TURIKARI68 blogja

Gondolatok
TURIKARI68•  2022. július 23. 21:30

Hol eltörik a mécses.


 

 

Gyakran hazajárok és van egy érzés, meg az illatok,

Ahogy csillagok ott ragyognak bezárva egy sötét szobában.

Mint letakart tükrök mögött az emlékek,

Otthont adva e hajótörött elmének,

Ami mögött simakodik anyám soványan.

 

 

Ott próbálom visszagyömöszölni az univerzumot,

Egy skatulyába elöl, elhidve a csodát.

És várok, mért nem hoz vacsorát? De nem dudál többé a mozgóboltos,

Bolhás sem lehöl, cica sem nyávog a foltos,

Majd félrerántva a függönyt, kihúzom ismét a gyufát.

 

 

Hát odakint lógsz te idő?

Úgyis rég volt már a nagy, bumm!

A gravitáció kipányvázta a napot s a holdat kövéren.

Hiába futnak agyamon az alkalmazások,

Látod? Eltörik a mécses egyre gyakrabban szemem gödrében

 

Oroszi/ 2022/07/23.

 

TURIKARI68•  2022. július 9. 19:57

Mert ama világban.


 

 

S íme, ott van Oroszi,

Hol néma álmaim cseperednek.

Kiknek, ha eltörik a mécses,

A mai napig is inni adnak az egereknek.

 

 

Te gyermekded idő,

Mondhatnám, hogy ég veled!

De valamiért folyton,

Ide visszahoz a képzelet.

 

 

Mert ama világban, mindenki pénzt csinál,

Még maga a pap is bróker.

Az én szívem csak költő akart lenni,

Lelkem ezért maradt egy mihaszna tróger.

 

 

Gyakran inflálódik az élet,

És ha véget ér velem e zuhanó iszonyat.

Nem említ meg többé a krónikás,

Csak egy halotti anyakönyvi kivonat.

 

Oroszi/ 2022/07/09.

TURIKARI68•  2022. június 26. 13:04

Jó sétáló idő volt.


 

 

Egy nap nem hagytál aludni, kösz!

S pont ébren volt az összes csillag.

Én batyut köthetek e világból,

S ha jössz, téged is elbírlak.

 

 

Te! Jó sétáló idő van a holdon,

Majd valamit kitalálnak!  Menjünk hát, ha mondom.

Itt hagyjuk poshadni az életet a halálnak,

Többé nem lesz a koloncom.

 

 

Megkeressük az istent,

Hol hasad a magba.

Kelyhében ott az áldozat,

Neutron és gamma.

 

Gic/ 2022/06/26

TURIKARI68•  2022. június 25. 20:10

Velem üzentél.


 

 

Mint egy árnyék hintáztam a kertbe,

Akár a hazajárólélek a minap.

Mint a szökős kutya kerestelek,

Kinek örülnek, ha megkerül, de mégis kikap.

 

 

Ott bujkáltam a nappalok mögött,

Én a lökött, mint az álmokkal teli éjszaka.

Csak hogy mesét mondj, mi aztán kitart örökké,

Tán addig járok még haza.

 

 

A föld melyből alkottál élni,

Hát az is a te tested!

Honnan aztán kerekedtem, s tűntem el, mint a délibáb,

Pedig bennem nem egyszer a boldogságot kerested.

 

 

Velem üzentél a világnak, s e lángnak égni kell!

Mondták, mikor megtaláltak maguknak s én hittem a szavaknak.

Tán olyan leszek, mint valami égi jel,

Itt rohadva el, de téged szeretve lélekben szabadnak.

 

 

Oroszi/ 2022/06/25.

TURIKARI68•  2022. június 18. 21:46

Ha visszajövök.


 

Te csipkehúsú,

Madárcsontú élet.

Oly nehéz kibírni,

Elviselni téged.

 

 

Mert voltál itt golyó mi sebet ejtett,

S csak a halál nem felejtett, ha az ember így jó hazafi.

De lassan csend leszek, egy álom tán,

Melyet miután, még kívánhat is magának valaki.

 

 

Lecsapódok szemeidre,

Mint délutánra a nyirkos este.

Lehetek árnyék, ki ímhol gyilkos,

De ott nincsen teste.

 

 

Vagy valóság mi csábít egész alakkal,

Ahogy vágylak, a világod sötét fele.

Gazdagság, káprázat, mit leteszek eléd,

S ha szerelmes lettél belé, ott hágy lak egyedül vele.  

 

 

 

Még hogy a boldogság nem romlandó!

Mikor pedig húsod édes tejben ázhat.

Mert lefele tisztább az út,

Mindenki nem növeszthet szárnyat.

 

Oroszi/ 2022/06/18.

 

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom