TURIKARI68 blogja
SzerelemA te hajad.
Jó idő volt emlékszem,
S a te hajad, mint az akácvirág fürtbe lógott.
Ujjaimmal néha puha szellő vagyok,
Még ma fonok bele kócot.
Néha délibáb,
Ki lelkéről vetít néki képet.
Egy látomás kit nem érhet el ez a világ,
Úgy éri meg a véget.
Pedig igyekeztem mégis elmondani,
Mit a szó még akkor, s ott megengedett!
Hogy a sinusritmus, ostoba kattogás, s a perc semmirevaló volt nélküled,
Vele a sors eddig csak kujtorogva időt tengetett.
Ó bár csak megértenéd egyszer,
Miből is vagyok én összerakva.
Ki valóságos sose volt,
De most mégis úgy megragadna.
Hannámnak névnapjára…
Oroszi/ 2022/05/22.
Most örülj.
Most örülj, még fogom a kezed,
S ölelgetlek kincsem.
Mert bíborvérem, ha elapad, megszűnök létezni,
Vele elakad az élet, e szerelem s minden.
Kapsz e majd akkor mástól ennyi bókot?
Virágot, csokit, csókot!
Fürkésző tekinted, ó ki csodálja.
Miközben annyira odaillik ajkam a szádra.
S mikor így lettünk hirtelen egymásnak egyek,
Johanna te égi manna kenyér.
Tudtad -e egyből, hogy a mennyből ezek csodás tettek,
S hogy ki mennyit ér.
De egy világot jöttünk mi megváltani,
Mely maga körül csak akkor örül, ha valami fáj,
Nekünk meg nem csak ennyi kel!
Gyere, babám búgjunk, mint a gerlék,
Ne törődjünk senkivel.
Oroszi/ 2022/03/14.
Akár a pirkadat.
Szép voltál akár a pirkadat,
Ahogy reggel álmosan beestél az ajtón.
A legnehezebb volt megszólalnom,
S csak ábrándoztam e horizontra rólad sóhajtón.
Hogy mi lenne ha!
Ha összejönnénk ma vagy holnap.
Te csókot adnál,
Amit másnap megírna egy honlap.
Ha kimondanád egyszer, amire vágyom,
S ajkad megtörné e csendet magától.
El se hinném te szép isten, hogy szeret,
S nem lesnék utána folyton, mint a levél mely lehull a fáról.
Orosz/ 2022/02/27.
Álmodik a nyomor.
Álmodik a nyomor, miközben araszol a csend,
Én küzdök, ne más vívja harcom.
Araszol, mint alkony az agorán,
Akár a másodpercmutató a biológiai órán,
Itt belül ezen a francon.
E szerelem akkor, s ott elzüllött, és te nem szóltál!
A bánat orvosi vénnyel szokott rá a cigire.
Nem mondtál igent, még azt sem hogy hagyjam abba, mert egy dög voltál!
Bár hagytalak volna ott ízibe.
Pedig írtam hozzád verset,
Melyben annyi fájdalmat cipeltek a szavak.
Csoda hogy elbírtak a mondatok,
De te akkor sem szégyellted el magad.
Ez folyt akkoriban a csapból is, mint Shakespeare,
Akár a legnagyobb dráma.
És én nem sajnáltam semmit tőled,
De neked semmi sem volt elég drága.
Oroszi/2022/ 02/ 06.
Ha elkezdesz szeretni.
Amikor az ember elkezd szeretni,
Még az ipszilon is pontos.
Csak neki lesznek hamisak a mondatok,
Mit feladtál egy levélben, s mindent, ami neked fontos.
Elveszve a tekintetben, mint igaz,
Akár meg is halni érte.
Mintha a napba néznél, hogy süssön rád,
Pedig azt tőled ő sose kérte.
Volt köztük egy szavam, mit többé, hiába válok köddé,
Nem adok senki másnak, s ha a többiek el is vásnak,
Ő kimondja, hogy szeretlek.
S ha életem kioltja e vágy, akkor is ott hágy e szentélybe
Hol folyton téged kereslek.
Gic/ 2022/01/09.