TURIKARI68 blogja

         Elcsaltak hazulról az énekes madarak.

 

 

 

 

1/*

Tavasszal történt,

Mikor a küllő híta a párját.

Tojást rakni a fészekbe,

S alá tollból puha párnát.

 

 

2/*

Akkor, amikor láttam

Azt a sok erdei pintyet.

Igen! Akkor fogtam kezembe utoljára

Az utcaajtó kilincset.

 

 

3/*

Kiáltott a fán

Egy gyönyörű rigó.

Sárga tollban pompázva

Ciró a bíró Ciró a bíró!

 

4/*

Oly jó volt hallanom

E gyönyörű koncertet.

Hogy szemembe se tűnt,

Mikor elhagytam az útszéli keresztet.

 

 

5/*

Én csak mentem

A fütty után.

S már azt sem tudtam

Délelőtt van-e vagy délután.

 

 

6/*

Az biztos, hogy

Valaki füttyentett!

De az is lehet,

Csak az érzékem füllentett.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

7/*

Egy gyorstüzelő vászonnadrág

Volt rajtam.

S egy zsíros kalap a fejemen

Ki tudja az óta már, ki tanyázik a helyemen.

 

 

8/*

De akkor megláttam egy kispej lovat a réten

Mely erre legelészett, ezen a héten.

Bagócsot kergetett, hosszú deres farka

A méteres fű meg a hasát vakarta.

 

 

9/*

Jé a laspojafán

Még üres a fészek!

A magas ló hátáról

Én most éppen belenézek.

 

 

10/*

De akkor a fejem felett

Megszólalt a nyitnike.

S lesi feszülten,

Hogy a tavaszon, ajtó nyílik e.

 

 

11/*

S volt benne valami

Tündéri turpisság is.

Mert a varázslatos tavaszon hangjával,

Ajtót nyitott a kis hamis.

 

 

12/*

Édes napsugár

Vette a tájat ölébe.

S a satnya bimbókból lett

Édes kis kövérke.

 

 

13/*

Fura dolgok kerültek napvilágra

Mi tán eddig is létezett, de mélyen aludt.

Fogadjatok el reá engemet

Mint tanút.

 

 

 

14/*

Hol úgy véltem látni

Hogy a hold szomjas, s vizet merít a tóba.

Egy pillanatig azt,

Hogy a sötét éj fejkendős anyóka.

 

 

15/*

Aztán másnap

A hajnali bíborral.

Megint rázendítettek a madarak

Örömteli hangokkal.

 

 

16/*

De valami még,

Volt odakünt!

Ami először csak,

Halk kis cincogásnak tűnt.

 

 

17/*

Mint 100 meg 100 leányka,

Sétált a tavasz kornyikálva.

A magas égből földígérő

Rózsaszín pongyolába.

 

 

18/*

Úgy járt kelt, mint egy balerina

S virágokat ültet hajlongva.

Közbe zenél, dúdol,

S bele, belecsap a pattanásig feszített húrokba.

 

 

19/*

Ó mond, honnét jössz?

S szökkensz ilyen szépen.

Ó miért pont nékem kellett téged

Megpillantanom éppen.

 

 

20/*

Tündér vagy tán?

A valóság álma.

Ki félénken settenkedik

S enyhülést lop a tájra.

 

 

21/*

Hát te? Szólt a tündér,

Hát te ilyen korán keltél,

Hogy láttál engem, el ne mond!

Bár úgy sem hinnék, s nem lennél más, mint bolond.

 

 

22/*

De azért mert meglestél,

Pedig nem szabadott volna.

Egy jó darabig, te is

El leszel majd varázsolva.

 

 

23/*

S hogy ne locsogjon erről

Folyton az ajkad.

Emberi vonásaid többé,

Senkise fogja észrevenni rajtad

 

 

24/*

S ahogy ezt kimondta,

Mély álomba szenderedtem én.

S mire megébredtem, már virágok mosolyogtak rám

Egy rét kellős közepén.

 

 

25/*

Talán a napsugár csiklandoz? Szóltam a virághoz!

Karcsú derekadat.

Vagy én vagyok netán mulatságos?

Na még a végén beleszakadsz!

 

 

26/*

De egy darázs vergődik rajt,

S azt hiszi minden nektár az övé.

Nagyon megrakodtál pajtás

Lám a puttonyod berántott a bibeközé.

 

 

27/*

Segíts inkább te nagyeszű!

Mert hegyes ám a fullánkom!

Nagy a szád ott szabadon

Én nagyon úgy látom.

 

 

 

28/*

Majd lerázlak!

S már a virághoz is léptem.

De akkor vettem észre,

Hogy még a tövéig se értem.

 

 

29/*

De hogy mászok fel reá jó gyorsan

Hogy a nagy darázs kedvét, jobban el ne rontsam.

Tán ha belé kapaszkodnék egy pergő levélbe

S odaröppennék én is a sziromközepébe.

 

 

30/*

Úgy is tettem volna,

Ha egy hancsík a túrásával, odáig nem tolna.

Innét kezdve nem volt a dolgom semmi más,

Csak várni, még a vakond odáig nem ás.

 

 

31/*

A szabadítás sem

Volt egyszerű.

Mert a darázs is nagyobb volt,

Mint én a nagyeszű.

 

 

32/*

Na ne dönögj már!

Hanem a batyudat dobd ide!

Ne félj elég súlyos

Úgysem lóghatok meg vele.

 

 

33/*

Könnyedebben zümmögsz

Ne félj nemsokára.

