TURIKARI68 blogja

Életmód
TURIKARI68•  2021. szeptember 26. 09:16

Konok lesz a csend.


 

Tán nem lett volna semmi-dolgom itt,

Hát úgy gondolom, meg kellene váltanom a világot.

Üres perceimben imádkoztam is érte,

Amit tán, soha senki nem látott.

 

Szavaim bent bandáznak a városba,

Jövendőt mondok, s valóra váltom,

Ha elcsattan az első csók.

Célt adok, s hitet, azok kik szerelmesek,

Kezükre tekerve az olvasót.

 

Útravaló leszek egy szleng,

Ige, mely könnyeden körülleng, aszott testednek tudat!

Ha elvesztesz minden nedvességet,

Megtaláld lélekben az urat.

 

Ki visszaadja majd, hogy bevalld bűneid,

Épségben az elméd!

Ha vásárra kerül a bőröd, ha lehull majd a húsod, drága kelméd,

Mit az idő elcsent!

Én szólok helyetted is, ha megengeded,

Mert kőkemény, s konok lesz a csend.

 

Oroszi / 2021/ 09/ 25.

TURIKARI68•  2021. augusztus 23. 14:17

Ma éjjel.


 

Ma éjjel újra gyermek voltam s ahogy,

Szájam sarkából a nyál, mosolyogva kicsorgott.

Rajta éhesen megcsillant a reggeli lux,

Hiába te mélyen aludsz, de a valóság már ott vicsorgott.

 

Pedig idegpályáim tiltakoznak,

De felkapcsolták közbe a horizonton a villanyt.

S hirtelen nőttem, mint az árnyék,

Ahogy félrecsúszott e sötét firhang.

 

Bár csak lettem volna,

Akkor éppen napsugár.

Ki pirongó felhőkön nagy merészen fürdök,

S nem, mint így ki e porhüvelyben csak inhalál, s az életemért küzdök.

 

Annyi mindent mondhatnék még,

Amihez nem kell szem, vagy tapinthatnék mihez fül.

Ki menekülni gödröt kap, ahova lebomlani fekszem,

S utána szárnyakat, melyhez nem kell már test sem.

 

Ma éjjel újra gyermek voltam anyám szervezete,

Langyos tejjel adott mérget.

A redőny hangja egy éber vekker, mint műanyag csörgő,

S az ágyam szélén ücsörgő gravitáció letépi e szárnyakat is, ahogy szívom a nehéz fémet.

 

2021/08/23.

 

TURIKARI68•  2021. augusztus 23. 13:01

Hol vagy ifjúság?


 

Hol vannak a régi nyarak,

A gyermekszívek az aranyak.

Kik sátrat vertek egy-egy film után,

Kiket nem csalt haza, csak a vacsora délután.

 

Indiánok voltunk,

S néha cowboyok.

Mikor milyen műsor volt,

Volt, hogy tigris, ki e sátrak körül sompolyog.

 

Aztán patakok medrében húztuk végig a vesszőkosarat,

Hol hal nem akadt fenn a fűzön.

A végén csak tejes kukorica sült,

Ropogósra a tűzön.

 

Húsvétkor titokban, szerelmesek voltunk,

Pedig még csak óvodába jártak irigyen a hormonok.

S mi opera kölninél égtünk,

S néha előkerültek a szódásszifonok.

 

Ó hol vagy ifjúság?

Úgy tűnhet, felnőve elkárhozott?

De a sátrak itthon megvártak,

S én nem változok.

2020/ 03/ 15.

TURIKARI68•  2021. január 24. 20:07

Vissza az anyagba.


Bele néztem egy kicsit,

Jó mélyre magamba.

Mert ketyeg az óra, 

Mikor majd vissza szédülök az anyagba.


Nem kuporgat úgy érzem 

Markában önfeledten, az öreg kor.

Ha elthantolnak megáll az idő is,

Egy kicsit ríni feltettem akkor.


Aztán egy-egy olvasó vagy a haza,

Ha valaha megtöri a csendet.

Tán az lsten is megbocsájt,

S Innét örökre elenged.


TURIKARI68•  2021. január 23. 19:50

Tudjátok e?

Tudjátok e?

 

Milyen érzés,

Keresni az utat.

Vágyni a boldogságra,

Mit érez a szív, de nem ismeri fel a tudat.

 

Bonyolultnak látszani,

Mint egy egyszerű képlet.

Idegennek lenni ismerősen,

Mert nem lehetsz más, csak a két véglet.

 

Megríkatni a szerves anyagot,

E betűkkel, melyek halhatatlanok lesznek valahol egy szövegben.

S meghalni ez álomért minden nap egyedül a tömegben.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom