TURIKARI68 blogja
KritikaAz illúzió
A kapzsi embert is felfújja a metán,
És netán a hitéért még ölni is képes,
Nem nyomasztja a valóság terhe!
De aki tiszteli urát, s nem ilyen kerge, van benne alázat,
Kifogják innen ha eljő a halászat,
És az istennek is van vele terve.
A templomokba giccsnek aranyat vittek
S takarnak a papok!
De a mi életünk kincse, ímhol a feszületen te golgota szent virága.
A ma lélek orvosa latinnal kísért, visszaszáradni az avarba az, tesz pontot a békére
Ahogy visszaszöknek agyunkból a letöltött appok
Ó de kár hogy ólommérgezés ült reá erre a világra.
A béke egy illúzió, csak a retinák róla roló alatt álmodnak
Hol e kómára ébredve ez az ízlelés létezése,
Becsorog a nyáladon.
Te nem váltál gonosszá közbe, s ezt tudja az ég is!
De mégis valahogy valóságos lett a fájdalom.
Gic/ 2023/09/28.
Nem hittetek.
Nem hittetek mitek volt,
Tán az ember csak egy szürke folt
S minden mi szent nekem nektek ócskaság!
Ott voltam előttetek éppen remegve
Akár a délibáb.
Ironikusan krónikus,
Ahogy tehetetlenül lestük egymást a valósággal.
Mindenki a másikra várva,
Magába zárva a pillanatot ez adóssággal.
De a test a bőrivel fizet,
Mit elsőnek lenyűnek róla.
A léleknek meg, ha éppen kedve szottyan
Tükröt tartva eléd, az égből, ismét a földre pottyan.
Csak az embernek drága az irha és hogy örökké kérhetsz!
A mennybe meg olyan e portéka, mint a foltos zsák.
Ha elég gazdag vagy azt hiszed, örökké élhetsz
És belül tömény lesz a boldogság.
Gic/ 2023/08/17
Egy emlék.
Meztelen lelkem aggódva öltözteti a csend
Egy emlék felébredt bennem, mely valahol pihent
Ímhol a gardróbba tán holmi bánat akadt.
Egy könnycseppnyi mosollyal
Hisz, volt idő mikor ajkunk e tükör előtt összeragadt.
Játszik velem az elme félszegen!
Nem látni téged, csak ha sandán mögé nézek.
De mikor, mint egy festmény olyan voltál
Ahol a virágos réteken a bibék még
Porzó nélkül nővé érnek.
És én meg rólad álmodtam az ostoba
S fel is ébredtem benne téged találva!
Hol mostoha voltál, s vagy!
Ki másnak kienged, de nékem már hirtelen halálra fagy.
Gic/2023/ 08/ 06.
Az ima ideje.
Íme, nyitott könyv lett az életem,
Melynek a módját is megadtam.
Templomokban a bűnbocsánatot, ha kérhettem,
Hiába mert az ember előtt mindent letagadtam.
S amíg az írástudók boncolnak,
A szavaimban hibát keresnek.
Hol már-már néha szent vagyok,
De hahó! Voltam én bizony sokszor eretnek.
Ezért mindennap eljött az ima ideje,
S amihez e sors léha korcs lett, most megteszem!
Hogy bevalljam én is loptam, csaltam, s hazudtam,
És ez az ember, néha állat volt, néha nem!
Mert olykor tévedtem, de anyám minden bűnöm alól feloldozott,
Istenem, még élhettem engem, a bolondot! Tán nem hasztalan.
Ahogy hullok vissza a porba,
De hiába vetnek ismét, ha e lét folyton magtalan.
Oroszi/ 2022/11/13.
Elengedés.
Túlvilági tekinteted dereng most felém,
Akár holdvilág a havon.
Bár mosolyod még néha megrian,
Mint fagyos jégtükör a tavon.
Illatod csak emlék lett sötét korom,
Egy melléklet, mint földnek a trágya.
Művi lettél, egy korcs tápanyag
Én pedig melletted egykoron így árva.
Tudom, még néha kipottyanok belőled,
Mikor a hajadba túrsz.
Eszedbe jutok, ahogy tipor a Tibor,
S reményt csepegtet beléd Sebastian Kurz.
2021/12/12