Én majd kapaszkodom

A nehéz hátizsákba.

 

 

34/*

Úgy is lett

Ahogyan látni véltem.

A szabadítás sikerült,

S én megint az avarba kerültem.

 

 

 

 

 

35/*

A darázs egy

Nagyot pottyant.

S szárával a virág,

A földig rottyant.

 

 

36/*

De a lenyugvó nap addigra már

Meggyújtotta a felhők alját.

Mikor meghallottam a távolból,

A kecskebéka hangját.

 

 

37/*

Biztos megázok

Idekint az éjjel.

Sehol egy melegvacok

Hiába néztem széjjel.

 

 

38/*

Egy bokor alatt

Vertem végül sátrat.

Útilapulevélből,

Összefordítva hármat.

 

 

39/*

A szentjánosbogár is

Ott vert tanyát.

Az eső elől talán,

Biztonságba érezte magát.

 

 

40/*

Az álmos fáradtságtól

Már majdnem elszenderültem.

Mikor valaki rohan felém,

Észt veszejtve őrülten.

 

41/*

Egy magamfajta

Liliputi emberke.

S fura módon,

Még szót is értettem vele.

 

 

 

42/*

Hát te, miféle szerzet vagy?

A bagoly, ha meglát, életbe nem hagy.

Én pedig ismerlek ám téged!

Ha leves volt otthon, sosem etted meg az ebédet!

 

 

43/*

Én ott lakok nálatok

Az akasztós szekrény zugába.

Egy rövidnadrág,

Kislába ujjába.

 

 

44/*

Gondoltam én,

Utánad eredek.

Nem győztem kérdezni már

Hol van a Karcsi gyerek?

 

 

45/*

De mi lett veled? Tán összementél a mosásba!

Hogy így hasonlítunk egymásra.

Biztos rosszfát tettél a tűzre

Hogy inkább hasonlítasz te is a gyűszűre.

 

 

46/*

S közben előkerült a tarisznyából

Az, amit majszol.

Én meg bólogattam közben,

Gondoltam majd szól.

 

 

47/*

Aztán csak arra emlékszem,

Hogy dörrent az ég.

Másra, semmire

Azon kívül még.

 

48/*

Másnap a nap, már cirógatta a retinámat

S álmosan néztem körül.

Rengeteg madár mindenütt,

S mind a víznek örül.

 

 

 

49/*

Akkora eső esett,

Azon a nagy réten.

Hogy egyedül hánykolódtam

A széles lapulevélen.

 

 

50/*

Pszt! Valaki jár a réten

Szólított ekkor meg a kócsag.

Látni azt nem lehet,

Érezni is, éppen hogy csak.

 

 

51/*

Tán a tavasztündér az,

Ki az átkodat hozta.

S most valamiért még éppen

E lápos rétet taposta.

 

 

52/*

Én ott himbálóztam

Mind végig.

De azok a fránya békák,

Még az esőt igen csak kérik.

 

 

53/*

S valami akkor,

Csobbant a vízben.

Először csak egy,

S aztán másod ízben.

 

 

54/*

Előttem ált a gólya

Hosszú lába, mint a dióverő pózna.

Vajon hogy jöhetett erre a vidékre!

Hosszú lábai biztosan leértek a tengerfenekére!

 

 

55/*

Repültem te oktondi!

S ha így bámulsz, bele fogsz a vízbe pottyanni.

Aztán egy gallyal ellandol

Ki az a bolond, kelepelte vissza, aki ennyit gyalogol.

 

 

 

56/*

Tényleg ennyire tudatlan lennék?

Kérdeztem a nagypólingot.

Aki minden ilyen szavamra,

Reá is bólintott.

 

 

57/*

Aztán egy tollat adott,

S szólt, maradjon meg minden gondolatod.

S akkor fejezed be hosszú bolyongásod

Mikor a tollad hegye elvásott.

 

 

58/*

S ha elfogy majd a gondolat

A tollat vissza kell, hogy add.

Véle nagy dolgokat viszel végbe

E bűvös szerszámot rajtad kívül nem veheti senki sem kézbe!

 

 

59/*

Aztán fogták magukat,

S magamra hagytak mind a ketten.

Én meg apró kezeimmel,

Egyből tovább eveztem.

 

 

60/*

Minden nagyobb fűszálon, mely kiért a vízből

Kapaszkodott valaki.

Biztosan azt lesték,

Mikor kezd majd apadni.

 

 

61/*

S mikor a tutajom

Egyik, egyik közelébe ért.

Rajta mindenki egyből

Helyet is kért.

 

 

62/*

Még egy nagy pók is,

Hatalmas csápokkal.

Hát de az a jó,

Hogy közel már a partoldal.

 

 

 

63/*

Tele volt a levél,

Mire odaértem.

Egy nagy boly állt a szélén

Még az a szerencse, hogy hangyára sosem léptem.

 

 

64/*

Katonás rend volt

Az összevisszaságban.

De barátként fogadtak,

Nem estem fogságba.

 

 

65/*

Sőt még vendég is voltam

Odabent a hangyabolyban.

S mindenem épségbe maradt

Egy zugocskában kaptam helyet, mélyen a föld alatt.

 

 

66/*

Pedig félelmetes volt a nyüzsgés

Mindenütt őr állt.

Főleg ott,

Ahol a királynő hált.

 

 

67/*

De nem vártam meg

Még kisöpörnek.

Inkább mentem

Magamtól elsőnek.

 

 

68/*

Egy hatalmas partoldalhoz értem

Még úgy délelőtt tájt.

