TURIKARI68 blogja

 

 

Otthon hagytam a szívemet

Anyám keblén befőttek között.

Előttem van arca hol minden buborék,

Egy másikat üldözött.

/

A falakra gondolok mely talán,

Még ha emlékezik is erre az alakra énrám…

Árnyéka csendesen kísért azért amiért,

Így szeretlek és ideleslek magam elé mélán.

/

Meg lett minden szökős pillanat pedig  jő az est,

Bár az idő már-már ingatag.

De hát e derék toll, amint betűket fest,

Tiszta lapon emlékszünk reád, képzelt minden pillanat.

/

Otthon hagytam a szívemet felnőtt fejjel gyermeteg…

Azóta járok én búson e világba.

Hol elrejt,  az árok várok,

Kereslek húsom, de hiába.

 

Oroszi/ 2025/ 10/ 19.

 

 

Volt idő hogy csokor nyúlt a kezembe feléd

Nem koszorú.

Minő boldog voltam akkor mikor,

Még főtt az ebéd, nem ily szomorú.

/

Most alakod idézem éhesen én a mihaszna

Hisz nem tudlak feledni, de már vásva ad vissza a viasznak e gyertyaláng

Mert az én szívem egyre falánk, másra búson érez.

Bolondot készítesz magadból

Ha neki indulsz keresni s érintesz…

Mert nincs köze húshoz és vérhez.

/

De most itt vagy a pillanatba s én veled…

És a hiány, te lány mintha csillapodna,

Akár lámpaoltás után mikor ráfújtál ágyamnál a csillagokra

Semmivé válok e sötétben.

Már szédülök, ahogy te ájultál ég veled az élet csak vacak kreáció

Lassan nem leszel, önmagad megszűnik a gravitáció, de az övé sem.

 

Gic/ 2025/ 10/ 17.

 

 

 

A fák mögött ott bujkál az este,

Ahová a délután majd csak úgy beleszédül.

S én már szinte éhen halok, nézd!

Itt maradtam egy-egy falat betevő betű nélkül.

/

Ahogy sötétedik, belenézek a vitrinbe

Hol a tettre kész mosolyok még beszédesek…

Ott az idő bár múlni látszik, de most mégis oly hallgatag.

Valami sompolyog, az emlékek keserédesek lettek

Benne az ifjúság porcelánbaba, fétis mozdulatlan maradt.

/

Téged formáz ez a csend,

S hirtelen anyám hangján szólt, cseng, s altatott.

Lassan ki is rajzolt a tekintet,

Most írok neked, mert a ceruza akkor mégis hallgatott.

/

E képzelet tapintás tintás selymével

Kísértelek meg.

Hisz a szavakkal ígértelek oda téged,

S magamat a semminek.

 

Gic / 2025/ 09/ 30.

 

 

Itt álok talpig sehogy csak most nehogy megszólaljon ajkam,

Mert már a szó is alig kimondatlan.

Még érzem szíved mely egykor meleget adott

De most e hely, egy kiégett katlan.

/

Jó volna, elindulni valamerre hol a kerge idő tekereg,

S parazsat ad igét búson…

Mert a sparhelt otthon didereg csupa fagy,

Te biztosan éhes vagy hol ismét pecsenyére sütném tenyereden húsom.

/

Te nap, mint nap megszületsz agyamba

És én innét nem menekülök többet.

A szikra mely léteznem enged folyt…

Nem ad csak könnyet.

/

A bánat mely engem irányít belém botlott

Már messziről világit arcomon irigyen.

De legyen más a boldog én nem bánom e poklot

Ha rám akad az isten.

 

Veszprém/ 2025/09/26

 

 

 

Itt vagyok mosolygón s félszegen uram…

Nézd, életem elfutnak, előlem az utak rohan az idő,

Hol hogyan megvárnám a napot kövéren.

E bolygó tengeren miért jelölted ugyan…

Hogy megfagyjak mit harmatcsepp a sötétben.

/

Te nem tudod milyen az…

Ha álmaid rengetegében gyermek maradsz felnőve idebent,

S most, mint valami kamasz, ha vallhat.

Ki könnyet ejt, e felhőbe mely hazajár a szavakért folyton ránézni az emlőre…

De a tejút nem válaszol anyám pedig, mint egy idegen mélyen hallgat.

/

Egy csónakba evezünk lassan te lány! Úgy tűnik…

Ki nekem a csontra alakot-eret festet, ha látsz még!

Olyha, mert e szövet is mely pedig már félig feslett

A lélek eddig kóbor benne olykor, hiába ha hazament, nem lesz csak árnyék.

 

Oroszi/ 2025/ 09 25.