TURIKARI68 blogja

 

 

Jó volt otthon hallgatni a rigókat,

Hol megvárt a zsíros kenyeremen csúszkáló gyerekkor!

Akkor még vidám vasárnapi misékkel.

Húzták-húzták a levesnótát,

Együtt mulattunk falun, az egész vidékkel.

 

Apám azt hitte nélküle tán,

Majd sose fogy el a somlai bor magába.

Mint egy csendélet előttem van ez az ikon,

Gyakran ő, és a demizson magánya.

 

Azt gondolta mindent látott,

Pedig én még alig iperedtem.

Mire szükség lett volna reá,

Még a halál se lett örökéletű, odabent a zsigerekben.

 

Már nem oly nehéz odalent csendbe lenni,

De ha látnál, most én is hajlok feletted, mint a gaz.

Egy bűnöd volt, mi nem enged feledni,

És az összes többi egyik sem igaz.

 

Oroszi/ 2022/ 06/ 12.

 

Éjjel kettő volt, fényesen sütött a hold,

Benne virágzott a galagonya.

A sehonnai idő meg megállt az órán neked örökre,

Még a másodpercmutató azért még sietett volna valahova.

 

A hajnal többé nem veri félre, a szomszéd kakas hangját,

S az erdőbe is hiába roppan az ág, egy ideje már utánad kutatnak.

Tán valami gyulladás, vagy láz,

De lehet csak az öregedés, ami rág, esett neki szuvas fogadnak.

 

Már méhe döngött pedig a csalán felett,

Itt kujtorgott a kikelet, s a fű élénkzöld.

Napsugár jár ott, hol puha az avar, a fák hegyén lanyha szellő kavar,

S a fészkekben  kismadár költ.

 

Hiába hullnak könnyeim,

Én ide feltámasztani kevés vagyok.

Az élet visszaszökött veled a sírba, és ahogy te,

Ők sem lesznek többé csírba, mint a befulladt magok.

 

Egyedül rovom tovább az utat,

Donna Bella kiskutyám emlékeddel kísértesz.

Csak derengek utánad, akár a sarki fény,

Rejteget bennünk, mint valami lidércet.

 

Tyutyek bogár cica után, ma Bella kutyus is itt hagyott bennünket.

Béke poraira.

Gic/2022/ 04/04.

   

 

 

A poros úttal tekeregve egyik este,

Megálltam magamba morogva a dombtetőn.

Mintha téged láttalak volna ismét,

A sártóban merengőn.

 

Toltad a biciklit felfelé,

Mint valami kubikus nehéz terhét taligán.

Megjátszva mindent, akár egy komikus,

Ahogy taszigált az újbor meg a maligán.

 

Szerettem volna utadat állni sokszor,

Hogy ne hülyits, s nyeljen el folyton a pincetorok.

Bár csak lettél volna inkább egy utazó bocskor,

Kit hűs forrás üdít fel, mintsem az icceborok.

 

Ám de búcsúzni hozott tán ide az idő e pillanat kámfornak,

Hogy biztosan ölelj, vagy üss pofon hegykén apám!

Mert véremért könyörög gyengén,

Nekem, a bátornak szittya hazám.

 

Ím de látod? Mégis az ő álmait váltom valóra,

Mint a téglát magának, agyagból vetette testem.

Ahová, ha megengedi az isten,

Apám egyszer úgyis visszafekszem.

 

Oroszi/ 2021/12/03

 

Könnyemre kiült a szivárvány,

Mely a napsugarat odaédesgette magához.

Ím, virággal sompolygok feléje,

Hősi halottamhoz-anyámhoz.

 

Hoztam mécsest csillagot itt belül,

S ahogy közeledem, mint az avar roppanok.

Mibe te ragyogsz, mit nem fú el holmi szél hamar,

S akkor ott, hogy-hogy nem, öledbe pottyanok.

 

Még a sors keze adott neked tőrt, s te örömöd leled e bicskában!

Azóta elkövetek, valamit bevallom gyakran, néha folyton csak reád gondolok.

Azon kapva magam, hogy dagasztom a virágföldet, mint a macska

És nélküled így, egyre ritkábban mosolygunk, vagyunk boldogok.

 

Most hogy leszel reám dühös?

Tán a föld mélyéről háborogsz?

Leszel földrengés, és…

Nyugtalanul aludva, dobálod felém vánkosod.

 

Hah! Majdnem elhittem mindent, ahogy kell

Hazudni most sem vagy rest?

Becsapsz, de közben játszol is velem,

Ítéletnapig, ha rívok, sem támadsz te nekem  fel .

 

Oroszi/ 2021/11/06.

Tyutyek bogárnak.

 

 Született: Jónás Pepi.

 

Jó lenne, ha hazajönnél,

Mielőtt még verset kreálok belőled.

Nem fogok örökké egy fantomot etetni a teraszon,
folyton szaladni előled.

 

Mi az istenek tehetetlenül várunk a meleg szobába,

Hisz már nyirkosak az esték, s a perc is oly gyilkos keserédes.

Hol addig-addig kísérleteznek velünk az érzések,

Még el nem törik a mécses.

 

Az elmúlással szembe, nem lehet így megszerezi az immunitást,

Hogy nem létezve mégis csak ilyenkor vagyok.

Ahogy felolvadnak a boldog lefagyott könnyeim,

Most szomorúan, újra futnak az appok.

 

Ki van, kiért? S mi most ég,

Ez az, ami még szomorítja bennem e világot.

Ahogy a sötét felzabált belőled,

Minden tejfehér világost.

 

Jöjjön vissza álmaimban kend!

S ha reád, akkor ébredek.

Válaszokért majd útba ejtjük,

Ott fent a kékeget.

 

Gic / 2021/10/13. Cicámnak, mely nem jött haza.(2014/ 03- 2021/10.)