Minek oldalába valami,

Egy nagy lukat vájt.

 

 

69//*

Kíváncsi természetem

Csak nem hagyott nyugodni.

S én bolond,

Elkezdtem feléje gyalogolni.

 

 

 

70/*

Egyszer csak,

Elém toppant a gyurgyalag.

Hé te ki vagy!

Összegyúrjalak?

 

 

71/*

De reá szólt a barátka

Hiszen ő mindenki barátja.

Meg a kis királyka

Hallgat is mindenki reája.

 

 

72/*

Aztán szólt a geze!

Hamar gyere!

Siess sürgetett a szürkebegy

Kinek eddig úgy tudtam, minden egyre megy.

 

 

73/*

Mindig is rossz voltál

Mondta a légykapó.

Reá helyeselve

Billegette farkát az őszapó.

 

 

74/*

De nékem ekkorra már

Hangosan korgott a gyomrom ám.

Kémleltem a tájat

Akár egy kormorán.

 

 

75/*

Még meg nem láttam a meggyvágót

Ki megroppantott épp egy magot.

Ha megkérem szépen

Egy darabot biztos, hogy hagy ott.

 

 

76/*

Nem is olyan egyszerű

Eljutni odáig.

Hisz a nagy gazba,

Nyakig merültem s nem bokáig.

 

 

 

77/*

A nádas sás,

Odafentről kisebb volt.

De a közepén ott,

Egy kisebb vizes tiszta folt.

 

 

78/*

Útba esett egy fa is

Miről jobb, ha körül nézek.

Sudár termete tetején,

Barna kánya fészek.

 

 

79/*

A fészkében újságpapír,

Nahát, ilyen is van ma már?

Még hogy egy

Olvasni tudó madár!

 

 

80/*

Csak azzal bélelte

Kiderült végül.

Mire a madár,

Egyet fordult s térült.

 

 

81/*

De akkorra én már

Lefelé csúsztam.

S így valahogy,

A kányát is megúsztam.

 

 

82/*

Alig hogy leértem,

Suhant valami felém.

E nádasok rekettyéin fészkelt

Az üstökös gém.

 

 

83/*

Hát ekkora gazba,

Nem számíthattam sok jóra.

S mire odaérek a tisztáshoz,

Rá ismertem a sártóra.

 

 

 

84/*

S onnét már

A hegy is tisztán látszott.

Rajta a sok cseresznyefa

Gyönyörűen virágzott.

 

 

85/*

A vízparton előttem termett a kisbukó

Hegyes csőre fogazott.

Nem állok le véle vitatkozni

Biztosan fog az ott.

 

 

86/*

Nem vagy jó úszó milyen kár!

Szólalt meg a hátam mögött, egy bolondos madár.

Leshetett egy ideje vagy látta, hogy jövök

Ő volt a feketenyakú vöcsök.

 

 

87/*

Viccelődött hogy e fiatal tóban

A hal nem fordul elő, esetleg apróban.

Mit akarnék én e tóval!

Mennék tovább, ha nem tartanál fel a szóval.

 

 

88/*

De még utánozni is akart

S csőrhegyével, a fejem búbján megvakart.

Meg hogy nagy színész ám ő!

Eljátszik mindent, csak legyek én a költő.

 

 

89/*

A híred, kotyogott tovább,

Az terjed ám hamar.

Most bosszút állhatna rajtad

Mindenki, aki akar.

 

 

90/*

De bogárra nem léptél,

S fészket sem raboltál!

Nem vagy ma sem gonoszabb

Mint amikor akkor voltál.

 

 

 

91/*

Fura módon

Mindenki szeret.

Veled kerek e világ

Bár nem vagy belőle, csak apró kis szelet.

 

 

92/*

Ahogy így sétáltunk vitatkozva

A fodrozódó vízmellett.

A vízityúk meg szalad tova

Egy bogarat kerget.

 

 

93/*

Odabent jócskán a vízen

Merül a kárókatona.

Vendég ő is, hol hal híján

Hiába merül az oda.

 

 

94/*

A nádasban retyeg

A kerceréce.

Tán most fejezte be a fészkét

Teljesen készre.

 

 

95/*

De sehol egy béka

S a távolban mégis dörög?

Á túlzok! Nem tudtam hogy egy túzok

Ami éppen most dürög.

 

 

96/*

S megint alkonyodott

Olyan volt e vidék, mint a tenger.

Ki tudja, ha megkerülök,

Tán eljutok oda egyszer.

 

 

97/*

Ez csak talajvíz!

S nem is tenger, (szem) sem nem halastó.

A pirongató nap így hunyta le a szemét,

Mikor vadászni indult a bakcsó.

 

 

 

98/*

Kora hajnalban

A nagygoda ébresztett.

A vizenyős réten,

Már valamit evett.

 

 

99/*

A bíbicnek is

Mellette volt a fészke.

Ő majd a szántókat is

Felkeresi ebédre.

 

 

100/*

Nevettem rajtuk,

Rajtam meg a gólyatöcs!

Eridj haza! Mondta,

Téged még vár a csöcs.

 

 

101/*

Ekkor megmozdult a nádas

A madarak felköltöztek az égre.

Tán segítség jő

S hazajutok végre.

 

 

102/*

Jaj hát gubanc volt az

Összeállt a vén kujtorgó bundája.

Nem volt ám ő más,

Mint a nyugdíjas tanárnő kutyája.

 

 

103/*

Az hallottam, mindenhova odaér a mancsa 

Még ha kell, a holdat is megugatja.

