TURIKARI68 blogja
KritikaA nagy mesekönyv.
1/
Ma becsapódik a nagy mesekönyv
Mert a jóságos történeteken ármánykodás tapogat.
Felnyílik a kölyök szeme
S az idő nyálazva forgatja a lapokat.
2/
Mindjárt az első oldalon,
Fogoly, s fácán repdes.
Eddig nem tudta a pulya
Mért lesz belőle gazdag leves.
3/
Aztán a többi lapon,
Egy sima gulyás alapon pörkölt rotyog.
Belé vörösbor ömlik,
Ahogy az üveg kotyog.
4/
Nemrég még malacoknak igazgatta
Puha vackát.
Most a tűz pattogat alatta
Egy csimaszos fát.
5/
De még valami mozog az erdőbe
Őt is golyóspuska várja!
Fut a suta,
Döglött már a párja.
6/
Elaludt a gyermek is, szinte szárnyal
Mint egy madár már, ki sosem szédül.
Jó éjszakát gyerekek, pszt!
Sörétet kap végül.
Turi Károly / 2004-12-31
Nem adom fel.
A teher mely a vállamat nyomja,
Azt mondja, ne adjam fel.
Cipeljem, vigyem hazáig,
Addig ameddig csak kell.
De útközben azért jó volna megpihenni,
Mit a sors adott levetni belőle a bánatot.
Szögre akasztva a kalapot, nevetve,
Mint egy suhanc, ha jő a nyár levetve eldobni e kabátot.
Langyos eső lenni ismét, innom adva a vetésnek,
Mely, ha kisírta magát talán hazamegy.
De nincs nyom mi hozzád elvezet a világ betépett, más lett az élvezet,
S úgy járok otthon, mint a nagy Mohamed.
Oroszi/ 2025/ 04/ 05.
De...
Mindig is voltak szavaim, amik szóltak,
Egy-egy mesébe illő történetem.
Mi valósággal megjárta a poklot,
De engem nem ismert még a történelem.
Pedig szerelmes voltam beléjük,
De ez a világ is iszony, meg fog engem csalni.
Akkor leszek csak igazán mélyen,
Ha felüti a fejét fű alatt vajmi kórság.
És én bizony meg fogok majd halni.
Kozmikus álmunk a csend,
Az idegen nyelvű random mennyország,
S bevenni egy tollvonással Jeruzsálem falait a csodákig.
Ha előre engednek a traktusok, mert olyan lesz a hely akusztikája,
S végre nem berregnek hajnalban a parasztok,
És az eke sem fordít le konyhanyelvre, de leér a feltámadás odáig.
Veszprém / 2025/ 04/03.
A mesék kora.
Bárlistád részese voltam a múltban,
S te érezések nélkül járkáltál bennem,
Sosem hagytál hidegen.
Én kívülről láttalak hol szép szavaid bántanak,
S lettünk olyanok, mint két idegen.
A mesék kora volt,
Honnan zülleni ébresztett a valóság.
Miből e világ bennem a pengéig, s kötélig szédül,
Akár az aranyhal elúsztál kívánságok nélkül,
Mint az adósság.
Többé nem hozott vissza elém csak a gyűlölet, ami nőtt!
Pedig elkövettem magunkért mindent mi szeretett.
Mit belőlem a szerelem alkotott, kreált, sőt egyre messzebb vitt tőled…
Majd így váltam én is köddé,
Mely út nem hozott haza többé, hanem a pokolba vezetett.
Oroszi/ 2025/ 04/01.
Kórtársak.
Amikor úgy telnek a nappalok,
Hogy éppen nincsen őrangyalod,
Pedig a te csodád e kéktenger volt.
Tükörképnek összetörve tőrbe csal az élet,
A kivérzett fájdalom ahova az ember fürdeni jár akár a hold.
Az éter túlsó partján e kortárs világ,
Ki korhely levesnek megfőzte Noé galambját.
A líra közhely pocsolya lett,
Hol nem érnek a szép szavak fapatkát.
Istent játszik kéj dunnában e világ ciha,
Mint mély röptében Ikarusz, és fia, költő ott mind.
Az ember ki becsvággyal forgatja tollát noha,
Azt nem hordja hátán a felhő soha, de most az-az igaz pedig link.
Veszprém/ 2025/ 03/26.