TURIKARI68 blogja

Vers
TURIKARI68•  2024. február 18. 18:39

Mivé lettünk!


 

Hol rontottuk el te jó ég mivé lettünk!

Útközben egymásból ettünk csemegéztünk.

A vasárnapokon pedig,

Még szelemet is idéztünk.

 

 

Helyet cserélt itt bent a menny és a pokol,

Mikor melyikünket kívánta meg,

Alig várva hogy övé lehess!

De nehéz cserbenhagyni téged teremtőm

Ki ha leszel megmentőm, annyira tökéletes.

 

Törékeny az én megrendezett dögszagú boldogságom

És becsapva a sóvárgást, e világon, s önmagam, mindet meg is tennék érted.

Hisz sejtetted, hogy vegán lesz a halál e sejteknek

És mégis éhen maradnak belőlem a férgek.

 

 

De én a fejembe vettelek,

És nem engedlek el csak, úgy mert szeretnék vallani.

Belátható időn belül a saját világodat járom

Egy ladikban evezünk, és akkor kénytelen leszel meghallgatni.

 

Oroszi/ 2024/ 02/ 18.

 

TURIKARI68•  2024. február 18. 17:47

Először csak.


 

 

Először csak jólesett rád nézni

Ó szomjam hogy olthatnád, mint a hűs ártézi.

Aztán beléd is kortyoltam,

És én is milyen bolond voltam.

 

Mert olyan lettél, mint az alkohol

Mely elillant hamar, nem vagy sehol,

De én már nem iszom egy ideje.

Valahogy mégis józanul esek kelek utánad!

És úgy kell e butának, ha megtanul élni nélküle s halni vele.

 

 

Mint a kikelet ki ébresztett azt hittem álmodom!

Egy szikra mely tüzet gyújt, az avarnak a fáig!

Engem utolér a fájdalom, de érzéseid nincsenek.

Minek ki kellet volna hunynia, ha leég, de ég!

Itt bent máig sistereg.

 

Ennél kevesebbért is szerettem már nőt,

Ki ha kapott becsapott az álnok.

Kinek méhében azt hittem,

Halhatatlanná válok.

 

Ádánd/ 2024/ 02 / 13.

TURIKARI68•  2024. február 2. 16:09

Még a minap.


 

Apám jutott az eszembe

Hogy álltam én előtte,

Reszkettem még a minap.

Most pedig el van temetve,

Mint a rezgőnyárfa levele,

Aki fél a széltől, hogy kikap.

 

 

Te voltál s vagy ki ígérget

Kit követtem, kapitányom Ahab,

Távol, s mégis közel.

Akár egy lidérc kísértet!

Kivel birkózva álmomba maga ölel.

Még nem elvisz bennünk a talajvíz,

És otthon leszünk, az anya földel.

 

 

S ha megjön majd csónakod,

Köszön majd neked, magának apám,

Adjonisten jó napot a félelem sután.

Ismered az utat,

Hol a halál utánam sziszmatol kutat

Az életem után.

 

Bakonyszentkirály/ 2024/ 02/ 02.

TURIKARI68•  2024. január 27. 18:22

Régi emlék.


 

 

Lassan minden a múlté lesz, történjen bár mi,

Az idén végre beláttam.

Elrohant, itt csalt lépre a sors, idejött vélem semmivé válni

De talán akkor még azt se bántam.

 

 

Mert szembejött velem egy régi emlék,

Feltűrt ingujjal egykori önmagam,

E csoda kertben legényesen járkált még a fák alatt.

Mit az idő még tőle nem lopott el,

Hol először láttalak.

 

 

Nem volt benned irántam semmi érdemes, így utánam se maradt DNS,

Bennem is tán csak a kétely mi tovaűz,

És e hely, hol imám a szerelem józan bolond.

De most már néha nagyobb bennem az utálat,

S mit a tűz odahevített kihűlt! Ama tégely immár csak kolonc.

 

 

Mégis mit ér a férfi élete,

Ha egy nő nem lakja be a szívét.

Lehet benne egy pillanat boldog ma,

Vagy holnap a végzete, ha nem érzi az izét.

Oroszi/ 2024/ 01/ 27.

TURIKARI68•  2024. január 14. 16:09

Visszabúvok.


 

Talán beszélhetek a világhoz őszintén,

Mert én vagyok, s voltam az aki!

Az örökkévaló krónikása, ha szóltam,

Egy csillagporból összekreált atyafi.

 

 

Csak egy napot adj, csak egy eget!

Mialatt a boldogságból, virágszirmot szedek,

S mikor, már ha nem fáj semmi!

Annak a napnak a végén kalapot emelek

S engedj engem uram akkor hazamenni.

 

 

Nem fogok többet kérni,

Csak hogy, áldj meg azon a ponton.

Mikor elhiszem én is, mégis érdemes voltam élni

S visszabúvok a paplan alá, valahol a horizonton.

 

 

Gic/2024/ 01/ 14.