A fajtája amúgy, utcai vegyes

Ő se tudja már, volt-e őse, aki nemes.

 

 

104/*

Kötélen volt mostanában

Nyoma ott a nyakán.

De meg szokott lógni

S most itt van szabadján.

 

 

 

105/*

Bár nem voltunk

Mi mindig jóban.

Lenéztem sajnos,

S megbántottam szóban.

 

 

106/*

Morgott előre már,

Tudtam, hogy így jársz, de nem is olyan kár!

Hisz most megtanulod végre

Amit nem eszel meg, nekem hozod ebédre.

 

 

107/*

Velem jöhetsz, ha gondolod

S e bolyongásod megoldhatod.

Igen boldogan! S a fülére felcsimpaszkodtam

De előbb még mormogta, kikujtorgom magam.

 

 

108/*

Szaladt velem ki a sártóból, által egy füves réten

Na végre nem estem hasra a pipitéren.

Sehol még egy út nem látszott

Csak a nap volt biztos, mely a fürtjeimmel játszott.

 

 

109/*

A magasból akkor,

Egy rétisas jő elő.

Elbújtam gubanc füle közé,

Bár igaz hogy csak dögevő.

 

 

110/*

S mikor e veszély elmúlott,

Akkorra már nyomunkban csak a pajzsos cankó kullogott.

De gubanc gyorsabban kutyagol

Ő meg csak úgy ráérősen gyalogol.

 

 

111/*

Nézd, ott egy madár

Tán eltörött a szárnya.

Bajban van nagyon

S most segítségünk várja.

 

 

 

112/*

De mire odaértünk volna,

Ő magát mindig egyre messzebb tolta.

Elcsalt a fészkétől jöttünk rá hamar

Semmi egyebet, mást nem akar.

 

 

113/*

S mikor tisztes távolba értünk,

Ő a repülés nagymestere arra eszméltünk.

De egy darabon azért még elkísér

Ő volt a furfangos réti csér.

 

 

114/*

Összejártunk mi mindent a világon

Keresztül réten, nádason, hínáron.

Láttuk a hangyabolyt fosztogató zöld küllőt,

S köveken sütkérező őshüllőt.

 

 

115/*

Cigány tyúkot, mely

A bokrok, alá fészkel.

Seregély csapatot,

Mely ősszel gyümölcsöket lékel.

 

 

116/*

Megkergetett bennünket a szalakáta

Őbenne bizony, nem akadtunk barátra.

Volt szántókon ugráló hantmadár,

Ki azt mondta ennyi rím, szinte hanta már.

 

 

117/*

Mikor a fűzkerti hídhoz értünk,

E kis patakot már ismertem jól.

Medre olyan volt, mint egy kanyon

Na itt töltsük az éjszakát, szólt gubanc azon az alkonyon.

 

 

118/*

Álmomban pehelypaplannal takaróztam,

S anyám éjjel többször is megcsókolta a homlokom.

Rántott hús volt ebédre,

S meleg levese hömpölygött a torkomon.

 

 

 

119/*

Kis pohárkában almakompót,

S a ruha alatt bukta kel.

Mire odaérek,

Biztos már csak enni kell.

 

 

120/*

Másnap a műútra nem mertünk kimenni

Gubanc a kocsik, én a kóbor macskák végett.

Így aztán egy kövér veréb az,

Amiből nekik ebéd lett.

 

 

121/*

Egy fa dőlt keresztül a patak két partján

Így mentünk által.

Gubanc előre fele,

Én reszketve ültem rajta háttal.

 

 

122/*

Gyerekek sivalkodtak a kovácsgödörbe

Összevesztek a sátron.

Pedig nem is voltak sokan,

Alig hogy csak hárman.

 

 

123/*

A nagy fűzfán gerlepár költ,

Melynek alsó ága földig hajol.

Alatta egy részeg ember,

Ki a kedveséről sírva dalol.

 

 

124/*

A szélső ház kerítésén

Gubbaszt egy májköves tik.

Ej annak a nyelvét,

Már csak az Istenek értik.

 

 

125/*

Gubanc is szólt

Haza értünk a nemjóját.

Eridj most már

Vigye el mindenki a maga balhéját.

 

 

 

126/*

Egy parasztháznál letett

Hol nagykalapos öreg ült a hullató alatt.

Kötényében néhány körte

Néki elég is volt e néhány falat.

 

 

127/*

Aztán kiáltott hangosan,

Giza hol a pipám!

Hát nem tudja

Hogy már a szájában van idesapám.

 

 

128/*

A templom atya attya volt

Egykor dolgos serény.

Mamár inkább rívós,

S bolond is lett szegény.

 

 

129/*

Hát végre én is haza értem!

S a nagy veréstől igen csak féltem.

De észre sem vett anyám

Jaj! Jaj! Ne taposson reám.

 

 

130/*

Oly pöttöm

Voltam én még akkor.

Hogy még egy gyermek is

Játszva felmarkol.

 

 

131/*

Az ereszcsatornán másztam felfele

De valahogy a hólkörnél megcsúsztam.

S mire észbe kapok,

Már egy sárfészekben nyújtogatom a nyakam.

 

 

132/*

Egy fészek volt, ami megmentett

Hát igen van még csoda!

De kidobott a fecske onnét,

Mert hogy, hogy kerültem én oda!

 

 

 

133/*

Szálltam, szálltam behunyt szemmel

S már csak arra eszméltem!

Hogy ott állok az utcaajtónál,

S a kilincsen van a kezem.

