TURIKARI68 blogja

Barátság
TURIKARI68•  2021. november 23. 17:37

Azt hittem.


 

Azt hittem nincs időm a szerelemre,

Hisz annyi minden mást rejt e jellem.

De tán a költészet megbocsát,

Ha helyette te pátyolgatod a lelkem.

 

Kár a te szépséged nekem, ha becsap,

De e teremtett világomból, te hiányzol még.

Úgy tűnhet, minden a helyén van,

De nélküled, úgy sem lenne semmiből sem elég.

 

Most nyomasztó csend ül e megálmodott világra,

Annyi szépet alkottam eddig potyára.

Csak kallódok, benne nincs hova mennem,

S ez az utolsó ábránd talán, még meg is öl majd engem.

 

Holnap aztán újra megvirrad,

S néked megszokott lesz minden.

De ha én kibírom az éjjelt,

Bennem meghal az isten.

 

Nem hittem, hogy nyakamba borulsz könnyeiddel,

S itatsz, mint langyos zápor az aszott földet.

De égj te is, s minden benned, ami tüzet csihol!

S akkor a legjobban, mikor én már nem leszek sehol.

 

2010/06 /22.

TURIKARI68•  2020. december 14. 13:32

Dolni kounice

Dolni kounice.

 

Kora tavasz volt,

S még alig fütyölt itt a madár.

De lehetnék most Cseh,

Vagy tisztán Magyar is akár.

 

Úgy érzem megrekedtek az évszázadok,

Mikor a stációkhoz látogatok.

Csend ült idefent és magány,

De mintha, már jártam volna én itt egykor talán!

 

Olyan e táj, mint Natali,

Az ember a dombról mindjárt a völgybe vágyik.

Mindenütt ott volt ő, s csintalan szava,

S akkor e bűbájból egyszer csak, előbújt a Nyiklava.

 

A víz fodrán megcsillant az én napsugaram,

Pavla volt a vadkacsa, ki átsuhant a híd alatt,

S mire mindenre fény derül!

Már az út sem porzik utánam, s e gondolat is,

Mint egy toll, a folyó tükrén elmerül.

 

Turi Károly/ 2015/ 03/ 12/ 20:18.

(Dolni  kounice) Tribuosany Csehország.

TURIKARI68•  2020. május 18. 03:39

Róka jár a kertek alatt.

Róka jár a kertek alatt.



Róka jár a kertek alatt,

Ravasz női lélek.

Bújnék, de nincsen hova,

Jaj de nagyon félek.


Elfog lopni innét,

Bárhogy is de megteszi.

Jaj anyám! A te fiad,

Egyszeriben megeszi.


Tiszta szívem puhára főzte,

S e tekintetben odavész.

Te láttad hogy nem fogok küzdeni,

Mert gyönge testem csenevész.


Még rejtenek az álmok,

A köd falak a Páskom.

Ha látod anyám kérd meg szépen,

Ne legyek ott alabástrom.


TURIKARI68•  2020. május 15. 18:11

Kopogtat a szerelem

Kopogtat ajtodon egy kis szerelem,

Vajon érzed e már mára?

Te azt hiszed szellem, mert felül néha  félénken, mint egy madár,

A házad előtti a platánfára.


Függővé tettél, s már költöznöm kellene,

De te tudom örökre itt maradsz.

Így hát nőjön kertedben a fű, S nékem minden évben lesz

déjá vu, mikor érik a barack.


Lehetnék gerle,

Mely erkélyedre nyúló ágán e fának fészket rakna.

De igazgyöngy vagy úgy hiszem,

S te loptál engem , pedig én leslek mint a  szarka. 


Asztmás e tér, S az más idősík,

Csak fulladni vagyok itt! S álmod oly messze esik az enyémtöl.

Ha testet öltve kopogtatnék,

Összetörnél egyből.

TURIKARI68•  2020. május 13. 18:42

Hanni-nak.

Édes esti félhomályban,

Pislog egy csillag.

Nem mondom el úgysem soha,

Mennyire tetszel, mennyire bírlak.


Te csak öntöztél folyton,

Kergetted a vakondot, inni adtál az egereknek.

Én téged, te a felhőket kutattad 

Hol s merre tekeregnek.


Egyszer csak ott voltál a hypotalamusban, 

Egy érzés, mi agyamba betegséget kreált.

Haza cipeltem e fájdalmat a minap,

És azóta noszogat egy gondolat,  hogy igyál! keresve,

Valami gyógyszert reád.


Ki kell irjalak magamból,

Kipukkasztva e rózsaszín felhőt.

Hogy tudjunk élni egymás nélkül,

Én mint egy koravén kamasz,

Te meg akár a felnőtt.