TURIKARI68 blogja

          

 

 

1/

A gazdaság udvarán,

Nagy volt a homok.

Csapdába estek rajta

A zörgősszekér nyomok.

 

 

2/

Kifeküdt a nagyvarangy is,

De nem napozni, már döglött!

Felette két pocakos légy

Egymásra hörgött.

 

 

3/

Fejőlány sürög a kannával

Mint forgószél a pusztán.

Kedvese csókot dobál néki

Odakünt az utcán.

 

 

4/

Tehénke bőg az istállóban

Kiscsikó rukkapál már a lóban.

Én meg behajtom az ablakot

Hogy a verebek, ne csórják az abrakot.

 

 

5/

Itt minden közös,

De én ennél tovább is láttam!

Ellopnak minden percet tőlem

Mikor nem voltál  még nálam.

 

 

Turi Károly / 2004-07-06

 

Az élet tengerén,

Te tiszta remény kapitányom Ahab.

Hányszor vártalak vissza bánatommal az ég peremén,

Hol felkelsz majd, mint a nap.

/

Tenyeremen tartva bolygó arcom,

Voltam én tán még Atlas is e fájdalom kenyerem küszöbén…

Ki térdepelt eleget mennyország ajtód előtt.

Nem volt oly messze akkor az alkony ki fátylat tereget…

Mikor otthagytál egy szép vasárnap délelőtt.

/

A normális ember misére menne,

Én meg még fülig szerelmes voltam beléd!

S mindenhol téged láttalak szentnek,

De általad evett, minden mi emészt,

Megismerve az egész poklot, a fenét.

/

Előtted omlott össze, ki nem tudta még jössz e,

Zivatar felhő szívem.

Szárazon hagyott minden szó, s révület,

Te égni akartál tovább nélkülem úgy hiszem.

Oroszi/ 2025/05/16.

 

 

 

 

Meg tanultam bízni benned,

Lebecsülve önmagam.

S ha volna kedved repülni e buborékban velem,

Ameddig visz a szabad akarat.

 

 

Az ég vizében most ha, simára mosna a végzet…

Te már nézted a teremtésben, ki e valót, ha talál.

Életet keresel a temetésben, értéket, fényes láncokat mi elold,

De a templom ördöge nem avat szenté, csak a rozsda halál.

 

 

Az benne a jó, ha onnét többé nem lenne rossz sosem,

Átitat a tömjén, az áhított ég, a kereszttotem,

Csak akkor sírsz fel, ha megmozdítanak.

Mert te valójában anyád megvénült kislánykori babája vagy,

És csendben alszol, ahol még nem ordítanak.

 

Ádánd/ 2025/ 05/06

 

 

 

 

 

Egy nap nem hagytál aludni, kösz!

S pont ébren volt az összes csillag.

Én batyut köthetek e világból,

S ha jössz, téged is elbírlak.

 

 

Te! Jó sétáló idő van a holdon,

Majd valamit kitalálnak!  Menjünk hát, ha mondom.

Itt hagyjuk poshadni az életet a halálnak,

Többé nem lesz a koloncom.

 

 

Megkeressük az istent,

Hol hasad a magba.

Kelyhében ott az áldozat,

Neutron és gamma.

 

Gic/ 2022/06/26

                 

 

 

1/

Ma becsapódik a nagy mesekönyv

Mert a jóságos történeteken ármánykodás tapogat.

Felnyílik a kölyök szeme

S az idő nyálazva forgatja a lapokat.

 

2/

Mindjárt az első oldalon,

Fogoly, s fácán repdes.

Eddig nem tudta a pulya

Mért lesz belőle gazdag leves.

 

3/

Aztán a többi lapon,

Egy sima gulyás alapon pörkölt rotyog.

Belé vörösbor ömlik,

Ahogy az üveg kotyog.

 

4/

Nemrég még malacoknak igazgatta

Puha vackát.

Most a tűz pattogat alatta

Egy csimaszos fát.

 

5/

De még valami mozog az erdőbe

Őt is golyóspuska várja!

Fut a suta,

Döglött már a párja.

 

6/

Elaludt a gyermek is, szinte szárnyal

Mint egy madár már, ki sosem szédül.

Jó éjszakát gyerekek, pszt!

Sörétet kap végül.

 

 

Turi Károly / 2004-12-31