 

 

134/*

Nem voltam sokáig?

Vagy talán, nem is keresett mostanáig!

S hunyorgatva tartottam oda az egyik felem

Édesanyám maga az éjjel nem álmodott velem?

 

 

135/*

Bolond vagy te szólalt meg kecsesen

Talán már az is maradsz!

Ha kertnek küldelek,

Te biztos, hogy utcának szaladsz.

 

 

136/*

Valahogy nékem is

Oly hosszúnak tűnt e nap.

Te de talán megint csavarogtál?

Én azt hittem, hogy iskolába vagy.

 

 

137/*

Igen ott voltam!

Bólintottam rá hamar.

Mert éreztem hogy a fejem

Az asztalon koppanni akar.

 

 

138/*

S e perctől kezdtem kételkedni benne,

Hogy e bolyongás, valóságos lenne.

Az, biztos, hogy a történéseket hallom, s látom!

Lehet hogy elnyelt egy pillanatra saját belső világom?

 

                                                                                           Turi Károly / 2004-06-11/

139/*/

Hát így történt!

Anyám ekkor leengedte a kezét s a kötényt.

A madarak meg újra érthetetlen nyelven csicseregtek a fán

De én e naptól, már messziről köszöntem gubancnak az utcán!

 

A félkegyelmű és az esperes.

 

 

 

1/*

Tojásszedő Szent Károly

Mikor a földön járt.

E dolgokat látva,

Tollat ragadott mindjárt.

 

2/*

Teremté Isten az embert

Valamikor régen.

Teremté, jókedvvel,

Hogy néki örülhessen

 

3/*

S az ember épít templomot néki

Hol esze szerint érdekeit meg óvja s védi.

Született hát egy fura történet,

Miről a normális ész azt gondolná, hogy tán meg sem történhet.

 

4/*

Van hát egy ragyogó elme,

Ki szinte mámorosan úszkál, röpköd a dicsőségbe.

Ő a kisfaluban az esperes!

Ki mise alatt boros, de utána inkább csak seres.

 

5/*

S vele ellentétben

A másik oldal.

Kit valóban megáldott Isten

Kevés ésszel, de igaz szóval.

 

6/*

De hát nékem van itt a legnehezebb dolgom!

Nékem kell ajkukat tollammal megzaboláznom.

De mégis leírni mindent bátran!

Hogy véle fületeket meg ne bántsam.

 

7/*

Megszólalt hát a harang a régi toronyba

Hívó szóvolt minden, bimm-be s bamm-ba.

Gyűlik már az eklézsia

Mint minden héten Vasárnapra.

 

8/*

Lesik az utat,

Melyen már valahol tán a szekér is ott futhat.

Egy papsipkát hömbölget a szél a poros úton,

Mely elhagyta gazdáját, nincs a kobakon.

 

9/*

Nincs hát a kobakon,

Mert a gazdája még a bakon.

Fent ül ő a tüzes szekéren

S álmodozik serényen.

 

 

 

 

10/*

Amíg zötykölődött letyegő fejjel,

A szél meg birkózott nyakában a nagykereszttel.

Nem akarja ő az esperst bántani

De jól el tud véle a faluig játszani.

 

11/*

De nem csak a szél játszik itt,

Hanem egy bolondos gyermek ki álmokat, gombolyit.

S a cinkosa mind ebbe,

Az a tökéletlen elme.

 

12/*

Oda ér lábához a szél

S vele a papsipka.

Ő tágranyílt szemekkel

A mivoltát kutatja.

 

13/*

Aztán ahogy a kocsist is meglátja,

Rögtön kacagásra nyíllik kövér pofikája.

Meg kell dögleni a nevetésbe!

Hogy megy így be a sekrestyébe?

 

14/*

Meg kell dögleni a nevetésbe!

Szalad be a faluba, s fejében a papi süveg.

Úgy hiszi, hogy így őt

Senki nem ismerheti meg.

 

15/*

Az első alkalom néki,

Hogy majd ministrál.

Álszent a lányka

Ki mellé majd segédnek oda áll.

 

16/*

Hosszú barna a lófarok,

Mely bizony még a tomporáig is lelógott.

Apácának adják, a faluban azt beszélik!

Ha közben vele más egyéb meg nem történik.

 

17/*

Kívülről ismer már minden zsoltárt,

Minden rejtélyt mely a sorok között bujkált.

A prédikáció nagymestere

Ha nem jő az esperes a szentmisére.

 

18/*

El is hiszik minden szavát,

Mit mond.

Glóriát kap a fejére,

S a végén szárnyat bont.

 

 

 

 

 

 

 

 

19/*

De most befordul a kocsi a főtérre,

Vasárnap délelőtt féltizenkettőre.

S a bakról a pap lelépve megragadta a hatalmas bőröndöt, 

Melyben az ezernyi titok, s a nagy tudomány rejtőzött.

 

20/*

Szinte marakodott érte a két gyermek!

Nagy fülét, jobbról, s ballról ragadták meg.

Alig bírták a dupla fenekű bőröndöt

Gazdája meg csak mögöttük sétálva őrködött.

 

21/*

S mikor a templom ajtóba léptek,

Ujjukkal a szenteltvízhez értek.

S ahogy a piros szőnyegre ráléptek,

Hát már akkor minden pénzt megértek.

 

22/*

Odabent a sekrestyébe aztán,

Valami titkos dolog történik.

Ahogy a pap,

Színes ruhájába átvedlik.

 

23/*

De megszólal a csengő a falon!

