TURIKARI68 blogja

Gondolatok
TURIKARI68•  2024. február 18. 18:39

Mivé lettünk!


 

Hol rontottuk el te jó ég mivé lettünk!

Útközben egymásból ettünk csemegéztünk.

A vasárnapokon pedig,

Még szelemet is idéztünk.

 

 

Helyet cserélt itt bent a menny és a pokol,

Mikor melyikünket kívánta meg,

Alig várva hogy övé lehess!

De nehéz cserbenhagyni téged teremtőm

Ki ha leszel megmentőm, annyira tökéletes.

 

Törékeny az én megrendezett dögszagú boldogságom

És becsapva a sóvárgást, e világon, s önmagam, mindet meg is tennék érted.

Hisz sejtetted, hogy vegán lesz a halál e sejteknek

És mégis éhen maradnak belőlem a férgek.

 

 

De én a fejembe vettelek,

És nem engedlek el csak, úgy mert szeretnék vallani.

Belátható időn belül a saját világodat járom

Egy ladikban evezünk, és akkor kénytelen leszel meghallgatni.

 

Oroszi/ 2024/ 02/ 18.

 

TURIKARI68•  2024. február 18. 17:47

Először csak.


 

 

Először csak jólesett rád nézni

Ó szomjam hogy olthatnád, mint a hűs ártézi.

Aztán beléd is kortyoltam,

És én is milyen bolond voltam.

 

Mert olyan lettél, mint az alkohol

Mely elillant hamar, nem vagy sehol,

De én már nem iszom egy ideje.

Valahogy mégis józanul esek kelek utánad!

És úgy kell e butának, ha megtanul élni nélküle s halni vele.

 

 

Mint a kikelet ki ébresztett azt hittem álmodom!

Egy szikra mely tüzet gyújt, az avarnak a fáig!

Engem utolér a fájdalom, de érzéseid nincsenek.

Minek ki kellet volna hunynia, ha leég, de ég!

Itt bent máig sistereg.

 

Ennél kevesebbért is szerettem már nőt,

Ki ha kapott becsapott az álnok.

Kinek méhében azt hittem,

Halhatatlanná válok.

 

Ádánd/ 2024/ 02 / 13.

TURIKARI68•  2024. január 27. 17:56

Hova rejtselek.


 

Hova rejtselek hol a szavak, nem rejtelek

S leszel velük csak egyedül te magad.

Hova bujtassam el e világ elől,

Hol megsimogatja valaki kicsi szívem, ha sírva fakad.

 

 

Mert az-az otthon az égbolton egy illúzió app,

Hova hazamenni csak úgy keserűen nem lehet.

Te mégis szöknél, és ez a boldogság engedi is,

 Nap, mint nap agyaggalamb lelkedet.

 

 

Gyakran megemlítelek imámba,

És bár úgy tűnik tán a világnak hiába én így, már csak neked szavalok.

Magamba beszéltetsz, mint a bolondot s mire mind ezt beláttam,

De én csak egyet mondok! S talán e hitben talál rám az isten

Miután itt bejártam a boldogságos poklot,

Majd megnézem a dicsőséget, hova mennybe visznek az angyalok.

 

 

 

 

 

 

 

 

De ott leszek az anyagba egy rész! Mit tanítani, alig ha lehet,

Majd ha a révész trógon visz vagy lesz az ember alatt oda taliga,

Tán akkor hisz el a számító emberek maradéka mást nem tehet,

Hova porba utánam tanítót-újat rajzol a szél.

És elveszek mégis, honnan apámnak, s anyámnak is lába kélt.

 

Oroszi/ 2024/ 01/ 26.

 

 

 

 

TURIKARI68•  2023. november 28. 11:43

Örök kelepce.


 

 

Vajon szülhet életet a halál?

Az a molekula a suta.

Mely lépre csal s vélem élve hal

Ha még egyszer megtalál.

 

 

S milyen csodás is az univerzum hisz,

Mindent összetart mára kis szénatom,

Hol létezni kötelező, de az élet mégis árva, s néha lom!

Egy örök kelepce az anyag, mint lecke feladva, meglepve reád száll a teher,

Mint porzóméh ragadva a virágra.

A tejút akár egy korzó, ahol fogan az ige,

Majd ide pottyanva folyton e világra.

 

 

Nézd, amott vannak a mennyek!  Valahol anyám,

És még egyszer senki kedvéért ki nem hagynám most,

Mer, itt van bennem ez a hit,

S jóságért kalapol valahol e buborék alatt az eklézsián doszt!

 De mindennek van egy sötétoldala a csillagok mögött

Enyém az, hogy szeretlek ó istenem!  Anyám!

Most itthon vagyok, vagy hazamenjek?

 

 

Pedig mindenütt ott vagy az égbolton

S emelve eme színpadon sötétségem fénypontját én is,

Melyikünk a valódi éned?

Ha csábítasz a jóra, aztán folyton számon kéred, mintha el se hinnéd!

Én mégis úgy félek porrá lenni arra az útra rámenni ismét.

 

Gic/ 2023/11/19.

 

TURIKARI68•  2023. szeptember 16. 20:08

Mikor haza indulsz.


 

 

Fázik a szívem és éhes majd meg fagyok, mert,

Elbújtattad előlem a napot, elloptad a szert, jaj de beteg!

Ha reád gondolok, egy kölyök vagyok még,

Mint rég, karon ülő gyermeteg.

 

 

Mert mikor haza indulsz folyton,

És már nem szalad senki eléd.

Bár szabad, de muszáj élned, ha fáj is

S máig csak e pokol próbál otthon lelket önteni beléd.

 

 

Kefirt már nem kell vinni, hiszen a csend csak visszhang mihaszna lett,

Vigasznak Inkább egy kis időt kérnék, tőled te kék ég azt hiszem.

Persze ha van még nálad ott a kertbe gombolyagra tekerve

Ha egyszer átölelne anyám engem-kit megevett a bánat, néki elviszem.

 

 

 

Kibontjuk majd együtt, benne látva mostohán e sorsot ahol szenvedünk

Ahogy, amint, velünk ostobán e kor szórakozott.

Ott örülünk egymásnak újra meg újra a meglepődve

Mint a csomagon, mit neked egykor a gólya hozott.

 

 

 

 

De lehetetlen küldetés a genezis, mert az élet csupa Nemeszisz

S benne csak ördögöd volt a szerelem.

Gyümölcse lettem mag és gyökér nélkül,

Nos, te nem vagy már, sehol a bűnhődés elévül, és most túléretten leesem.

 

 

Oroszi/2023/ 09 /16. (páskom)