TURIKARI68 blogja
GyászMég odaérek.
Nesztelen lobognak a gyertyák
Mert hát csendesen révedek a végre.
S nem értem, pedig emlékszem…
A remény is itt bujkált, valahol de te felültél neki meztelen
Mint egy csillag az égre.
/
Alakod néha elkísért az ott!
S én, mint egy szellem járkálok itthon tevéled.
A ház ahol lakott most mit mond, gyakran megidéz…
Engem is becsapott, elvitt az enyészet.
/
Iszok már miattad, de a bor nem feledtet, segített maradni
Sőt! Egyre közelébb hoz… s most így mostohán lebegsz felettem.
Mert a sok csend annyira hallgatna rólad, ahogy mindig is mondtad…
Akarod, hogy legyek valaki…
De én ostobán a vacak csak írni szerettem.
/
Most egy csatát vívunk apám,
Nahát, főleg hogy tenger nélkül is kifogta a rákot e csorba élet.
Anyám is odaadtam, neked, a Túriaknak
Ha bántanák légy férfi! Vedd, fel a nadrágot még odaérek.
Apám emlékére /1939-2004 május 16)
Oroszi/ 2026/ 04/ 18.
Csalódtam.
Ma csalódtam az istenbe,
Ki imáimban engem nem látott.
És kitartok e hitembe hisz…
A legnagyobb bánatomban a csendben megbántott.
/
Az égkép másnap nélküled semmit sem változott ezért utállak…
Te utánad mikor végképp eltűntél, többé nem járjuk a hajnalokat.
S kár, hogy a csillagok sem látnak bennünk, falevél nem integet utánunk,
S fű nem hajlik már a mancsod alatt.
/
Szöveteinkkel eltűnik az idő
Mely oly pontosan erre járt a múltban.
Csak a vacak pillanat maradt, mely nem ereszt el póráz agyamból…
Mint élettelen anyagból az elevent dédelgetlek…
Görcsösen, lassan, megfakultan.
/
Itt zsong már a tavasz, ha vagy ha nem így lettem árva istenem!
Lelked nem szökken szárba, mint valami mag s nem pattansz ki rügyről…
Mire megjön a madarak hada.
Drága kelme az élet hogy így adják s elveszik…
És odafent tán ezt élvezik, hogy neked én voltam a halálangyala.
Szerecseny/ 2026/ 02/ 12.
Mit tanított meg nekem az univerzum.
Hogy nem jutnak eszembe a szavak mégse…
Mit mondhatnék még újat egyre másra.
Tejútszagú lelkem bújhat e világ elől akár a fényre
De meg van veled szállva.
/
A tegnapi nap még itt van, s mielőtt odébbállt
Itt ég s töménytelen sírásra késztetett.
Csendes szinuszritmus suhogva suttogott akkor a fülembe…
Törékenyen belőlem poétát kreált, de a kor nem emésztett.
/
Eltévedtem pedig itt nőttem fel
E hely oly rút lett nélküled s idegen
Mit éreztem te csak láttad, s nézted.
A hazaút nem választja lépteim…
Csak fáj és emésztet ez a vacak mi téged féltett.
/
Rozi már egy ideje halott,
S ímhol az ott a sírja.
Sóhajom szárnysuhogás felette…
A fene aki megette, mert az sem támasztja fel, aki bírja.
Kuytusom emlékére. (2014-2026)
Oroszi/ 2026/ 02/ 08.
Tündérbogár.
Nem találtam a szavakat,
Sőt magamat se, s le sem tudtam írni őket.
Mert nem várt többé bennünk a határ,
És szeltük át, mint egy madár a felhőket.
/
De bolygó agyam egyre csak nem ereszt,
S még tömeg vonzz ez a találmány mutáció…
Én benne azt az időt keresem.
Hol ízületeid összeroppanja lassan a gravitáció,
Pedig ez nem barátság volt, sőt talán több mint szerelem.
/
Csak téged vágylak! S te láttad,
Hogy öregszik meg bennem a fiatal halhatatlanág ezzel a testével.
Lennék a nyulad, mit kerget a tudat
Majd csillagokat lesnénk az estével.
/
Hiszem közelébb hoz
Bennünk ez a csodacsend.
Mit nem leltünk meg itt a földön,
Megtaláljuk tán odafent.
Oroszi/ 2026/ 02/ 03.
November kettő.
Átdereng az udvaron, mint fátyolból szűrt napsütés,
A felhők alá is apám mátkája.
Csipke húsa volt madár csontjain,
Feslett kis kabátkája.
/
Noha ez lettem volna én, s ő maga,
Hova oda vart keblére a szőttes idő, de minek!
A vart szívemnek mely, ha reá gondolok, már folyvást felszakad.
De kár hogy elmúlt a nyár oly hirtelen ősz lett
Mert nekem ő volt a legszebb, kinek pirospozsgás arca rőtes alkonyat.
/
Néha összeraklak, magamnak s már-már szinte tapintalak,
Én a lény… kinek agya itthon e bolygó koponyán kívüli idegen.
Csak Elohim tudna e semmiből alakot ölteni nekem,
De nem! Leszel már valóság egy drága holmim…
Mivel takarózom e forró lázban hidegen.
/
A tömlöc kamra őriz, még a karma ma csak rólad álmodik…
Egy galaxis gardrób, mely ott szaglik öltözni illatoddal ma már.
Csillagom kihúzlak, hát e vacak cilinderből hol kevereg veled az univerzum
S leülök valahol e sötét szobába asztalodhoz jóllakni, mint egy bogár.
Oroszi / 2025/ 10/ 25.