TURIKARI68 blogja

Ismertető
TURIKARI68•  2020. június 16. 05:22

Én

Én .


Eljön az est értem,

Fekete zakóján a gombok fényes csillagok.

Nem sejti hogy rejtőzöm már a mellén közülük én is egy vagyok. 


Lehet nem is létezem,

Rólam egy ábránd álmodik.

És a valóság szövete,

Mint e sorok szövege némán rám folyik.


Mint egy titok most,

Mely az olvasóban elrejti magát ott.

Úgy vagyok fényes bross, s ha nem leszek,

E halhatatlanság reám akasztja a  kabátot.


Bújtatott a tekintet mindig,

Úgy kellett benne engem  keresni.

Szerelmes  öltönyébe, az élet azt hitte,

Hogy e tér idő csapdájában majd viszont fogom szeretni.





TURIKARI68•  2020. június 15. 04:44

A múzsám vagy



A múzsám vagy.


A múzsám vagy még mindig,

Aki fűt, aki éget.

Akivel elalszom mint gondolat,

Majd álmodok felőle, s felkelek ha ébred.


Érzem  utolsónak maradtál,

Pedig első is lehettél volna.

Mennyi árva fájdalom lenne most,

Ki mind nélkülem kóborolna.


Mennyi magányos este,

Kiknek a csupasz rideg teste nem bújt volna hozzám soha.

És nem bánnék semmit most,

Mert nem volnék ily ostoba.


A múzsám vagy általad,

Érted történik minden velem.

Csak szíts, fúj bele e paràzsba,

Hogy jövőd legyek, s ne történelem.




TURIKARI68•  2020. június 14. 17:31

Rossz korba


Rossz korba.



Rossz korba születtem,

De jöttem hivatal s kéretlen.

Csak vendég vagyok a földön,

Testem feslett szövet öltönyt,

Mely alig tart már életben.


Könnyedén jöttek a szavak,

S a fájdalom, mely boldogság gyanánt e zálogból  kiváltott.

Sajogott a lelkem,  ha irtam,

S mint József Attila, tele sírtam a világot.


S ha mennem kell egyszer,

E nehéz tudat téged kutat, hol nem lesz alkotó elem a vegyszer.

Faggadtatok, nem jutva semmire, de könnyem volt e gúny ára.

S mire megismertek egészen majd,

Már nem lesz szükségem e szakadt gúnyára.






TURIKARI68•  2020. június 9. 21:54

És mikor elmúlik

És mikor elmúlik.



És mikor elmúlni látszik,

És semmi sem örök.

A szerelem mégis!

Miért ide hoztak a rögök.


És ha fájón,

De mégis menni kell.

A fájdalom mi itt maradt,

És lázasan figyel.


Kérdi majd,

Te voltál e mind ez önmagad,?

Mielőtt előtted az atom hasad,

S a szíved megszakad.


Költő voltál, 

Madárnak is gyönge.

Egy árva lélek,

Ki nem vágyott e nőnél  többre.



TURIKARI68•  2020. június 6. 14:58

"engem temetnek”

”engem temetnek"



Remeg a levegőben a stressz,

Csöves nappalok lézengenek

Mint az utcalányok.

Rakétát sodornak a boldogok,

Dögszagúak  a délutánok.


A harangszó belépő 

Egy színházba, talpig feketébe.

Ladikot tolnak mint trágyát a szekéren,

A világ vége  fenekébe.


Most kezdenek beérni szavaim,

Hogy a sírköves reám betűket varhat.

Mint a bűnbánó ember első könnycseppje  letérdel hozzám a harmat.

 

Csuhás dörzsöli utánam a tenyerét,

Mindt egy éhes dongó.

De az idő megold mindent,

A hamiskás igazmondó. 

   





Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom