TURIKARI68 blogja

 

Jó idő volt emlékszem,

S a te hajad, mint az akácvirág fürtbe lógott.

Ujjaimmal néha puha szellő vagyok,

Még ma fonok bele kócot.

 

Néha délibáb,

Ki lelkéről vetít néki képet.

Egy látomás kit nem érhet el ez a világ,

Úgy éri meg a véget.

 

Pedig igyekeztem mégis elmondani,

Mit a szó még akkor, s ott megengedett!

Hogy a sinusritmus, ostoba kattogás, s a perc semmirevaló volt nélküled,

Vele a sors eddig csak kujtorogva időt tengetett.

 

Ó bár csak megértenéd egyszer,

Miből is vagyok én összerakva.

Ki valóságos sose volt,

De most mégis úgy megragadna.

 

Hannámnak névnapjára…

Oroszi/ 2022/05/22.

 

Most örülj, még fogom a kezed,

S ölelgetlek kincsem.

Mert bíborvérem, ha elapad, megszűnök létezni,

Vele elakad az élet, e szerelem s minden.

 

Kapsz e majd akkor mástól ennyi bókot?

Virágot, csokit, csókot!

Fürkésző tekinted, ó ki csodálja.

Miközben annyira odaillik ajkam a szádra.

 

S mikor így lettünk hirtelen egymásnak egyek,

Johanna te égi manna kenyér.

Tudtad -e egyből, hogy a mennyből ezek csodás tettek,

S hogy ki mennyit ér.

 

De egy világot jöttünk mi megváltani,

Mely maga körül csak akkor örül, ha valami fáj,

Nekünk meg nem csak ennyi kel!

Gyere, babám búgjunk, mint a gerlék,

Ne törődjünk senkivel.

 

Oroszi/ 2022/03/14.

 

 

Szép voltál akár a pirkadat,

Ahogy reggel álmosan beestél az ajtón.

A legnehezebb volt megszólalnom,

S csak ábrándoztam e horizontra rólad sóhajtón.

 

Hogy mi lenne ha!

Ha összejönnénk ma vagy holnap.

Te csókot adnál,

Amit másnap megírna egy honlap.

 

Ha kimondanád egyszer, amire vágyom,

S ajkad megtörné e csendet magától.

El se hinném te szép isten, hogy szeret,

S nem lesnék utána folyton, mint a levél mely lehull a fáról.

 

Orosz/ 2022/02/27.

 

 

 

Álmodik a nyomor, miközben araszol a csend,

Én küzdök, ne más vívja harcom.

Araszol, mint alkony az agorán,

Akár a másodpercmutató a biológiai órán,

Itt belül ezen a francon.

 

E szerelem akkor, s ott elzüllött, és te nem szóltál!

A bánat orvosi vénnyel szokott rá a cigire.

Nem mondtál igent, még azt sem hogy hagyjam abba, mert egy dög voltál!

Bár hagytalak volna ott ízibe.

 

Pedig írtam hozzád verset,

Melyben annyi fájdalmat cipeltek a szavak.

Csoda hogy elbírtak a mondatok,

De te akkor sem szégyellted el magad.

 

Ez folyt akkoriban a csapból is, mint Shakespeare,

Akár a legnagyobb dráma.

És én nem sajnáltam semmit tőled,

De neked semmi sem volt elég drága.

 

Oroszi/2022/ 02/ 06.

 

 

Amikor az ember elkezd szeretni,

Még az ipszilon is pontos.

Csak neki lesznek hamisak a mondatok,

Mit feladtál egy levélben, s mindent, ami neked fontos.

 

Elveszve a tekintetben, mint igaz,

Akár meg is halni érte.

Mintha a napba néznél, hogy süssön rád,

Pedig azt tőled ő sose kérte.

 

Volt köztük egy szavam, mit többé, hiába válok köddé,

Nem adok senki másnak, s ha a többiek el is vásnak,

Ő kimondja, hogy szeretlek.

S ha életem kioltja e vágy, akkor is ott hágy e szentélybe

Hol folyton téged kereslek.

 

Gic/ 2022/01/09.