S megjelenik az oltár előtt a coffos lányka, a pap, meg a pufókarcú ludbalon.

Felállnak jöttükre a hívek

Kinek van ujjgúnyája? Az most mutassa meg!

 

24/*

De úgy látszik unalmas a szentmise!

Vagy csak a lánykát nem indítja meg semmise.

Nagyokat ásít az oltár mögött a széken,

Nem látszik a keze! A szájában eltűnik könyékig egészen.

 

25/*

De nem így a pufókarcú ludbalon!

Őnéki tetszik az előadás nagyon.

Böködi is a mestere őt,

Meg ne rázza még azt a szép csengőt.

 

26/*

Közeledik az áldozás

S ízlik néki az ostya.

Az esperes ujját,

Majdnem tőből leharapja.

 

27/*

Úgy kellett belőni a szájába!

Egy jól célzott mozdulattal a nyelve hátuljára.

Be kellett tanulni hamar ám e trükköt!

Mert az esperes épsége, igen csak ettől függött.

 

 

 

 

 

 

 

28/*

Így hálát adott

Minden egyes áldozás után a pap.

Ha az ujja,

Ujjsebet nem kap.

 

29/*

S a történet itt akár

Véget is érhetne.

Ha a pap a fejébe nem veszi,

Hogy őt megnevelje.

 

30/*

Így minden mise után délután,

Oktató volt az illemórán.

Oktató, s szenvedője a gyermeki észnek

Mert nem látta előjelét a csúfos vereségnek.

 

31/*

Egy alkalommal, ahogy végetér a mise,

Ami ugyanúgy zajlott, rajta nem változott semmise.

A sekrestyében van a gyülekező

Az illemóra ma is kötelező.

 

32/*

S ha kötelező, szaladt hát

Csak úgy vagdalódott utána az ördögbőrkabát.

S ahogy rohant a padok között,

Hol a templomatyával, hol a coffosal ütközött.

 

33/*

Várta őt már a gyóntatószékben

Mintha trónuson ülne a pap.

Jaj hogy a gyermekfülnek

Milyen sületlenség az, amit ő ott kap.

 

34/*

Térdelj le fiam!

S fogadd el, hogy nékem van igazam!

Ne mondj ellent nékem soha!

Mert nem történik veled csoda.

 

35/*

Elég csoda az

Hogy kegyelmedet látom!

Borsódzik is tőle

Rendesen a hátam!

 

 

36/*

De furdalta

Oldalát a kíváncsiság.

Hátha igaz mindenszó

S nem hazugság.

 

 

 

 

 

37/*

Micsoda csoda?

Kérdezte suttogva a gyermek.

Kegyelmeddel tán,

Már meg is történtek!

 

38/*

Velem már megtörtént fiam

Egykét dolog!

Lásd, tisztelet övez,

S én belőle táplálkozok.

 

39/*

De atyám milyen szentek azok?

Kiket kegyelmed mámorosan látogatott!

S ezzel fel is ugrott a helyéről pufókarcú ludbalon!

Mert hamarosan kinéz a gyóntatószékből egy pofon!

 

40/*

Rohant s megsem

Állt ő hazáig.

Jó húsba van a szentem,

Még az inge is átázik.

 

41/*

S amint beront a házba,

Rögvest az asztalhoz ül!

Pufók arcát, ahogy mamája meglátta

Még a legnagyobb haragjából is megenyhül.

 

42/*

Ha ő eszik,

Olyan a konyha, mint az étterem!

Mit szeme s szája megkíván,

Az rögtön ott terem!

 

43/*

Csak tömte, meg tömte a fejét,

Járt a szája, a torka meg kereste a helyét.

De közben mintha az a sunyi szél is járna

Amit elrejt alatta a kispárna.

 

44/*

Aztán jött az est,

Mi szemének leplet, szívének álmot fest.

S talán az Istennel beszélget!

Kitudja mire képes a gyermeki képzelet?

 

45/*

Lába a dunna alatt

Csak úgy rukkapált!

Ajka a sötét szobában

Értelmetlen nyelven ordibált.

 

 

 

 

 

 

 

46/*

De lehet hogy csak

A teli gyomor teszi!

S nyugodt álmát

A sok étel most üldözőbe veszi.

 

47/*

De e neszre most felgyújtják a villanyt

S minden rossz álma egyszeriben elillant.

Mamája nagy fehér hálóinge,

A sok süteményt, s rántott húst elijesztette!

 

48/*

S a távolban már valahol

Ott pislog a hajnal.

Felfalja a sötét leplet!

Jön pontosan, mint aki egész éjjel emlegetnek.

 

49/*

Pattog már a tűz is, készül a reggeli

Sül a szalonna meg a krumpli.

A sok finom falat az asztalra kerül,

Egyik sem lesz fölösleges, egyik sem menekül!

 

50/*

Nagy munka várta

Aznap reggel a határba!

Még a többiek a krumplit,

Ő a földbe a kolbász karikázza!

 

51/*

Gondolta, ha a krumpli

Szárba szökken s megnő.

Akkor kolbásznevelőnek is

Jó lesz az, az idő.

 

52/*

De nem merte megmondani

Hogy mire készül.

Így minden egyes krumpli mellé,

Egy karika kolbász kerül.

 

53/*

El van vetve hát a kocka!

Ő vár, s visszavonul a vacokba.

S annyira hitt benne,

Hogy még öntözni is kijárt a kertbe!

 

54/*

Tengernyi is a dicséret,

Amit érette kap.

Ereje nem lankad, s szorgalma nem múlik!

