.

De mikor, mint egy festmény olyan voltál

Ahol a virágos réteken a bibék még

Porzó nélkül nővé érnek.

 

 

És én meg rólad álmodtam az ostoba

S fel is ébredtem benne téged találva!

Hol mostoha voltál, s vagy!

Ki másnak kienged, de nékem már hirtelen halálra fagy.

 

Gic/2023/ 08/ 06.

 

 

Íme, nyitott könyv lett az életem,

Melynek a módját is megadtam.

Templomokban a bűnbocsánatot, ha kérhettem,

Hiába mert az ember előtt mindent letagadtam.

 

 

S amíg az írástudók boncolnak,

A szavaimban hibát keresnek.

Hol már-már néha szent vagyok,

De hahó! Voltam én bizony sokszor eretnek.

 

 

Ezért mindennap eljött az ima ideje,

S amihez e sors léha korcs lett, most megteszem!

Hogy bevalljam én is loptam, csaltam, s hazudtam,

És ez az ember, néha állat volt, néha nem!

 

 

Mert olykor tévedtem, de anyám minden bűnöm alól feloldozott,

Istenem, még élhettem engem, a bolondot! Tán nem hasztalan.

Ahogy hullok vissza a porba,

De hiába vetnek ismét, ha e lét folyton magtalan.

 

Oroszi/ 2022/11/13.

 

Túlvilági tekinteted dereng most felém,

Akár holdvilág a havon.

Bár mosolyod még néha megrian,

Mint fagyos jégtükör a tavon.

 

Illatod csak emlék lett sötét korom,

Egy melléklet, mint földnek a trágya.

Művi lettél, egy korcs tápanyag

Én pedig melletted egykoron így árva.

 

Tudom, még néha kipottyanok belőled,

Mikor a hajadba túrsz.

Eszedbe jutok, ahogy tipor a Tibor,

S reményt csepegtet beléd Sebastian Kurz.

 

2021/12/12