TURIKARI68 blogja

Vers
TURIKARI68•  2021. július 25. 13:26

Sorsom.


 

Ez a világ az a hely, hol kikezdett a nyelvek éle,

Amely nélkülem tán semmiféle se hossza se vége mély árok.

Sorsom, akár egy kubikus talicska!

Csak tolom az űrben e terhet, s járok véle kavicsról kavicsra.

 

Így ragad el hát ez ár minduntalan?

Hol az adott szónak hangja nincs!

Hol a könny, ha cseppen, máris hontalan

S ha papírra veted nem nagy kincs.

 

Pedig szavam igaz,

S hogy lehetne belőle ige!

Ha fülelne az ember olykor,

Nem csak a madarak hordanák, hogy elszálljon velük a semmibe.

 

De itt van e siratófal, mi folyton éhes,

Mi mindent felfal e kérges tenyér, s ina.

Hova temethetem bánatom, nap, mint nap,

Hol kenyér az ima.

 

E zsoltár ád erőt s ébreszt reá mégis,

Hogy talán csak vendég vagyok e földön én is!

S hogy e vegyszer egyszer felbomlik úgy legyetek jók mindannyian ma,

Én utazok tovább akár a mester, mint Johann Sebastian Bach.

 

2021/ 07/ 25. Gic.

TURIKARI68•  2021. július 18. 12:25

Ezt a levelet.


 

Írom ezt a levelet,

Emlékül az időnek.

Mikor rajtam, majd ha egyszer tán,

A mezi virágok is kinőnek.

 

Kihez nem jön el zokogni,

Csak a csapzott felhő.

S gyerek cipőben nézte az ég is,

Ahogy a fű alatt mégis felnő.

 

El kell, dugjalak te drága énem előle, mert itt kujtorog e szélhámos,

S az igazság utáni vágy, egy lassan ölő méreg.

Ki itt csalódott, de hitt, hogy a líra volt a mátkája!

Inkább legyek áldozat s még beleférek, ott lent megvár Noé bárkája.

 

Tán nem leszek súly test nélkül,

Ahogy vitorlánk a csillagok közt tántorog.

Csak az elmebaj kísér, hogy megszűnök,

S a tudat mely háborog.

 

Az árbockosárból, ha meglátom az urat,

Ki lehet nem is sápadt,vagy  szomorú, hanem inkább mulat,

Mint a galamb röppenek feléje.

S átjár a döbbenet hogy ott lapul az igazság,

Mint isten igéje.

Gic. 2021/ 07/ 18.

TURIKARI68•  2021. július 17. 20:46

Azt hitted.


 

Ha én nem kerestelek volna anno te lány!

Talán sose lettél volna kéretlen ily boldog.

Mert úgy hitted, vannak az életben még más,

Sokkal fontosabb dolgok.

 

Azt hitted a szerelem egy gyerekcsíny,

Mellyel élvezettel hazalopódzik a bánat.

S ha sírtál már érte eleget, becsenget vele a postás, hozza, mint a levelet,

S aztán már többé semmise fájhat.

 

Vagy melléd ül a vonaton, netán úgy, mint egy ismerős,

Virágot hoz, s megemeli fején a kalapot.

Egyszer csak életre kel, akár egy regényhős,

Miközben te lázasan fordítod a lapot.

 

Engem itt emészt e láng,

A falánk, amiről azt hitted szikra.

Égetőbb a kénköves pokolnál néha,

Melyből akkor még maga a halál se inna.

 

Oroszi. 2021/ 07/ 17.

 

  

TURIKARI68•  2021. július 2. 19:16

A fővárosba.


 

Lassan megvirradt a Duna parton,

S én, mint ő, kiöltözve fessen.

Bujkáltam a föld alatt, s lógtam a sárga villamossal

A nagy Budapesten.

 

Lelket gyűjt, a tegnap úgy érzem,

Itt is hiteget a dekoratív jövővel, s mi mint a fánkok, porcukorba,

Emlékekből, ábrándokba hemperegve.

Majd jót iszik a messziről néző beesett szemekből,

Aztán rágyújt még, a maradék félig kiégett emberekre.

 

Nehéz lenne jósolni, hisz a világ visszaeső folyton,

Kinek mit, hoz a nappal,

Kit mi ejt rabul, vagy ragadja magához.

Az alkohol, vagy a hit, netán egy csuhás pappal  az égis,

Vagy valami csoda folytán, mégis hű marad a hazához.

 

Mi még otthonra vágyunk mindig,

Miközben a felső tízezer már földkörüli pályára állt.

Csak kujtorgok, s engem valami még nem enged lebomlani,

Mert a tudatom az agyamnak, próbálja elmondani,

Hogy valahol egy hazát kreált.

 

2021/ 07/ 02/ 19:00

TURIKARI68•  2021. június 27. 16:19

Attól féltem.


 

Attól féltem mindig,

Hogy olyanná válhatok akár a többi ember.

Lopok, csalok, hazudok,

S el is felrejt majd az isten engem egyszer.

 

Duzzogva néz az atomokból,

Kesereg, amivé váltam.

Tetézve a bajt, nem kerül elő a semmiből,

Ha majd, kőbe ütöm pont a lábam.

 

De volt, aki sugallt a keresztúton,

Hisz csak kérnem kellet mindig.

Szólt, hogy merre menjek,

És nem süllyednem le soha, addig a szintig.

 

Ott lesz velem a lélekvesztőn,

Tán ő lesz ki megkísért, a mumusom.

De ott lesz velem, amit megígért,

Ha lehull a húsom.

 

Gic/2021/ 06 / 27 16:15.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom