TURIKARI68 blogja

Vers
TURIKARI68•  2020. május 22. 08:53

Május.


Május.



Ott ténfergek a teremtett világ végén,

E szörnyeteg május elvakit.

A bodza bokor hozza a nyíló csillagait

Faggatom az illatait hátha éreznek irántam  valamit.


A lombok között még valahol ott bóbiskol az éjszaka, ki aludni nem bír,

De már sorsom mint az alkonyat 

Batyút kötve jön felém.

Kalapja alatt gyepet pödörve sötét hideg sír,

Hol a rögökre ágyat vet a remény.


Karon fogva ballagunk, 

Mosolyod előtt mint két jó cimbora.

De mire kiteljesedik rajta is a kikelet,

Mögöttem bezárja tán kapuit ez iskola.


Csak a szavak hagynak nyomot utánam,

A betűk melyek mint gyűrött bárányfelhők 

Csordába legelésznek az égben.

Tán jó pásztorom lesz tekintheted,

Mely nedvesség nélkül terelget e légben. 

TURIKARI68•  2020. május 20. 08:55

Fehér hintóban



Fehér hintóban.


Egy fehér hintóban utazunk,

Én, és ő mint egy tündéri álom. 

Reményt ad, majd tükröt tart elém,

Hol nem sikerül valósággá válnom.



Ostoba szóból állok,

Mire senki nem figyel.

De fortyog valami a pitvarokban, 

Amit ő se hisz majd el.



Lelkem találkozott veled a poros úton,

Innom adtál , majd megetettél.

Csak sompolygok utánad azóta,

Hisz te teremtettél.


Nem vagy más mint egy higgs bozon

Mely után száguldozok mint a foton. 

És ez volt az a báj,

Mi tömeget adott, s testet ami ennyire fáj.

 


TURIKARI68•  2020. május 19. 18:49

Bennem élsz.

Élt bennem a remény,

Pár napig.

Előttem volt arcod s szőke hajad,

Mely bánatommal leomlik a váladig. 


Tekinteted sodrása,

Szédít folyton szüntelen.  

Eltünök  odaveszek,

Szégyenkezve büntelen.    


Elhord mellőled  a szél,

És mindenemnek lába kél. 

Akár a sirhalom, kiveszik belőled  emlék, ahogy lelegelésznek  rajtam a tikkadt szöcskék, S eltűnök mint az írmagom .


Könnyed néha lehetne manna,

Mely e szomjas földben innom adna.

Hogy bele halok, nem mondtam mert nem szabad,

S te is annyit csak,ne éld bele magad.




  

TURIKARI68•  2020. május 19. 17:04

Ima.

Köszönöm uram hogy velem vagy,

S meghallgatod imámat.

Kérlek tekints a szívembe,

Nekem meg e világnak.


Szólíts engem a gonosz ellenébe,

Mert utam szenvedés és pokol.

Méltó legyek az áldozathoz,

Mit a kereszten hozol.


Segíts nekem uram,

Ne hagyj engem magamra kérlek.

Hogy ne tünjek el hasztalan,

Tettek nélkül végleg.


TURIKARI68•  2020. május 19. 08:18

Egy olyan világból jövök.

Egy olyan világból jövök,

Hol a fájdalom zömök,

S a boldogság vézna.

A napsugár bujkált, a felhők mögött becsapva néha.


Egyik perc felemel,

A másik zuhanva rád lép. 

Bele pottyansz a valóságba,

S összetörsz mint álom kép.


Beléd karol a fájdalom,

Mint a régi kedvesed.

Nem szárad ki aszott lelked,

Mert csak könnyeket látsz, keserveset. 


Magam elé húznám hàt most,

E rózsaszín felhőket.

Egy zugot   keresve,

Hol lelkem neked mindent elbőghet.


De van hogy kevés sokszor,

Kevés itt a szó.

Van hogy elég a harmat is,

De sós tenger gyűlik retinádra

Mi a bánatodnak itató.



Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom