TURIKARI68 blogja

Mũvészet
TURIKARI68•  2023. szeptember 1. 14:49

Az én szentségem.


 

Reám is rámásít már néha a csend,

Hol az ember csak kongó léha ürességet talál odabent

S ha üt hát ez-az óra!

Tán e halál lesz nékem a messiásom, és én észre sem veszem a vacak!

 Mert nincs semmi másom, hacsak a betűk ki nem futnak velem a margóra.

 

Alábukik velem a délután,

Tán kujtorogni a csillagok közé,

E vaj horizont bajszán sötét kalap.

Az átszűrődő függöny mögül elém szökik a meny ország,

Akkor, amikor majd, elő jő az a nap.

 

A teherrel mi megbúvott bennem a csoda!

Tán tovább kell élnie e hazának.

Lehettem volna a lírának úrvacsora, de kifolyva e világ markából,

Csalódva csorogtam vissza a földanyának.

 

Olvassatok hát,

S „ezt tegyétek az én emlékezetemre” meghitten.

És a sorok közül előbúvik, mint a kuvik az én szentségem

A vers lelke, és akinek írtam maga az isten.

 

Cseszneki vár / 2023/09/01

 

 

TURIKARI68•  2022. szeptember 4. 18:50

Belém ette magát.


 

Van itt valami fájó kétely,

Mi belém ette magát.

Amit nem gyógyít meg csak az éter,

Sem az ásó sem a lapát.

 

 

Erre születni kellett

Ahogy az ember remélt, s elbírta e terhet.

Közben boldogtalan bút dédelgetve magába,

Mint az édesen megcsalt, meg nem élt szerelmet.

 

 

De egyszer csak kimondja nevem a makacs csend,

S a líra puhabársony kötésben a polcra tesz.

Akkor lesöpröm a port magamról,

És az életem csak egy rossz álom lesz.

 

Oroszi/ 2022/09/04.

TURIKARI68•  2022. július 17. 20:32

Vágytál, amikor én.


 

 

Nos, tegyük tisztába a dolgot,

Hogy egy se gazdag ember, aki boldog.

S te vagy a nagy, aki mindezt szépen méri,

Ki melyikért sóhajt, imádkozik, vagy éppen kéri.

 

Íme, itt rejteget vacak testem,

S te, ki bennem, ha csak azt a bút láttad,

Mert a sors boldogságot keresve se talált.

De azért megélte általam az életet csendre vágyva,

És egyre másra gyakran a halált.

 

Vágytál, amikor én, dobogva zúgsz le, s fel ereimben,

Nézted amint őt keresem.

S elakadt a lélegzeted neked is mikor megláttam,

Mert már azt hittük névtelen hős marad a szerelem.

 

És hát, nem e zsivaj, a csönd lesz végül krónikásom,

Mikor neveden szólítalak istenem,ó jaj!

Ahogy te hazaröppensz az ihletemmel,

Alattam kinyílik majd a talaj.

 

Orosz/ 2022/07/17.

 

 

TURIKARI68•  2022. július 3. 13:46

Téged vártalak.


 

Én csak téged vártalak egyedül,

 Nem győztem fáradtig a horizontot lesni.

Ahogy lehullok a porba száradni,

Ha leáldozik a napom, mint az árnyék ott előtted elesni.

 

 

Lassan folytunk mi ki egymás markából, én és anyám,

Mint az időtlen idő tenyeréből a homok.

S talán már csak az olvasónak lehetek valakije,

Az a mindennapi kenyér, de a világba nem hagyok nyomot.

 

 

Én téged kerestelek! Akkor, s ott, ahogy a szél még körbe is járt velem,

Mert már lefekvéshez ásít utánam az út.

Egy feketelyukként hat reám a tömegvonzás,

S mindenki odamegy, ahova jut.

 

 

Vár a karmikus kozmosz,

Aki létre hozott, ő a te istened!

Hol már csak egyféle igazság létezik,

S ha e mérleg nyelve akarsz lenni,

Esküdtnek ott lesz majd a lelkiismeret.

 

 

Gic/ 2022/07/03.  

TURIKARI68•  2022. június 25. 20:10

Velem üzentél.


 

 

Mint egy árnyék hintáztam a kertbe,

Akár a hazajárólélek a minap.

Mint a szökős kutya kerestelek,

Kinek örülnek, ha megkerül, de mégis kikap.

 

 

Ott bujkáltam a nappalok mögött,

Én a lökött, mint az álmokkal teli éjszaka.

Csak hogy mesét mondj, mi aztán kitart örökké,

Tán addig járok még haza.

 

 

A föld melyből alkottál élni,

Hát az is a te tested!

Honnan aztán kerekedtem, s tűntem el, mint a délibáb,

Pedig bennem nem egyszer a boldogságot kerested.

 

 

Velem üzentél a világnak, s e lángnak égni kell!

Mondták, mikor megtaláltak maguknak s én hittem a szavaknak.

Tán olyan leszek, mint valami égi jel,

Itt rohadva el, de téged szeretve lélekben szabadnak.

 

 

Oroszi/ 2022/06/25.