TURIKARI68 blogja

Gyász
TURIKARI68•  2021. április 14. 19:00

Apámhoz.


 

Egy- egy hang még megül a csend között,

De már ő is nyomorék.

Rád néz néha a külvilág egy ablakon,

Kinek stáció volt a mankó és a kerekesszék.

 

Éppen május volt odakint, s az idő kezében a távirányító

Lőttek rád a határba.

 

lőszer  volt a tárba! s nem ürült a heveder rakasz.

A reklámok alatt jött a fájdalom, meg a morfium tapasz.

 

Saját lelkére száradva,

Testén néhány branül, mint a stigmák.

Már nem segítenek rajta az orvosok se,

S az éles kések inkább csak bicskák.

 

Még nincs hely a patológián

Pedig lenne kedved elcsábulni.

S irigykedve lested a fákat májusban,

Hogy bezzeg a leveleknek lesz idejük elsárgulni.

 

Már rutinból zokogott a nővér,

A papot látni sem bírtad.

De nem mehetsz, még én azt nem mondom!

Mert még néha egy ponton, elém ugrik arcod

S ahogy visítottam mikor a hajamat nyírtad.

2019/10/24/ 09:10

 

TURIKARI68•  2020. december 10. 17:03

Igor halála.

Igor halála.

 

Hajnalban búcsúztunk, mint a legszebb álom Igor!

Akkor, amikor a rigó már bátran fütyölt.

S nem láthatta az addigi világot senki,

Ami bennünk akkor összedőlt.

 

Fütyölj te madár! Zsibongjatok min, ti kik éltek még!

Most nem bírom el a csöndet!

Mert ami könnyem volt eddig,

Az ezekhez csak lágy és könnyed.

 

Ellopott tőlem a szeszéjes április,

Sokan azt hiszik kiskutyám, a te gazdád dilis.

Mert a régi útjainkon vezet portyám,

Fütyörészve, hátha előbukkansz valami csoda folytán.

 

Hiába mondták, hogy az ember,

Ne szeresen így állatot.

De nálam a bánat mindennapos vendég,

Melyben még az isten is, valósággá vállhatott.

 

Ki is igazíthatna útba engem, ha nem ő!

KI megmondja majd, merre, hova, és miért!

De hiába nyújt ő kezet mindennap,

Ha az enyém csak a felhőkig ér.     Igor kutyám emlékére (1998-2014)

Turi Károly /2014/ 04/ 18

TURIKARI68•  2020. június 10. 07:29

Teremtésem története.


Teremtésem története. 


Az isten egy oroszlán volt,

A költő egy szűz galamb nagyon.

Ki repült e gonosz világban,

Hiszékenyen s vakon .


Nem tudta hogy  teremtöje 

A zodiákus, szíve hideg és nyirkos. 

Csillagok tengerében búza szemek között, lesett reá e gyilkos.


Törött szárnyam immár

Az utak porát veri ahogy árvúl.

A nappalok jöttek hogy dög legyek,

És a pupillám rá vetni magát nem meri, ahogy tágul.


Galamb lelkem kinevetni az univerzumot, hogy csöndre vágyik nyomorékan. 

De elszökik velem a vákuum,

S megjelenek valahol egy másik idő buborékban. 

TURIKARI68•  2020. június 8. 04:22

Egy csöppnyi boldogság

Egy csöppnyi boldogság.


Mely nekem ront,

S megront folyton megjelöl!  És milyen kár.

Hogy csak úgy  néztél mintha éreznél már,  

De jól esik ha megesik a pillanat mely

Megöl.


Szereted látni biztos,

Ahogy tiszta lelkem feléd rohanva lesz piszkos.

De buknak néha a szentek, mert érzések jöttek, s mentek a gyilkosak.



Egy csöppnyi boldogság jön esténként, miként, a telefonon besurran lágyan. 

A betű, hogy vagyok!

Édes piros ruhában.

TURIKARI68•  2020. június 6. 08:46

Ma becsuktam


Ma becsuktam.


Ma becsuktam magamba,

Egy érzést jó mélyre.

Szépen tegyék,

Ha valaha még jönnek érte. 


Tisztán tegyék,

Ízes szóval.

Készüljön fel reám,

Mint egy székely az életre a koporsóval.


Bezártam hogy ne kujtorogjon, 

Ha magányos vagyok ott legyen velem.

Mert itt belül lesz boldog igazán,

A külvilág csak néki sötét verem.


Fogad vendégeket,

De tudni fogja ki kalandot keres.

Hogy ehet ihat bőven,

Csak belé soha nem lehet szerelmes.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom