TURIKARI68 blogja

Életmód
TURIKARI68•  2024. január 3. 15:39

Az írások szerint.


 

Ott ült az ablakban,

Szívta magába a fényt akár egy muskátli.

De csak azok a magányos esték keresték,

Melyeket kezdett egyre jobban utálni.

 

 

A képzelet végiglódítja az udvaron,

A munkát kiadva hol a mihaszna léha szél serte tepertél.

De az alkony már beleégett a szövetekbe anyám

S te engem várva, már-már néha elfeledtél.

 

 

Pedig gondolok reád feszt!

Addig mindig, míg vissza nem adnak az anyagnak,

S én arra szállok, mint egy felhő kinek lóg a lába.

S te akkor elhiszel mindent az agyadnak,

Pedig e test, még imára sem jő majd elő, de neked hátha.

 

 

Minden úgy lesz, mint a mesébe,

Megtörtének az írások szerint azoknak.

Kiknek szívében a fájdalom tőre jár, vagy pőre golyó sebez

A mohó lélek csak fal, itt bent, pedig ólommérgezése van a lapoknak.

 

Lovászpatona / 2024/01/03.

TURIKARI68•  2023. december 19. 12:10

Ha ö felébred.


 

 

Egyszer majd az én álmom is felébred,

Ha elérem a talajt, a földkérget,

Ábrázata tán nem lesz kiköpött másom

De csak beteljesül, addig nyavalyog.

Aznap este kint, sötét öltönyös úr lesz a kozmosz

Nos, én, bross leszek keblén, ki a földre kacsint

Hol leadta az anyagot.

 

 

 

 

Hol istenem s anyám egy csöppnyi boldogságért legyek?

Mindhiába keresem! Elnyel a határ a hegyek a szürkeéj,

De ti szültétek e sorsom Ahabot, veszem hát a kalapot!

Hol az emberek szívében csak esőutáni pocsolya a szerelem!

Majd előttetek színt vallok én a komédiás

Szerves része a végtelennek ki a vegyülettől, ha kért se kapott egyebet.

Azon a felszínes életen hajózva süllyedek,

Váltam én mindenné

Ami fájt a világon már eleget.

 

 

 

 

 

 

Mégis többre tán nem is vágytam te hon hazám,

Hogy itthon te vesd meg az ágyam a hitben,

Tudván hogy még élek veled folyton bátran a vesztembe rohanok!

De ott lesz majd az isten egyfelől,

 S te anyám ki fogod, a kezem még elrohadok.

 

Oroszi / 2023/12/19.

 

TURIKARI68•  2023. november 14. 10:06

Nekem gyújtott csillagom.


 

Hej, teremtőm kérlek, gyere, jöjj s ölelj még ma!

E fejfa temetőm testén már játék a bölcső.

A lélek lidérc, az anyag cinkos,

S kár hogy a fájdalom folyton felszakadón varr!

Hamar szent lesz a cél akkor is, ha az eszköz piszkos emberöltő.

 

 

 

Ez az az agyag ki belőlem vályogot…

S anyámnak árnyékot vetett, téged keresett.

Itt hol szerelemmel csalt meg a mohó ifjúság,

Ímhol ahol a vér pezsgett, majd alvadt,

És e test korcsosodva hamvadt hosszú álomba, de azért is szeretett.

 

 

 

Talán eltévedtem néha én a léha,

Mert a vaksötétben,

Nem leltem nekem gyújtott csillagom.

Nem figyel, így hogy rejtsem el sejtem foszló bűzét,

Ha nálad büszkén megjelennek emlékeim, s benne virágporos mirtusz illatom.

 

 

 

 

Nem marad utánam akkor, csak por,

Senki ki nyomomra bottal ütne.

Belém harap e csönd, a fekete lyuk, ha enni kap,

És reá sem hederít a madárfüttyre.

 

Gic/ 2023/11/14.

 

 

 

 

 

 

 

TURIKARI68•  2023. október 25. 14:12

Az ablakba.


 

Hova mennél te árva lélek

Kérlek, nem jár arra csak a hold,

Ki lehet pont tele volt a fanyar,

Megcsinálva a maga kis utcáját, mint egy drogos.

E hálót szövi körénk folyton,

A sötét magyar balsors akár az éji pók, a fenenagy potrohos.

 

 

Felszívódni jöttünk tán eléd?

Miután ezernyi idegsejttel kötődünk, kapaszkodunk hittel beléd

De az én szerelmem nem csak csupa kémia a hormonok felől.

  Nos, most csak bámuljuk egymást a csillagképekkel

Lehet, hogy neked lesz igazad, s békét kell kötni itt a férgekkel,

Dugdosva a suta lelkemet a buta mormonok, és a halál elől.

 

 

Ő hoz igaz álmot a szememre,

Ő az, aki emlékszik a nevemre,

Hisz mint ima porba hullva keresem.

De bemutatlak a csendnek anyám,

Hogy ne legyen potyautas a szép szó,

Miközben tücsök muzsikál, ugye Zsuzsikám?

Hol virágos rétek hajlongnak,

És urunak örök lesz e szerelem.

 

Zirc/ 2023/10/25 Erzsébet kórház.

TURIKARI68•  2023. szeptember 9. 18:53

Csak az álmok maradtak.


 

Már a vak éjszakák is máshogy rémek

Hol  én ez  alakommal  vások a hajnaltól félve.

De tényleg nem maradtak csak az álmok kényelmesen

Melyek talpra állítanának a halálnak, még értelmesen végre.

 

 

A fény lidércnek öltözve ijesztget a horizonton,

Egy helyen, mindig ugyan azon a ponton,

Hol a nap szögletesen pattog.

Túl az ópium hegyeken elfogyott a szerencse mák!

Nincs más isten csak a diklofenák

Kinek könyörög a csípőm fájdalmasan kattog.

 

 

De tudd, meg hogy szerettelek!

Még e sorvadás mást nem mondat velem bénán.

A mondat tán ugyan az lesz, csak a szóközök nagyobbak,

Hol ez élet után sem tűnök tán ennyire halottnak

S meglesz a helyem méltán.

 

 

 

 

 

 

Anyám értem tényleg egy angyal

Tán pont maga kell, hogy jöjjön!

Még a golyóstoll normális lesz e kölykön, s el nem fajzik a kézbe

Addig, míg nem tagad, a fájdalom nem rajzik, gyere, tarts hát észbe,

Hogy nincs, már másod mi itt ragad e földön.

 

Oroszi/2023/ 09/09.