TURIKARI68 blogja

Kritika
TURIKARI68•  2021. június 12. 21:18

Tulajdonképpen valójába.


 

Konkrétan, tulajdonképpen, valójába nem is tudom a teljes igazságot,

Csak megérzéseimre hagyatkozva próbálom kibogozni a szálakat amely, mint egy gonosz pók fonala egy potrohból származott.

Csak azt sejtem, hogy mint a hárpiák kirajzottak a panoráma utca egyből, ahol az istenektől szárnyakat kaptak.

Eszükbe sem jutott talán, hogy a végén minden egy ugyanazon helyre kerülünk, bár még egyesek a krematóriumba nyakatekerten, addig másokat, ha anyagilag megengedhetik maguknak elbújva a fű alatt lebomlanak.

Lelkünk fel lesz lőve a felhőbe! És ott fog keringeni egy csomó minden mással, többek között a vényköteles orvosi receptekkel együtt.

Még le nem hívja valaki e szimulációba, tán konkrétan pont a panoráma utca egybe!

Régen állítólag! De csak állítólag, Mózes volt a kapcsolattartó, postagalambot küldtek, olajággal még nem tartva a fertőzésveszélytől, tán akkor ismeretlen betegség volt a madárinfluenza meg egyebek.

Most email érkezik, sziasztok, megszólítással, persze csak a hárpiáknak, kikkel tegező viszonyba vannak.

Van köztük, akit el is küldtek a Fiastyúk csillagképbe, hogy ott létesítsen teljes vírusmentes telepeket.

És állítólag, de csak állítólag! Aki oda e szűk elitbe bekerül, már választhat magának nyelvet is!

Mintha a külvilág csak egy érintőképernyő lenne egy nagy ablak, amin keresztül manipulálnak minket, szerencsétleneket a terepasztalon a panoráma utca egyből.

És e nyelvek tisztogatják is őket rendesen, mint valami macska a fülük mögé benyúlva

Rendesen, a feljebbjutás reményében.

Hogy ne keljen legelészniük az ínséges időkbe pipacsmezőkön kóborolni,

A még ehető növények között.

Inkább különféle idegen szavakat használtak, mint a földönkívüliek, amikről persze azt sem tudják mi az eredeti jelentésük, csak úgy feltűnési viszketegség, ahogy kombinálják a testpermettel.

Amitől olyan irreálisan oda nem illő szagot hordoznak magukkal.

De konkrétan tulajdonképpen valójába fogalmam nincsen, és azt hiszem szerintem, hogy nem is tudom mi történik és miért az egyszerű hétköznapi emberekkel.

TURIKARI68•  2021. március 21. 13:21

Egy tavasz általában.


 

Séta közben egyszer,

Egy szépséges napon.

Mint foltokban megmaradt bárányfelhőkön a napsugár,

Sétáltam a havon.

 

Költözött a tél,

Egy nagy bőröndbe pakolászva.

E foltokban megmaradt hó,

Volt eldobált gúnyája.

 

Mögötte ott sompolygott

Már a kikelet.

De az erőtlen napsugár titokban,

Azért hóvirágot nevelgetett.

 

A fakopács férget keres,

Prédája még álmoska.

Nagyobb szerencséje volna, suttogtam a fülébe,

Odabent a városba.

 

Ott minden olyan művi,

Még az élet sem valódi.

Könnyű egy galambdúc negyedik emeletén,

A semmittevésben kallódni.

 

Ott jelen van az összes évszak,

Szinte minden egy helyen.

Zacskós leves, szögletes álmok,

S a féreg is, mely a testben megterem.

 

2019/ 02/ 10/ 19:10.

 

 

 

TURIKARI68•  2021. március 10. 17:04

A színdarab.


 

Árnyékok futnak a porba,

Megcsonkított napsugár melegíti deres szakállam.

Óriási léptekkel kuncsorog a bánat felém,

Gyere csak! Jó helyed lesz itt nálam.

 

Elférsz itt belül,

Nem kell boldognak lenned szüntelen.

Becsapva önmagad,

Itt teheted azt, ami vagy bűntelen.

 

Az egész bolygó egy nagy színpad,

S kezdődik is az első felvonás!

Úgy hittem én rendező leszek, de ereimben megdermedt a tinta,

S most úgy teszek mintha, költő volnék,

Pedig nem vagyok csak tollvonás.

 

Az emberi természet sötét démonai,

Már ott ülnek a páholyba.

S felrándul a ködfüggöny, hol kakaskodó fácán künn a réten!

Sörétes gondolatok várják is őt, forró ölelésben.

 

Alkatilag lehetnének,

Ők is vadak.

De fantáziájuk gyorsabba golyónál,

S előbújnak akkor az agarak.

 

 

Mekkora pazarlás ez!

A szomszédban még csak baktériumok sem hemzsegnek.

Nem biztos, hogy jól tette a dramaturg,

Hogy tejhatalmat adott az embernek.

 

2018/ 09/ 30/ 07:15

 

 

 

TURIKARI68•  2021. március 3. 18:56

Mi kell a nőnek.


 

Mi kell a nőnek?

Műköröm fodrászat.

A férfitól segítség a konyhában,

Hogy ne legyen szaga a kontyának.

 

Szemére műpilla,

Arcára sminkfesték.

Buli, sok pénz,

Estére nem a dicsértessék.

 

Nem hatják,

Meg a könnyek.

Bár gyakran olvas,

Romantikus könyvet.

 

Gyermekből is,

Csak a sajátja.

Mibe önmagát,

Gyakrabban meglátja.

 

Ez kell hát,

A mai nőnek.

A férfit közben lecseréli,

Még porontyai lassan felnőnek.

2018/ 03/ 30.

TURIKARI68•  2020. december 25. 13:46

Ajka.

Ajka.

 

Fekszem egy álmon,

Alattam bársony női hang.

Az utcán száguldó autók,

Visszhangzik tőle a gang.

 

A cserepekben kiszáradt virágok,

A múlt kedves emléke.

Szerelmet ébresztett bennem egy tündér,

De már most rothad az elméje.

 

Az egyik galambdúcban lakik,

Szárnya még suhog néha, de a lelke tele fekéllyel,

E sötét szobákba zárta bennem a fényt,

Puha műkörmös tenyérrel.

 

Nem vagyok már élő,

Csak porcicákkal hadakozok a sarokban.

De tudatára ereszkedek, mint egy pók,

S érzem szuszogását a néhai hajnalokban.

 

A város közben mit sem sejt,

Burjánzik tovább, mint egy beteg sejt.

Én már nem létezőn, ott zokogok az ábrándok tükrében,

Várom az érzést mi elemészt végleg a szerelem üdvében.

Turi Károly/ 2018/ 04/28/ 19:30   

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom