TURIKARI68 blogja

 

 

Szerettem, volna aznap

A napból kihozni a legtöbbet…

Nem kínozni magam, de csak újabb könny fogant.

Otthon voltam, amikor a kukoricababa hajat növesztett,

S valahogy az ember mindig vesztett, mert az idő mégis rohant.

/

Oly nehezek a percek te nő…

Ez a bolond vacak ketyegő kosztat itt bent,

Szinte nem is üt, csak serceg a húsba.

Nem ad a pillanat se rövidet se hosszat,

Nem vagyunk csak voltunk? Így tekergek a kertek alatt búsan.

/

Nem talállak s hiányzik minden korty…

És én magamat se lassan,

De valamiért maradtam.

Csak egy ostoba esőfelhő vagyok, ki vizet, hord…

E földre könnyet ejt, s amott porzik az út alattam.

/

Nehezen felejt a határ,

Habár a nedvesség mi neki elejt emlékszik reám.

De újra összerak mi már rég szétesett alattam,

Ad valami édeset ahol mégis szalad felém Rozi, és te anyám.

 

Oroszi /2025/ 09 / 01.

 

 

 

 

Amikor még e test nem volt jelmez,

Melyhez nem tükröződött pigment csak a csendben lebegett,
Mint egy alaktalan alak.

De az éterben már suttogás,

Hol mégsem mondtak semmit a szavak.

/

Itt van bennem apám s anyám,

Vagy tán minden ősöm még előrébb valahol.

Hol az élet és halál e létezés határán,

Egymás nyomába, ha lohol.

 /

Ott dobog lelki szemeid előtt fúziós szívem,

Testet sejtetve nekem a betűk,

Látod a mondatokat, ahogy embert kreálnak.

E sötétben tapogat engem a világosság,

Még a kvantum fénye reád kiárad.

/

De igazságot ne keress!

Én magam se találtam.

Pedig e poklot a mennyországig,

Oda vissza bejártam.

/

Próbáltam értelmet adni a válaszoknak,

Ha megszólít egyszer az isten.

Hogy letegyem tollam tenyerén,

Ahogy kaptam ingyen.

 

Oroszi / 2025/ 07/ 12.

 

 

Egyik napom elment a másik után,

S én nem tudtam melyik délután hol keresselek.

Lapozom az emlékeim, mint a könyveket,

Mert eldugtam itt bent jó mélyre a könnyeket,

S minden pillanatot mikor még itt voltál, hogy szeresselek.

 

 

Jaj, te búbánat! Szólj, ha értetted…

Bejárom utánad a Magyar földet.

Hol egyszer elástalak, ott újra előveszlek…

Még hogy ne lássalak és szeresselek?

Szívem a járom, meghallgatva éretted a csöndet.

 

 

Pedig mi már becéztük magunkat…

Elképzelve egymást az égen, s ha felnézek, érzem is az illatod.

Most alakot idézek ennek a kvantumnak, miből mind ez kinőni vágyik…

Amott van, ott az a másik! Hol elneveztem rólad egy csillagot.

 

 

Egy tárgy lett köztünk az eleven… a szerelem meggyalázott totem,

És én sosem lennék így, oly egyedül magamba,

Ha ez az alany állítmány maradna édes.

De kitölti magát bennem ez az univerzum,

Mely behálózott… idegszálaimtól tágítani nem képes.

 

Oroszi / 2025/ 06/ 20.

 

 

 

 

Amikor lebomlanak lelkem körül,

Eme szőttes színfalak.

Nem tudom, kell e győztes oda…

Ahol atyámnak hívtalak.

 

Sokszor andalgott velem a késő délután,

Puha talpakon batyuval a hátán,

Hol márvány tekinteteddel egy rugóra járhatna agyunk.

Fedezz, még haldoklom hát,

Ne sejtsen meg most már a világ,

Hisz annyira mások vagyunk.

 

Hova dugjam el illatom a bogarak elől,

Mert ha reá akadok szívedre, biztosan odakuporodok,

Ahol te leszel ez én apostolom.

Amit kreált nekem naphosszat az eme így piszkosan is,

Benned a mennyországot tapsolom.

 

Ádánd/ 2025/ 04/ 01.

 

 

Úgy, mint én a madarak sem férnek ma a tollukba,

Mondjuk, ha itt a tavasz.

S ezen a féltekén, hol élek én,

Az öreg bolygó megint siheder kamasz.

 

Mosolyra késztet,

Ahogy szemembe szökik a fény.

Rigók rakják a fészket,

Magok bújnak, s rügyek pattannak fel az ágak hegyén.

 

Mondhatni hát ilyen ez, ujja menten kihímez,

Kívül s belül az anyatermészet… harsona szól,

A fű alól, felébreszt vala engem is előás.

Tán itt lesz maga a föltámadás.

 

Gic/ 2025/ 03/18.