TURIKARI68 blogja
SzerelemEgy darbig még.
Imigyen téged kerestelek, hittem a madárdalban,
Hogy ott csicseregsz bennem magamban,
Nekem az ágak hegyén.
Pedig láttad nyavalyás nyomorom, ökölnyi gyomrom hogy dobogott,
Miközben lehöl a mosolyod valahol, hol te voltál a fontos, soha nem én.
.
A bakfis lányok, mint olyanok…
Suta járásában temérdek.
Amit még a buta szívemmel,
Máig nem értek.
.
Borostyán szemükben keresni, mit kivetít a délibáb,
Egykori hologram önmagam.
Amiért nem bírtál szeretni,
Mint én téged untalan.
.
Felforgattam utánad, mindent mi káros,
Házunk megett az erdőn kújtorgok a lombok között, mint a szellő, s tűvé teszem a leveleket.
De elnyelt a város, így váltál köddé,
És soha többé nem leltelek.
Oroszi/ 2025/ 04/ 20.
Talán te vagy.
A legkedvesebb emlékem kóbor,
Talán te vagy.
Mitől egyszerre gerjed az ember,
Kifogy, a szóból aztán lefagy.
Jöttél megmozgatva e lávabolygó lelkembe,
Látva természetem, völgyed és hegyet.
Voltál madárdal, s aztán zsebre vágtad előlem,
A maradék csendet.
Szinte még itt tapogat mindenem,
Vénülő szemhéjam alatt.
Istenem hogy megettél elsőre,
Pedig nem voltál csak egy falat.
Fölös dolog nekem a külvilág,
Ha megtalál e szerelem.
Itt van az élet, benne a halál minden egy helyen…
Ki már-már álomszerű, de mégis csak velem eleven.
Gic/2025/ 04/ 10.
Sziporka szívem.
Az élet ere nem tervezne velem itt rég hosszútávra,
Sokszor gondoltam messze, de nem jutott csak a mára.
A holnap még egy távoli jövő, ha érkezik,
De a mostban megérted,mi ég, hogy szeretlek, ugye ha kérdezik.
Nem lettem halhatatlan, de maradhattam még megváltom a világod,
Egy ékszer voltál, akár e korhadó törzsemnek zöldellő korona.
Ha szóltál benne, mint a madár,
E rengetegben zölderdő, a napom fénypontja.
Mit büszkén hordtam, szívem alatt,
Mi voltál azért éretted dobogott.
Ki talál e rajtam kívül is, ha mást nem egy idegen… földönkívülit,
De bánatom, mint egy esőfelhő áztat, ha többé nem is láthat, de érted potyogott.
Gic/ 2025/ 03/ 19.
Elvesztettél.
Eszembe jutsz még néha,
S te jó ég ki látott már ilyet!
Méghozzá őzike szemeddel te…
Aki engem nem illet.
Alattomos ez az érzés, mert nem jár tünettel, mint egy vérzés,
De megkeres engem, kit… először körbeszimatolja alakom,
Aztán beront oda ahol lakom hazudni.
Olyant tett szívemmel a bánat,
Attól fogva mintha hazajárna utánad,
De tudod mit! Inkább ne ébressz, hagyjál aludni.
De ahogy beesett az a fény veled mégis a kertek alján,
Mint valami égi vándor.
Végig futott a forróság az ember marján,
És már nem is volt oly bátor.
Ha rád gondol, s ma sem vagyok az!
Itt belül ez az ember örök kamasz, de most
Nincs hova bújni előled, a másnapon pedig megígérted…
Madarak mellett az ágakon így hintázok néha monoton,
És ha egyszer elvesztettél a zsebedből nem hiányzok, de ha majd…
Elhagyom e talajt, én sem leszek otthon csak kísértet.
Oroszi/ 2025/ 01/19.
Eszembe jutsz még.
Álmatag csend bujkál a kertek alatt magamba
Veled költözött oda talán,
Akkor láttalak meg téged először te falatka lány!
Ahogy alakod retinámnak emberi testet öltött fel kedvesen.
S e sminkből költött még… megannyi
Máig ott lógó millió csókot ajkamra
Mely megcsillan hajnalra, mint harmatcsepp a fűszálon nedvesen.
Ez az érzés mely még mindig helyt ad itt belül,
Tán csak épp hogy ott volt akkor,
Én, pedig mintha csak úgy serkentem volna neki ki magról,
Melyet megteremtett magának s nem enyhül velem, hogy öljön!
Mint vadat a határnak űzött várt hűs verem, s elejtett.
Játszik velem ez az alkony, az öregkor, s te hiába várod a doktort,
Már-már beléd botlanak újra e bokrok
Csak nézed a távolt, de mert most biztos, hogy ő jön! Valahol,
De bár rég elfelejtett.
Eszembe jutsz, még ha arra kérlek,
Hogy odajárjak érted feszt!
Hol e remény bánat lett hírtelen s elemészt!
Így lett velem álnok a sors, s e keresztre, melyre,
Odaszegel folyton a pillanat, így farag engem,
E lator férfiból, ha rád gondol ficsúr csenevészt.
Oroszi/ 2024/ 10/ 03.