Na? Ilyen unoka nem mindenki ölébe hullik.

 

 

 

 

 

 

 

 

55/*

S nem is volt ő rest

Öntözött is feszt.

Eltelet már jó pár nap,

Ő pedig leste kelését a kolbásznak.

 

56/*

S a kolbász végett,

Álmaiban, lázban égett.

Álmaiban képzeleg, s lakodalmat ül

És a kis coffos megy hozzá feleségül.

 

57/*

De ugyan abba az éjszakába,

Egy tolvaj járt a szomszéd házba.

Bent is lapul már a hátizsákba a sok disznóság,

Soha nem lát napvilágot ez a nagy disznóság.

 

58/*

S ez a zsivány

Ahogy sietve átlépte a krumpli földet.

A sok finom kolbászból egyet

A zsákból kiejtett.

 

59/*

Kisurrant a zsákból, de olyan ügyesen,

Hogy éppen a hegyével fölbe eshessen.

S bele állott úgy a földbe,

Mintha mindig is ott gyökerezne.

 

60/*

Most még a mindenható is örülni látszik,

Hogy az emberrel ilyenformán komédiázik.

Figyel ő tán egy felhőn hasalva

Mert ilyen nagy az ő hatalma!

 

61/*

S körülötte mind az égi szentek

Már a következő felvonásnak előre örülnek.

Sietve jön kelet felől a pirkadat,

Csak az ő kedvükért, mos függönyt is, rántanak.

 

62/*

Dörzsöli is szemét

Pufókarcú ludbalon.

A ház előtti lámpafény

Már nemlátszik meg a falon.

 

63/*

Első útja mindjárt a kertbe vezetett,

De a látványtól majdnem megveszekedett!

Mama! Mama! Kiabált,

Felhúzkodták a kertből a kolbászt!

 

 

 

 

 

 

64/*

Szalad a mamája,

Lobog a szoknyája.

S tudta, hogy ama fejbe,

Bizony nincsen minden rendbe.

 

65/*

Kis unokám

A kolbász, az nem nő a földből!

Vágta reá,

Ahogy odaért egyből.

 

66/*

De akkor ő

Szipogva bevallotta.

Hogy azt a kolbászt,

Ő a krumpli mellé eldugdosta.

 

67/*

De kikelt az bizony!

Meg is locsoltam mindjárt az első alkonyon.

Még féltem is, mondta szipogva

Hogy a krumplit hátha elnyomja.

 

68/*

Itt a bizonyság,

Hogy amit mondok, az nem hazugság!

S a dundi ujja,

Reá mutatott a zsákból kiesett kolbászra.

 

69/*

Mamája megfogta a kolbászt,

Hogy kirántsa a földből.

De rászólt ludbalon,

Jaj! Le ne szakajtsd a gyökérről.

 

70/*

Biztos, hogy nő még

Talán egy métert.

S ott ült mellette

Nem is reggelizett, nem is ebédelt.

 

71/*

Aztán délután

Megelégelte már az öreganya.

S elterelve figyelmét,

A kolbászt mellőle kikapta.

 

72/*

S a kolbász végén a cérnaszál,

Mintha gyökér volna épp úgy áll.

Meg is lepődött a vénasszony

S gondolta, ha ez igaz, át is ülteti a teraszon.

 

 

 

 

 

 

 

73/*

De ahogy jobban megnézte,

A turpisságot észrevette.

Jaj te átkozott kölyök

Még a végén én is megőrülök.

 

74/*

Így lett hát

Hüvelyes vetemény vacsorára.

S nem ment messze

A szomszédék kolbásza.

 

75/*

De e naptól kezdve,

Ludbalon sokáig megjegyezte.

Hogy bíz a kolbászt azt érdemes vetni!

Csak őrizni kell, s nem hagyni, veszni.

 

76/*

Nehezen heverte ki

A nagy lopást.

De lassan feledte azt is,

Mint addig minden mást.

 

77/*

De volt itt más baj is,

Az pedig a pap!

Kitől a fejére

Egyre többet kap.

 

78/*

Meg kell tanulni az anyagot,

Mit néki a pap kiszabott.

Azt mondta néki, ha nem sikerül,

A szenteknek még csak a közelébe sem kerül.

 

79/*

S mivel közeledett a Vasárnap,

Neki esett a tanulásnak.

De nem megy fejébe az igazság

Valóban a borban lehet a turpisság!

 

80/*

Még az hiányzik te gyermek

Hogy igyál is!

Mert bizony a sok sötét gondolat

Akkor belőled kiválhat.

 

81/*

Hogy is bírt volna ő a malaszttal!

Annál inkább a sült malaccal.

De csak eljött a vizsga napja

S addigra még a nadrág is összement rajta.

 

 

 

 

 

 

 

82/*

S a templomba menet

Meg nézte a coffost.

Ki a tükör előtt fésülködve,

Összekötötte a lompost.

 

83/*

Na meg az ebéd is várta,

De nem nagyon volt étvágya.

Talán, mert nem a kedvence várta

Ami nem más, mint Simán a Gánica.

 

84/*

Így indult hát a misére,

A két fiatal egymást kisérve.

Nagy volt ott már a gyakorlatuk

Hisz hibátlan volt minden mozdulatuk

 

85/*

Az esperes,

Már gyűszűvel adta az ostyát.

Hiszen jól ismerte ő

A pufóka fogát.

 

86/*

Pedig a jó katolikus

Az nem harap!

