TURIKARI68 blogja

 

Ez a világ az a hely, hol kikezdett a nyelvek éle,

Amely nélkülem tán semmiféle se hossza se vége mély árok.

Sorsom, akár egy kubikus talicska!

Csak tolom az űrben e terhet, s járok véle kavicsról kavicsra.

 

Így ragad el hát ez ár minduntalan?

Hol az adott szónak hangja nincs!

Hol a könny, ha cseppen, máris hontalan

S ha papírra veted nem nagy kincs.

 

Pedig szavam igaz,

S hogy lehetne belőle ige!

Ha fülelne az ember olykor,

Nem csak a madarak hordanák, hogy elszálljon velük a semmibe.

 

De itt van e siratófal, mi folyton éhes,

Mi mindent felfal e kérges tenyér, s ina.

Hova temethetem bánatom, nap, mint nap,

Hol kenyér az ima.

 

E zsoltár ád erőt s ébreszt reá mégis,

Hogy talán csak vendég vagyok e földön én is!

S hogy e vegyszer egyszer felbomlik úgy legyetek jók mindannyian ma,

Én utazok tovább akár a mester, mint Johann Sebastian Bach.

 

2021/ 07/ 25. Gic.

 

Meggyőzött a világ,

Ma ama hitembe.

Hogy kreálnom, kell néki egy embert magamról,

Abba a hiszembe.

 

Ki nem hagyja veszni önmagát,

Ha rátalál a boldogság egy időre.

S nem marad benne utána fájdalom,

Akár az odébb rúgott kőbe.

 

Ki látszólag ismerős,

Mégis oly idegen, mert valami rabja.

Pedig csak egy alkalmazás odafentről,

Tán a jóisten appja.

 

Ki kiszolgálja az igényeket,

Frissülve folyton, majd megfizeti az árát!

De elkerüli messziről,

Az elmebaj határát.

 

2021/ 06/ 27/

 

Valahová eltűnt már rég,

S nem emlékszem, hogy néz ki, vagy milyen szóra hallgatott.

Tán unta magát, s lába kelt batyuval a vállán,

Szomorú kisírt szemekkel, mint a csendes eső ballagott.

 

Nekem még azért itt csivitel, halljátok? Bárki ingyen viheti!

Ahogy szemembe szökik, meg megidézi minden virág,

S az illat lecsusszan, mint mézédes korty.

Akár mint egy madár, amiért eteti

S a fiókáknak eleséget hord.

 

Így kacsintunk mi össze néha, én a léha, hol meg, mint a bipoláris!

A mindentudó csillagokkal kik csak sejtetik hol az eredet.

De úgy tűnik, csak egy hajótörött vagyok maga,

És csak sugárzol valahonnan, minta gamma,

Így hord felém a szél odafentről te szeretet.

 

S a téged elhozó fény, idetapadt az utcák kövére

Padokon éjszakázva néha,

Kövérke csikket keres, de mid hiába.

Anya gyakran mesélt róla csak onnét tudom

Benne van a bibliába.

 

Oroszi/ 2021/ 06/ 26.

 

A minap otthon jártam és talán,

A pillanatot rajta kaptam azon.

Mikor a macska éppen vadászni indult kint,

S a lenge szél, mint egy kislány, hintázott a kerti padon.

 

A sározott padlásban darázs döngött,

A gerendán vonókés lógott, és még a nagyapám rengeteg szerszámja,

Mellette kötélen egy emlék mely beteg, majd egy fecskefészek kikelt tojással.

A szülők még valahol tán úton voltak a bogárral.

 

Aztán anyám jött elém e kotorékból,

S könyörgött, hogy vigyem most már magammal, ne kísértsek folyton.

Mert megbolondul itt bent!

Árnyékokkal él, s nem tudta, hogy én is,

Se azt, hogy a gödör szélén vadászik reánk az isten.

 

Oroszi 2021/ 06/ 26.

 

 

Csendesen úszott a tekintetem,

Odafent az ég vizében.

Mint eltévedt bárányfelhő,

Ki távol mindentől, s oly hiszékeny.

 

A délután függönye lassan ereszkedik,

Lesve éberségünk mennyire álmos.

Mögötte nesztelen vágtat az ismeretlen,

Deres paripáján a kozmikus táltos.

 

Bár csak letehetném a terhemet közbe,

Mint a kútról vederrel vánszorgó anyóka.

De messze vagy, hogy kívánjak, s mire pislantok,

Patád szikrája a csillagok fényébe vesztek már az óta.

 

Maradnak az álmok hát,

Melyek a valótlan holnapba kergetnek.

Melyek ujjbab sebeket ejtenek, és nem gyógyulva,

Csak tépik őket s hegednek.

 

2020/ 02/ 28/ 19:18.