TURIKARI68 blogja
SzerelemEszembe jutsz még.
Álmatag csend bujkál a kertek alatt magamba
Veled költözött oda talán,
Akkor láttalak meg téged először te falatka lány!
Ahogy alakod retinámnak emberi testet öltött fel kedvesen.
S e sminkből költött még… megannyi
Máig ott lógó millió csókot ajkamra
Mely megcsillan hajnalra, mint harmatcsepp a fűszálon nedvesen.
Ez az érzés mely még mindig helyt ad itt belül,
Tán csak épp hogy ott volt akkor,
Én, pedig mintha csak úgy serkentem volna neki ki magról,
Melyet megteremtett magának s nem enyhül velem, hogy öljön!
Mint vadat a határnak űzött várt hűs verem, s elejtett.
Játszik velem ez az alkony, az öregkor, s te hiába várod a doktort,
Már-már beléd botlanak újra e bokrok
Csak nézed a távolt, de mert most biztos, hogy ő jön! Valahol,
De bár rég elfelejtett.
Eszembe jutsz, még ha arra kérlek,
Hogy odajárjak érted feszt!
Hol e remény bánat lett hírtelen s elemészt!
Így lett velem álnok a sors, s e keresztre, melyre,
Odaszegel folyton a pillanat, így farag engem,
E lator férfiból, ha rád gondol ficsúr csenevészt.
Oroszi/ 2024/ 10/ 03.
Mint egy álom.
Mint egy álom így rám kacsintva az éjjel,
Melyet most kitapintva, ám, oly valóságos.
És nincs és, vagy hogyha, csak az a vágyam
Mit kicsalt tőled megannyi férfi társam,
Én, megadjam ez adósságot.
S ha egyedül lennék én az ég alatt
Mond! Eljönnél e- a felhőkből
Játszani s szeretni néha nap.
Ha csábít a csend aludni az igazak álmába
Mond! Jössz e segíteni szavakat vajúdni,
Mint a rigó tavasszal kiülsz-e dalolni e kereszten a vállfára.
Mert látod ilyen rosszcsont találmány az ember, e szerelem nélkül már élni sem mer
Az idő folyton ott lohol a nyomába őt keresve.
Gyere, Jöjj, s dalolj! Nem hoztam hát virágot, de majd nem sokára
Én így váltom meg a világot szárnyak nélkül eltemetve.
Gic/ 2024/ 06/ 26 / 14:30/Johannához, közelgő negyedik évfordulóra.
Őrzöd a lángot.
Amikor e bűnbe estem,
Már üres lettem s az ég is,
Mégis maradt rajta egy csillag.
Te voltál szűröm jószág lelkemnek pajta
Ahogy rabul ejtett az illat.
De elfogytam, a szép ígéretek
Előtted csak szavak maradtak,
Elröppent egy pár nappal a boldogság,
Mint a madarak, majd előbúvtam megtelve bánattal immár.
Kóstolt a ravasz május,
Megcsókolt a mágus tavasz, de lopni jött a nyár.
Ahogy marcangoltuk egymást a boldogsággal
Eddig kinek mi fájt jobban.
A maradék szikra, melyet már senki se fújt s látott.
Őrzi neked a lángot, s ha hozzám bújsz majd lobban.
2024. Valentin napra Hannámnak.
Régi emlék.
Lassan minden a múlté lesz, történjen bár mi,
Az idén végre beláttam.
Elrohant, itt csalt lépre a sors, idejött vélem semmivé válni
De talán akkor még azt se bántam.
Mert szembejött velem egy régi emlék,
Feltűrt ingujjal egykori önmagam,
E csoda kertben legényesen járkált még a fák alatt.
Mit az idő még tőle nem lopott el,
Hol először láttalak.
Nem volt benned irántam semmi érdemes, így utánam se maradt DNS,
Bennem is tán csak a kétely mi tovaűz,
És e hely, hol imám a szerelem józan bolond.
De most már néha nagyobb bennem az utálat,
S mit a tűz odahevített kihűlt! Ama tégely immár csak kolonc.
Mégis mit ér a férfi élete,
Ha egy nő nem lakja be a szívét.
Lehet benne egy pillanat boldog ma,
Vagy holnap a végzete, ha nem érzi az izét.
Oroszi/ 2024/ 01/ 27.
Egy emlék.
Meztelen lelkem aggódva öltözteti a csend
Egy emlék felébredt bennem, mely valahol pihent
Ímhol a gardróbba tán holmi bánat akadt.
Egy könnycseppnyi mosollyal
Hisz, volt idő mikor ajkunk e tükör előtt összeragadt.
Játszik velem az elme félszegen!
Nem látni téged, csak ha sandán mögé nézek.
De mikor, mint egy festmény olyan voltál
Ahol a virágos réteken a bibék még
Porzó nélkül nővé érnek.
És én meg rólad álmodtam az ostoba
S fel is ébredtem benne téged találva!
Hol mostoha voltál, s vagy!
Ki másnak kienged, de nékem már hirtelen halálra fagy.
Gic/2023/ 08/ 06.