A nyelvét nyújtja az ostyáért

Csak e sátán fajzat az ki a fogával hozzá ér.

 

87/*

Mondtam hogy óvatosan!

Szólt néki a coffos.

Az ostya nem rágni, való

Inkább szájpadlásos!

 

88/*

S ekkor eltátotta a száját,

A pap, még végig is húzta nyelvén a mutató ujját.

Majd az ostyát szájpadlására felragasztva várta

Hogy jöjjön a várva várt látomása.

 

89/*

Hát én ezt soha nem fogom megszokni!

Szólt pufókarcú ludbalon.

S a maradék ostyával

Saját nyelvét csapta pofon.

 

90/*

Majd ide hozatom

Az ostyagyárat!

S fején nagyot koppintva

Megkapta az áltálat.

 

 

 

 

 

 

 

 

91/*

Na gondolta ludbalon

Jó lesz túlélnem e napot.

Mert a fejem,

Púp hátára már púpot kapott.

 

92/*

A végén még az egereket

Fogja itatni!

Ennyi ütést,

A gyermeki kobak nem bír ki.

 

93/*

De kibírta mer ki kellett bírni!

Meg hát figyelmes lett ám a papra.

Ma ismét azok az átkozott

Tengerészcipők voltak rajta.

 

94/*

Araszolva közeleg a mise vége,

De nem a ludbalonnak! Néki jelenése lesz a sekrestyébe.

Érdekesebb dolgok történhetnek ott,

Amint a tudománya cserbenhagyja majd a papot.

 

95/*

„Az Úr legyen veletek”

Szólt a pap.

Ezen a héten is,

A mise végén Vasárnap.

 

96/*

„És a te lelkeddel”

Válaszoltak a hívek.

Elmondták az Úrangyalát,

S utána szépen hazamentek.

 

97/*

Jó idő volt már,

S utánuk az ajtó nyitva maradt.

Csak ez jelenthetett volna ludbalonnak

Egyedül egérutat.

 

98/*

De karon fogta őt a coffos!

S a trónterembe vezette.

Mint aki jól tudta mit csinál

Már órákkal előtte kieszelte.

 

99/*

Odabent sutyorgott valamit

A kántor és a pap.

Tán szövetkeztek!

Mert egyedül a kölyökkel nem bírnak.

 

 

 

 

 

 

 

100/*

S amint beért,

Meg is kérdezte tőle.

Vétkeztél e fiam?

Mond meg őszintén előre!

 

101/*

Nincs nékem vétkem,

Csak az.

Hogy emlegettem a szenteket

Ha az, az?

 

102/*

És kiket?

Kérdezte a pap.

Ki nyomban meg élénkült

A kántor meg rögtön a fejéhez kap!

 

103/*

Hát a Jóistent az égbe,

Ki kolbász tolvajt is teremtett a földre.

Mert elvetettem a krumplival együtt szépen a sorba

El is tűnt, de én reá akadtam a nyomra!

 

104/*

Az ördög bújt belé

Sziszegett a kántor.

S nyakon lottyintotta szentelt vízzel

Egy szép réz tálból.

 

105/*

Nevet a coffos,

Ki az ajtó mögött hallgatódzik.

Ez tényleg bolond

A megszólalásig.

 

106/*

Na és mit szoktál imádkozni?

Kérdezte a pap.

Hát a miatyánkot szoktam, meg az Úr az én pásztorom!

Azt hiszem, az megy végig, de lehet, hogy a végét már elalszom!

 

107/*

Na meg azt szoktam halkan

Kérni tőle.

Hogy jusson bőven mindig

Ebbe a bendőbe.

 

108/*

Mert a mindennapi kenyér,

Nékem nem igen hiányzik!

Csak amikor a kolbász meg a sütemény

A gyomromban hintázik.

 

 

 

 

 

 

 

109/*

El fogsz hízni, mint egy disznó!

Szól reá a pap.

Nékem így jó! Válaszolt,

Csak ehessek minden nap!

 

110/*

Én a szőlőt is szeretem,

Kegyelmed meg csak a levét!

Amelytől néha

Elfelejti a saját nevét!

 

111/*

Elég volt ordított a pap!

S huszonöt miatyánkot, tíz üdvözlégyet, büntetésül kap!

Csattanik is a sekrestye ajtó,

Az oltár előtt nyomban el is mondandó!

 

112/*

De egy kis tréfa

Még nem jöhet rosszul.

Suttog az Úr,

Az égben ravaszul.

 

113/*

Volt egy kis lyuk,

Az ajtó felső sarkán.

Melyen betévedt

Egy kis napsugár kajlán.

 

114/*

S ahogy imádkozik

Főhangon a gyermek!

A feje egyszeriben

Ragyogásba kezdett.

 

115/*

Nem hitt szemének a kántor,

A papnak remegett a lába!

A falmellet araszolva

Hagytak mindent hátra!

 

 

116/*

A coffos meg

Az ablakon mászott!

Hosszú hajából a törött üveg,

Egy tincset le is vágott!

 

 

117/*

Így maradt magára ludbalon,

Imádkozik, s a szava fel is jut az égbe.

Nem tud hazudni soha,

De csak ott talál majd megértésre!

 

 

 

 

 

118/*

Szalad a szekér hazafelé, kereke megtalál minden rögöt!

Még nem eltűnt a nyárfasor alatt, s nyomába boszorkányszellő szegődött!

Harsány nevetés hallatszik a felhőkből!

Hallgasd! Meg kell dögleni a nevetéstől!

 

 

Turi Károly 2003-03-02/ 13/01