Dimbes-dombos temető.

Dimbes dombos temető.

 

Dimbes dombos temető,

Hol csendes néma gyász, hol mardosó emlékek.

Haza beszélő pap,

S anyák rítta altató ének.

 

Kopjafán táncoló rigó,

Porba visszakért szerelem, mint teremtésre kész illúzió.

Kinek dolga lenne, hogy éljen örökké,

Most úgy tűnhet elveszett már, s minden a rögöké.

 

De az idő mely idesodort, e pillanatnak,

Mintha csak a szavaknak teremtett volna!

Mert kellettem, mint gyümölcs a fára, mint madár a fészekbe,

Mint didergő hideg, a hó fútta bércekre.

 

Együtt keltünk életre!

Itt leszek rab te rigó, ha valaki kérdezne.

Itt van a hazám!

Hol egy nap majd megbocsájt az isten, és halott apám.

 

Turi Károly/ 2014/ 04/ 03/ 18:50