TURIKARI68 blogja

 

Ragyogó fényben járok,

S olyan voltam, mint aki ég,

Mint egy csenevész álom.

Terjedek benne, mint egy érzés

Tapogatva az éterbe, de a határait még nem találom.

 

Tán segít, elfelejtetem, ami kedves volt tán mind,

S megállok, mint egy hasadó anyag

A robbanása előtti ponton.

Hogy onnan emésszem magam ismét,

Mint egy feketelyuk az esemény horizonton.

 

Teremtenék egy valóságot,

Minek súlya nem önmagába roskad.

Nem csak úgy dereng a képzetekben, mint a teremtés,

Hol ott voltál, s a kezemet csak a képletekben fogtad.

 

Mert csak megmérgezte lelkem,

A periódusos rendszer.

Csaltad tiszta szándékaim elemi erővel

És csak pokolra vitte szervezetem a házasodni készülő,

Sok parázna vegyszer.

 

 

 

S ha majd egyszer, ha eszedbe jutnak e nedvek,

Átélve, ha lenne kedved, sanyarú sorsomat.

Rájössz, hogy nem is volt oly jó ötlet

A szilárd boltozat.

 

2020/ 02/ 13/ 16:00

 

 

Külön utakon jár,

Test és lélek.

Még az egyik gyarló,

A másik benne nem él meg.

 

Csak köszönő viszonyba vannak egymással,

Akár az éjszaka s a nappal.

Ha lelkem fényesen ragyogna,

A vágyim letakarják sötét kalappal.

 

Elkel csábulnunk újból,

Még tán szerelmesek lehetünk mi egymásba.

Úgy, mintha a bűnbánó könnyeimben,

A napsugár is ha szikrázna.

 

Adj nekünk erőt Adonáj!

Hogy egyszer úgy legyen.

S találkozzunk a pirkadatban,

Tisztán csendesen.

 

2019/ 12/ 21/ 09:16.

 

 

Néha feltűnik az udvaron,

Mint felhőkből szűrt fátyol napsütés,

Testét a gondolat még idehozza e házba.

S ki is néz a folyosón a tükörből,

Ha róla álmodva, mozog, fut a kutya lába.

 

Mint valami szellemet,

Meg megidéz az udvar, a kert.

S anyám hangján szólal a madaraknak kiakasztott otthonka,

Még nem engednek el, azért mert…

 

Azokkal az üres percekkel kujtorgok anya

Ami feloldozhatna rég, de nem fogja fel!

Hogy én próbáltam leírni az óta is,

Azt, amit a szavak még nem mondtak el.

 

Amire nem maradt idő,

Hogy ez világ kapjon rólad egy képet.

Amibe benne lenne minden is,

Valahogy, ahogy senki nem tette, valami szépet.

 

2021/04/21.

 

 

Ha szóra bírhatnám,

Azt a makacs csendet.

Hogy a halál kiáltson engem oda fel, mint imám,

S mi ketten együtt, álmodjunk végre egyet.

 

Mert erre jő a kaszás immáron aratni,

Viszi mi kelt, a világot, s mezeit.

Tán hoz reám valaki virágot, ki úgy hiszi ismert,

De a fájdalom, mint Pilátus, majd mossa kezeit.

 

Mondják… nem volt idő receptre, kinek a sorsa kelepce,

De kőtáblára a hála pénzért vés kórlapot.

Mely előtt egy idegen biztos kalapot emel,

Hol a földim tán azt se mondja jó napot.

 

2021/04/19. 18:25

 

Nemsokára nagymosás lesz,

Hisz lassan letelik a szolgálat.

Elmúlt a kikelet, el a nyár,

Deres ajkamon az idő is csonttá fagy.

 

Hogy nem bántam meg semmit,

Már kerestelek szavaimmal odafönn.

S félek, a mélyből nincs visszaút

S ott nem lesz velem otthon, csak a csönd.

 

De te vagy az én hősöm!

Úgy, mint anyám ki pokolra vitte szennyeseim néha nap.

Úgy hirdettem én az igét, hogy nem ittam bort, csak hordtam a venyigét!

S költőnek álltam, de nem lettem léha pap.

 

Ki szája ízében, mint e nemzet,

Ritkán volt boldog, azért amit kapott, inkább csak fanyar.

Egy korcs talán, a fajtatiszta oldalán

Ki félig zsidó, félig magyar.

 

Gic, 2021/04/ 11/