TURIKARI68 blogja

 

 

Vajon szülhet életet a halál?

Az a molekula a suta.

Mely lépre csal s vélem élve hal

Ha még egyszer megtalál.

 

 

S milyen csodás is az univerzum hisz,

Mindent összetart mára kis szénatom,

Hol létezni kötelező, de az élet mégis árva, s néha lom!

Egy örök kelepce az anyag, mint lecke feladva, meglepve reád száll a teher,

Mint porzóméh ragadva a virágra.

A tejút akár egy korzó, ahol fogan az ige,

Majd ide pottyanva folyton e világra.

 

 

Nézd, amott vannak a mennyek!  Valahol anyám,

És még egyszer senki kedvéért ki nem hagynám most,

Mer, itt van bennem ez a hit,

S jóságért kalapol valahol e buborék alatt az eklézsián doszt!

 De mindennek van egy sötétoldala a csillagok mögött

Enyém az, hogy szeretlek ó istenem!  Anyám!

Most itthon vagyok, vagy hazamenjek?

 

 

Pedig mindenütt ott vagy az égbolton

S emelve eme színpadon sötétségem fénypontját én is,

Melyikünk a valódi éned?

Ha csábítasz a jóra, aztán folyton számon kéred, mintha el se hinnéd!

Én mégis úgy félek porrá lenni arra az útra rámenni ismét.

 

Gic/ 2023/11/19.

 

 

 

Fázik a szívem és éhes majd meg fagyok, mert,

Elbújtattad előlem a napot, elloptad a szert, jaj de beteg!

Ha reád gondolok, egy kölyök vagyok még,

Mint rég, karon ülő gyermeteg.

 

 

Mert mikor haza indulsz folyton,

És már nem szalad senki eléd.

Bár szabad, de muszáj élned, ha fáj is

S máig csak e pokol próbál otthon lelket önteni beléd.

 

 

Kefirt már nem kell vinni, hiszen a csend csak visszhang mihaszna lett,

Vigasznak Inkább egy kis időt kérnék, tőled te kék ég azt hiszem.

Persze ha van még nálad ott a kertbe gombolyagra tekerve

Ha egyszer átölelne anyám engem-kit megevett a bánat, néki elviszem.

 

 

 

Kibontjuk majd együtt, benne látva mostohán e sorsot ahol szenvedünk

Ahogy, amint, velünk ostobán e kor szórakozott.

Ott örülünk egymásnak újra meg újra a meglepődve

Mint a csomagon, mit neked egykor a gólya hozott.

 

 

 

 

De lehetetlen küldetés a genezis, mert az élet csupa Nemeszisz

S benne csak ördögöd volt a szerelem.

Gyümölcse lettem mag és gyökér nélkül,

Nos, te nem vagy már, sehol a bűnhődés elévül, és most túléretten leesem.

 

 

Oroszi/2023/ 09 /16. (páskom)

 

 

Oly korban élek,

Hol az ember egy aljas féreg.

Úgy tűnhet csődbe ment velünk az isten terve

Mindenki valahogy ki lett fizetve.

 

 

Mond, kedvesem hazalépsz e velem,

A csillagok közé azért egy szép napon.

Felszívódunk az éjszakába,

Majd, visszaszökünk a hajnalon.

 

 

Csak azért mert nekünk, a legnagyobb érték a szerelem!

 Hát jöjj, gyere velem

Mert igazán mutatós.

Egyszerű lehet a képlet, hisz e földi élet csak a bánatunknak itatós.

 

Zirc/ 2023/ 04/18.

 

 

 

 

Pedig itt volt a ház is valahol, mint egy bázis,

Hol telhetetlen tekintetem az éhes kövérke annyit vacakol,

S mintha ott még lenne belőle egy-egy fal!

Matatok, tapogatok az erdőszélen, mint az alkonyat,

Még a sötét mindent előlem fel nem fal.

 

 

Ott felejtem magam néha egy-egy délután

Hisz Itt futottam álmaim után hála az istennek!

S most csak ugrálok, mint a madarak ágról ágra.

Könnyem gyűlő zivatar felhő lett, egyre nehezedik, mint az üllő

Majd lehull a falu felet, hol nem ismernek

Sután derengek tollba mondva szájról szájra.

 

 

Az a nagy igazság, hogy nincsen már e világon csak gazság,

De én, még ihattam a csillagok mosolyából

Itt hagytak neked anyám, mint valami kincset!

Csak várlak, hogy összerakjon agyam, ha elmém kiszabadul e koponyából,

S abban pillanatban hazavigyük a nincset.

 

Gic/ 2023/ 02/24.

 

 

 

 

Amikor a bolond eszem már-már, istent játszott velem,

S tisztán látszott az-az ábránd is, mit kergetett.

Kézen fogott akkor,

Sétára hívott e lelkiismeret.

 

 

Beszéltem volna anyámhoz még,

Ahogy odapislant arcára kisdeden a kövérke alkony.

Hogy vegyen engem ölébe akkor is,

Ha odaérek majd, a túlsó parton.

 

 

Nekem más nem jutott csak a szavak,

Velük nem vagyok csupa mezetlen vacak egészen.

S ha egyszer hazamegyek, nem lesz a szívemben harag,

Mikor ágyat vetsz nekem a sötétben.

 

 

Mi nem leszünk ennél valódibbak már!

De elsuhant az-az idő is, mint egy félénk madár vala az ágról.

Nincs más dolgom itt e világgal,

Csak hogy lelket leheljek beléd, ha itthon járok Orosziba valahányszor.

 

Oroszi/ 2022/12/12.