TURIKARI68 blogja

Mũvészet
TURIKARI68•  2024. október 5. 11:15

Más szívvel.

 

 

Más szívvel kezdem látni

Ezt a fétis bogár világot.

Úgy szerettem pedig, mint a napsugár ki almát érlel

De kérlel, s őt itt belül mégis egy féreg rágott.

 

Én kerestelek pedig e húsba úgy, újan, s mint régen,

Hogy gyógyíthatnál engem meg a nyirokban

Vágytam az édent e mában, még nem éreztem benne a haragot.

Ez a gyümölcs még érik, de rohad! És de te pedig nem mondtad,

E fából a harkály titokban nekem már fejfát faragott.

 

 

Világos lett ajkamnak e sötétség,

Édes ízében a kétség, érezte a keserű végzetet

Az ember éhes! Tán még szeretne is benne, ha téged keresne,

S most ha hisz sem változtat sorsán.

De valahogy kitalálhatnánk máshogy ezt az életet!

Mi jött, játszott, s tévedett, aztán lenyomták a halál torkán.

 

Sejtjeim azt üzenik, csendben maradok, de a golyóknak otthont adok e marban

 A bolygóknak, valami most születik itt bennem.

Fogalmazódik s aggódik, még az égben kifüzezik, ha jő a karnagy

Leszek, én ember ki nem érez undort, ha akarod

S te újból lehetsz az isten.

 

Gic/ 2024/ 10/ 05.

TURIKARI68•  2024. július 28. 18:51

Néprajz.

 

 

Engem fecskék vártak frakkban

Hol a prímás szellő villanydróton hegedült,

Onnan ahonnan a rattan égbolt kincset rejteget.

Valódi leszek, csillagporból köpönyeget veszek

Kézzel fogható neked te lány,

Ugye leszel anyám, kinek méhe szövi az idegsejteket.

 

Hol gádorok alól cimpalom pattan

S halkan doromb oson el,

Mint a jókedv őseim lába nyomán.

Vízhez siet e kút sudár, akár egy mátka a becsapós délibábon!

Oda vetek öledbe vackot te hon!

S bevallom egy hóval befútt téli álmon,

Hogy hallom mit duruzsol, amit csőrébe vesz a szájhagyomány.

 

 

Ím, ott kelepel a te gólyád anyám!

S talán, e sorokból adok neked örök életet

S e nyelv mely csorog ki rajtam velem égi medrén!

Ezt a jövőt én ,mintha most már ismerném.

 

Oroszi / 2024/ 07/ 28,

 

 

TURIKARI68•  2024. július 14. 11:51

Mielőtt elmegyek.

 

 

Le kellene mennem, magához a pőre óceánhoz,

Megmarkolni ott a homokot.

Tán megkérdezi mi szél hozott engem,

Én, meg tőle, a sok hullám hogy mit csobogott.

 

Mi titkot rejt bárhol az idő szövettel

Mit az ember felejt, s tudnia nem szabad.

De ő csak jön, ölel, szeret,

Aztán sziklát markol, majd a kövekkel elszalad.

 

De nem a szél, a lehelet mit nem enged el a test e folyadékból,

Mielőtt az elme értelmet nyer e lélekbuborékon.

Ím, csapdámat folyvást megvetik,

S még ő csillagokat fest, a vízre kinevetik

Pedig ízre, pitvaromban ott dobog az univerzum.

 

Elképzelt valósában élek tán? Mi jut!

Teljesen én az álmokat kergető!

S fejemben bután fut egy intelligens program.

De amit érez e szív nekem csak az-az érdekes

Engem így hibásan alkotott meg a tervező,

És az hogy most ő hogy van…

 

 

 

De ha már itt vagyok a parton veled,

Ismersz, én pedig dúdolom a neved

Megvárom, még máma fürdeni jön a hold.

Majd csak előbúvik a terminus

Együtt sistergünk beléd akár a láva

Geotermikus akkord.

 

Gic/ 2024/ 07/ 14.

 

TURIKARI68•  2024. július 9. 15:52

Az ég peremén.

 

 

Mi ketten te meg én,

Lestük ezt a betépett létet.

Kerestük hol rontottam el

Akár egy délibáb, nekünk idébb- odább

Vetítve csak képet.

 

 

Azt gondolná benne az ember,

Hol ha egyszer majd úgy teszel,

S megleled a boldogságot, elmúlhat a bánat.

Nem leszel jó barátja a fájdalomnak,

De álmodozhatsz, hogy a szerelem sem butít, s áltat.

 

Mást rendelt a sors,

A korcs halál mely könnyen jön át, ha gödröt ásnak,

Nekem az se lett gyors, mint másnak a galád.

Kóborolt e testbe, s mit gazdája fénynek hitt,

Az sem volt hit, bizony csak sötét este, de ő, jól érezte magát.

 

 

 

 

 

 

 

De látod? Ott vannak a tanúhegyek!

E törmelék porból támadtam fel,

Hogy csupasz lelkemre köpönyeget vegyek anyám.

S bár, amikor majd itt hagyom e rabságot,

Csak a líra hozhat számomra szabadságot

Ha ő ölel, már érzem, közel vagyok hozzád.

 

 

Oroszi/ 2024/ 07/09.

 

 

TURIKARI68•  2023. szeptember 1. 14:49

Az én szentségem.


 

Reám is rámásít már néha a csend,

Hol az ember csak kongó léha ürességet talál odabent

S ha üt hát ez-az óra!

Tán e halál lesz nékem a messiásom, és én észre sem veszem a vacak!

 Mert nincs semmi másom, hacsak a betűk ki nem futnak velem a margóra.

 

Alábukik velem a délután,

Tán kujtorogni a csillagok közé,

E vaj horizont bajszán sötét kalap.

Az átszűrődő függöny mögül elém szökik a meny ország,

Akkor, amikor majd, elő jő az a nap.

 

A teherrel mi megbúvott bennem a csoda!

Tán tovább kell élnie e hazának.

Lehettem volna a lírának úrvacsora, de kifolyva e világ markából,

Csalódva csorogtam vissza a földanyának.

 

Olvassatok hát,

S „ezt tegyétek az én emlékezetemre” meghitten.

És a sorok közül előbúvik, mint a kuvik az én szentségem

A vers lelke, és akinek írtam maga az isten.

 

Cseszneki vár / 2023/09/01