TURIKARI68 blogja

Vélemény
TURIKARI68•  2021. június 12. 21:18

Tulajdonképpen valójába.


 

Konkrétan, tulajdonképpen, valójába nem is tudom a teljes igazságot,

Csak megérzéseimre hagyatkozva próbálom kibogozni a szálakat amely, mint egy gonosz pók fonala egy potrohból származott.

Csak azt sejtem, hogy mint a hárpiák kirajzottak a panoráma utca egyből, ahol az istenektől szárnyakat kaptak.

Eszükbe sem jutott talán, hogy a végén minden egy ugyanazon helyre kerülünk, bár még egyesek a krematóriumba nyakatekerten, addig másokat, ha anyagilag megengedhetik maguknak elbújva a fű alatt lebomlanak.

Lelkünk fel lesz lőve a felhőbe! És ott fog keringeni egy csomó minden mással, többek között a vényköteles orvosi receptekkel együtt.

Még le nem hívja valaki e szimulációba, tán konkrétan pont a panoráma utca egybe!

Régen állítólag! De csak állítólag, Mózes volt a kapcsolattartó, postagalambot küldtek, olajággal még nem tartva a fertőzésveszélytől, tán akkor ismeretlen betegség volt a madárinfluenza meg egyebek.

Most email érkezik, sziasztok, megszólítással, persze csak a hárpiáknak, kikkel tegező viszonyba vannak.

Van köztük, akit el is küldtek a Fiastyúk csillagképbe, hogy ott létesítsen teljes vírusmentes telepeket.

És állítólag, de csak állítólag! Aki oda e szűk elitbe bekerül, már választhat magának nyelvet is!

Mintha a külvilág csak egy érintőképernyő lenne egy nagy ablak, amin keresztül manipulálnak minket, szerencsétleneket a terepasztalon a panoráma utca egyből.

És e nyelvek tisztogatják is őket rendesen, mint valami macska a fülük mögé benyúlva

Rendesen, a feljebbjutás reményében.

Hogy ne keljen legelészniük az ínséges időkbe pipacsmezőkön kóborolni,

A még ehető növények között.

Inkább különféle idegen szavakat használtak, mint a földönkívüliek, amikről persze azt sem tudják mi az eredeti jelentésük, csak úgy feltűnési viszketegség, ahogy kombinálják a testpermettel.

Amitől olyan irreálisan oda nem illő szagot hordoznak magukkal.

De konkrétan tulajdonképpen valójába fogalmam nincsen, és azt hiszem szerintem, hogy nem is tudom mi történik és miért az egyszerű hétköznapi emberekkel.

TURIKARI68•  2020. december 25. 17:07

Nevet a világ.

Nevet a világ.

 

Nevet a világ rajtam,

Kacag, ahogy a torkán kifér.

Elesve utolsó bástyámmal,

A szó, már neki semmit sem ér.

 

Sejtjeimben üzekednek a démonok,

Valódi énem, még ember nem látta.

Csak anyámnak mondogattam, hogy e világgal,

Nem voltunk szerelmesek egymásba.

 

Pedig a költészet lett magos váram,

Alattam a világegyetem, s a boldogság felszíne.

Vajon tudta e szegény asszony,

Hogy rajtam kívül, soha nem volt senkise.

 

2018.

 

TURIKARI68•  2020. december 14. 12:54

Nem kelek fel.

Nem kelek fel.

 

Mint a csiga ki elhagyta házát, heverésznek csontjaim,

S nem vagyok már, se én, se anyám.

Nehéz csend ül ajkamon, csak a szél tutul itt belül,

Üres lett a koponyám.

 

Nem kelek én fel, akár száz angyal is fújhat harsonát!

Ha nem dalol úgy, mint a rigók, alszom tovább csendesen.

Ha nem néz reám úgy, az isten,

Mint egykor a babám, oly szerelmesen.

 

Fajtalankodott velem a halhatatlanság,

S én hiszékenyen tartogattam magamnak a géneket.

Lelkemmel acsarkodott a sötétség,

Az artériák meg kiszorították belőlem az életet.

 

Valahova elszökött,

S nem is lesz meg tán soha!

Éljen az, ki mindent teremtett, hirdessék a rögök,

S legyen e világba szerelmes, mely hozzá örök mostoha.

 

Turi Károly / 2015/03/02/ 17:51

 

TURIKARI68•  2020. december 8. 18:15

Egy rémálom.

Egy rémálom.

 

Van egy rémálmom,

Hogy visszatérve, megszületek újra meg újra.

Ki már nem jönne többé, ha hagyná,

Inkább a csend karjába bújna.

 

Mert láttam isten,

Amint a belőlem kelt legyek szárnyát tépkedi, s nem érti!

Azt hitte a könny minden alól feloldoz, de hiába!

Mert az életem e terv része,

Melyben a halál, a sorsom komédiása.

 

Örökké emésztheti a bánat!

Ha újra teremt, bűnre csábít,

Megöl, majd találgat.

 

Turi Károly/ 2013/ 11/01/ 20:40.

 

TURIKARI68•  2020. május 24. 17:29

Szomorú vasárnap.

Szomorú vasárnap.



Fény vagyok lelkemben,

De testem a koporsó.

Már mindenkit szerettek,

Csak én leszek utolsó.


Itt voltam s nem láttad,

Mennyire szenvedek.

Eltűnök egyszercsak,

Akár a pórszemek.


Hazugságba  göngyölt,

Törékeny csont darab.

Boldog az nem voltam,

Szívekből csórtalak. 


Bohócként egy álmodó

Kegyetlen világba.

Pedig itt zokogok legbelül,

S nincs aki  meglássa.


Holnaptól kezdődik újból egy színdarab.

S ez ingatag vállamról hullanak szerepek.

Ostoba felnőttek nevetve kacagnak,

Mint ártatlan gyerekek.


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom