Mint egy álom.

 

Mint egy álom így rám kacsintva az éjjel,

Melyet most kitapintva, ám, oly valóságos.

És nincs és, vagy hogyha, csak az a vágyam

Mit kicsalt tőled megannyi férfi társam,

Én, megadjam ez adósságot.

 

 

S ha egyedül lennék én az ég alatt

Mond! Eljönnél e- a felhőkből

Játszani s szeretni néha nap.

Ha csábít a csend aludni az igazak álmába

Mond! Jössz e segíteni szavakat vajúdni,

Mint a rigó tavasszal kiülsz-e dalolni e kereszten a vállfára.

 

 

Mert látod ilyen rosszcsont találmány az ember, e szerelem nélkül már élni sem mer

Az idő folyton ott lohol a nyomába őt keresve.

Gyere, Jöjj, s dalolj! Nem hoztam hát virágot, de majd nem sokára

Én így váltom meg a világot szárnyak nélkül eltemetve.

 

Gic/ 2024/ 06/ 26 / 14:30/Johannához, közelgő negyedik évfordulóra.