TURIKARI68 blogja
GondolatokHol eltörik a mécses.
Gyakran hazajárok és van egy érzés, meg az illatok,
Ahogy csillagok ott ragyognak bezárva egy sötét szobában.
Mint letakart tükrök mögött az emlékek,
Otthont adva e hajótörött elmének,
Ami mögött simakodik anyám soványan.
Ott próbálom visszagyömöszölni az univerzumot,
Egy skatulyába elöl, elhidve a csodát.
És várok, mért nem hoz vacsorát? De nem dudál többé a mozgóboltos,
Bolhás sem lehöl, cica sem nyávog a foltos,
Majd félrerántva a függönyt, kihúzom ismét a gyufát.
Hát odakint lógsz te idő?
Úgyis rég volt már a nagy, bumm!
A gravitáció kipányvázta a napot s a holdat kövéren.
Hiába futnak agyamon az alkalmazások,
Látod? Eltörik a mécses egyre gyakrabban szemem gödrében
Oroszi/ 2022/07/23.
Mert ama világban.
S íme, ott van Oroszi,
Hol néma álmaim cseperednek.
Kiknek, ha eltörik a mécses,
A mai napig is inni adnak az egereknek.
Te gyermekded idő,
Mondhatnám, hogy ég veled!
De valamiért folyton,
Ide visszahoz a képzelet.
Mert ama világban, mindenki pénzt csinál,
Még maga a pap is bróker.
Az én szívem csak költő akart lenni,
Lelkem ezért maradt egy mihaszna tróger.
Gyakran inflálódik az élet,
És ha véget ér velem e zuhanó iszonyat.
Nem említ meg többé a krónikás,
Csak egy halotti anyakönyvi kivonat.
Oroszi/ 2022/07/09.
Jó sétáló idő volt.
Egy nap nem hagytál aludni, kösz!
S pont ébren volt az összes csillag.
Én batyut köthetek e világból,
S ha jössz, téged is elbírlak.
Te! Jó sétáló idő van a holdon,
Majd valamit kitalálnak! Menjünk hát, ha mondom.
Itt hagyjuk poshadni az életet a halálnak,
Többé nem lesz a koloncom.
Megkeressük az istent,
Hol hasad a magba.
Kelyhében ott az áldozat,
Neutron és gamma.
Gic/ 2022/06/26
Velem üzentél.
Mint egy árnyék hintáztam a kertbe,
Akár a hazajárólélek a minap.
Mint a szökős kutya kerestelek,
Kinek örülnek, ha megkerül, de mégis kikap.
Ott bujkáltam a nappalok mögött,
Én a lökött, mint az álmokkal teli éjszaka.
Csak hogy mesét mondj, mi aztán kitart örökké,
Tán addig járok még haza.
A föld melyből alkottál élni,
Hát az is a te tested!
Honnan aztán kerekedtem, s tűntem el, mint a délibáb,
Pedig bennem nem egyszer a boldogságot kerested.
Velem üzentél a világnak, s e lángnak égni kell!
Mondták, mikor megtaláltak maguknak s én hittem a szavaknak.
Tán olyan leszek, mint valami égi jel,
Itt rohadva el, de téged szeretve lélekben szabadnak.
Oroszi/ 2022/06/25.
Ha visszajövök.
Te csipkehúsú,
Madárcsontú élet.
Oly nehéz kibírni,
Elviselni téged.
Mert voltál itt golyó mi sebet ejtett,
S csak a halál nem felejtett, ha az ember így jó hazafi.
De lassan csend leszek, egy álom tán,
Melyet miután, még kívánhat is magának valaki.
Lecsapódok szemeidre,
Mint délutánra a nyirkos este.
Lehetek árnyék, ki ímhol gyilkos,
De ott nincsen teste.
Vagy valóság mi csábít egész alakkal,
Ahogy vágylak, a világod sötét fele.
Gazdagság, káprázat, mit leteszek eléd,
S ha szerelmes lettél belé, ott hágy lak egyedül vele.
Még hogy a boldogság nem romlandó!
Mikor pedig húsod édes tejben ázhat.
Mert lefele tisztább az út,
Mindenki nem növeszthet szárnyat.
Oroszi/ 2022/06/18.